Snetberger.com
DhaferYoussef.com
Valamiért az ilyenkor megszokottnál kisebb várakozással tekintettem előre a csütörtök estére. Valószínűleg a fáradtság játszhatott közre, de azért tudtam, hogy nagyon nem tud rossz lenni ez a koncert, legalábbis az elmúlt 5 év Snétberger koncertjei közül egyik sem volt az, és ez szerintem elég meggyőző arány. Abban sem kételkedtem, hogy Dhafer Youssef mester is az alkalomhoz illőt fog produkálni, elvégre őt is láttam/hallgattam már vagy kétszer élőben (nem élőben meg aztán hajjaj).
Negyed órával a hivatalos kezdés előtt érkeztem meg a Millenáris Teátrumba. Gondoltam, ha már érkezési sorrendben lehet helyet foglalni, nem érdemes az utolsó pillanatban beesni. Nagy örömömre (és ez most nem irónia) a Teátrum már akkor csurig volt, és ami méginkább megörvendeztetett, hogy az átlagkorosztály nem 70 és halál között volt, a korombeliek is elegendően képviseltették magukat ahhoz, hogy ne érezzem teljesen elveszettnek a generációmat kulturális szempontból.
A koncertről kár lenne barokkos körmondatokat írni (pedig lehetne), aki ott volt tudja milyen volt, aki nem, annak nem az elbeszéléeskből fog átjönni.
Summázatként talán annyit, hogy Ferencünk még mindig a magyar zenész- és művészvilág egyik legragyogóbb csillaga, igazi nemzeti kincs. Úgy tűnik szerencsére itthon is egyre többen megismerik, elismerik és szeretik, ami igazán örömteli.
Mondjuk az a platinaszőke hölgy, akinek a kezében a koncert végén egy félig üres chipses zacskót láttam, igazán összeszedhetné magát. Mondjuk idióta sznobok mindig is lesznek.