Galéria
Wiki

Jerry Uelsmann fotóival elősször a Dream Theater Train of Thoughts című albumán találkoztam. Megfogott a sötét hangulat és a szürrealitás, mely képeiből árad. Rövid keresgélés után (just fuckin’ google it) rátaláltam a hivatalos galériára és néhány olyan képre is, melyet a galéria nem tartalmaz. A képek értékét a szememben tovább növeli, hogy semmilyen számítógépes manipulációnak nem voltak alávetve, ha jól tudom, különböző negatívok egymásra pakolása és előhívása folytán jöttek létre. Ez az elavultnak tűnő technika nem véletlen, ugyanis Uelsmann személyében egy 1934-ben született művészt tisztelhetünk.

IMDB

Egyik kedvenc filmem a kedvenc rendezőmtől. Mindig meglepődöm, hogy az emberek nem tudják mikor kell hallgatni, mikor ér többet a csend, mint az azt szilánkokra törő szavak. Talán pont ezért ejtenek rabul Kim Ki-Duk filmjei. A koreai mester alkotásai szinte teljesen nélkülözik a verbális kommunikációt.

A történet gyönyörű, a mondanivaló gazdag, a cselekmény kibontása lassú. Lassú, de pontosan ez a nyugodt lomhaság adja a film egyedi szépségét.

Aki nem barátja a lassú filmeknek, talán jól jár, ha ezegyszer erőt vesz magán. Azt hiszem, számomra örök kedvenc marad.

szerk. 2008.04.24:

azt hiszem ennek a filmnek a végén található az a jelenet, mely a leges legmegindítóbban fejezi ki két eredendően összetartozó ember egymásra találását.

IMDB

Ma hírtelen gondolattól vezérelve, ad hoc beültem egy moziba, és szemügyre vettem ezt a filmet. Lehet, hogy én vagyok kiégve krimi téren, de a hatás valahogy elmaradt. Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnak trilógia után, rutinból hozta a rossz embert, de sajnos mindenki imádott doktor Lecterje is kevés volt ahhoz, hogy mind a 10 körmömet elfogyasszam a nézőtéren. Egyetlen pozitívum, hogy nem találtam ki előre a végét.

Wiki
Hivatalos oldal

Igazi lounge. Ugyan nem kenyerem a műfaj, de a Thievery Corporation belopta magát a szívembe. Séta, utazás, böngészés (kockáknak) közben ideális, mitöbb, élvezhető háttérzene.

Kedvencek: The Richest Man In Babylon, The State Of The Union, From Creation

Björk.com
Wiki

Ez volt az az album, melyel Björk belépett az életembe. Az egész hangulat nagyon megkapó. Na nem vidámsága és melegsége miatt. Átható hideg süt a muzsikából és ez az egész albumon rendkívül koherensen vonul végig egészen az utolsó számig, amely valamilyen megfontolásból némi vidámsággal füszerezve, egyfajta melegebb árnyalatban tündököl. Ezzel együtt a lemezt hallgatva mindig olyan érzésem támad mintha egy gleccserszakadékban ücsörögnék. Élmény! A hárfa kísérőhangszerül választása nagyon jól illik az összképbe. A kristálytiszta, magasan csilingelő hangoktól szinte deres lesz a levegő.

Kedvencek: Pagan Poetry, Hidden Place, It’s Not Up To You, Heirloom, de a többi szám sem marad le sokkal.

Björk.com
Wiki

Sokáig nem értettem mit szeretnek Björkön, aztán szép lassan sikerült hozzászoknom, megkedvelnem és végül kifejezetten megszeretnem. A Homogenic című albumon található pár igazán jó szám, és néhány könnyen felejthető is. A Joga, a Hunter, a Bachelorette, az Immature, az Unravel, az All Is Full Of Love és az Alarm Call igazán kiváló nóták, a Pluto című förmedvény viszont nem értem, hogy került fel az albumra. Mindent összevetve jó kis lemez, de ne tegyük nagyon messzire a távirányítót, mert esetenként tovább kell lapozni.

Hivatalos oldal
Wiki

Hát kérem a csellót erre találták ki. Gyönyörű zene. A lassú dallamok hömpölyögve áradnak szét, és sodorják magukkal lelkünket. Szemünk előtt látjuk a rezgő húrt és a kopottas fa testet, mely felerősít minden egyes rezdülést. Az egymásra kevert hangsávok minden nemű hiányérzetet száműznek. Ahol kell testes, vastag , ahol kell lágy, levegős a hangzás. 43 percnyi repülés.

Kedvencem az Indiana Indian, melyet 8 húros, elektromos csellón ad elő a művész.

IMDB

Jó kis mese, többsíkú mondanivalóval. A színészi jákét zseniális mind Julia Roberts, mind Robin Williams, és nem utolsó sorban Dustin Hoffman részéről. Gyerekkorom szerves részét képezte ez a film, de mostanra mintha kicsit kinőttem volna belőle. Gyermeklelkűek korhatár nélkül fogyaszthatják.

Enya.com
Wiki

Enya gyerekkori kedvencem. Emlékszem, képes voltam anyaszült meztelenül kiugrani a kádból és berohanni a nappaliba, mikor meghallottam, hogy az Orinoco Flow klipje megy a TV-ben.

Az albumról: igazi szép-zene, széles néptömegek által értékelhető formában. A szentimentálisabbakat (mint pl én) kellő hangulatban mélyen meg tudja érinteni. Személyes kedvencem az Only Time, mely az Édes november című filmben (később remélem írok róla) is felcsendül. A komolyabb rendszert ez a lemez is meghálálja.

IMDB

Nem tetszett. Értem én, hogy képregény adaptáció, de olyannyira műanyag az egész, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tőle. Azzal nem lenne gond, hogy az egészet stúdióban vették fel, ha lenne legalább egy csöpp térérzet, de az egész produkción látszik, hogy egy fél focipályányi területen, jó nagy zöld háttérelőtt készült. A valóságtól való teljes elrugaszkodás nyilván az alapul szolgáló képregénynek köszönhető, így nem is vártam, hogy autentikus Thermopülai csatát lássak, és nem szálkásra gyúrt spártaiakat akik nindzsákkal vívnak élet-halál harcot miközben egy boszomnagyra nőtt, piercinggel gazdagon megkínált nigga üvölt a közeli hegycsúcson.

Sorry ha valakinek a lelkébe gázoltam.