A Dead can Dance egészen 2007 közepéig kimaradt az életemből, ekkor egy barátom (olyasfajta akinek érdemes adni a szavára) ajánlotta a figyelmembe.
Kevés olyan album van, ami elejétől a végéig töretlen, mélypontoktól mentes élményt nyújt. Az Into the Labyrinth számomra ilyen. Egyedi varázsa azonnal lebilincsel és 55 percnyi libabőrrel ajándékoz meg. Külön kiemelném a Carnival Is Over és az azt követő Ariadne, továbbá a kicsit később felcsendülő Tell Me About The Forest című számokat, véleményem szerint ezek képezik a lemez csúcspontjait.
A felvételek zseniálisan szólnak, egy audiofil szintű rendszeren hallgatva, az élmény egyenesen letaglóz.
Egy komoly veszélyforrásra azért felhívnám a figyelmet a lemezzel kapcsolatban: tömbösítve ragadja ki az 55 perceket életünkből, ugyanis felállni nem lehet előle. 
2007 August 21 15:09
Wilkommen, blogger!
2007 August 21 15:12