Snetberger.com
DhaferYoussef.com

Valamiért az ilyenkor megszokottnál kisebb várakozással tekintettem előre a csütörtök estére. Valószínűleg a fáradtság játszhatott közre, de azért tudtam, hogy nagyon nem tud rossz lenni ez a koncert, legalábbis az elmúlt 5 év Snétberger koncertjei közül egyik sem volt az, és ez szerintem elég meggyőző arány. Abban sem kételkedtem, hogy Dhafer Youssef mester is az alkalomhoz illőt fog produkálni, elvégre őt is láttam/hallgattam már vagy kétszer élőben (nem élőben meg aztán hajjaj).
Negyed órával a hivatalos kezdés előtt érkeztem meg a Millenáris Teátrumba. Gondoltam, ha már érkezési sorrendben lehet helyet foglalni, nem érdemes az utolsó pillanatban beesni. Nagy örömömre (és ez most nem irónia) a Teátrum már akkor csurig volt, és ami méginkább megörvendeztetett, hogy az átlagkorosztály nem 70 és halál között volt, a korombeliek is elegendően képviseltették magukat ahhoz, hogy ne érezzem teljesen elveszettnek a generációmat kulturális szempontból.
A koncertről kár lenne barokkos körmondatokat írni (pedig lehetne), aki ott volt tudja milyen volt, aki nem, annak nem az elbeszéléeskből fog átjönni.
Summázatként talán annyit, hogy Ferencünk még mindig a magyar zenész- és művészvilág egyik legragyogóbb csillaga, igazi nemzeti kincs. Úgy tűnik szerencsére itthon is egyre többen megismerik, elismerik és szeretik, ami igazán örömteli.
Mondjuk az a platinaszőke hölgy, akinek a kezében a koncert végén egy félig üres chipses zacskót láttam, igazán összeszedhetné magát. Mondjuk idióta sznobok mindig is lesznek.

MySpace

A vérbeli party animálok most biztos megbotoznának, de én kifejezetten örültem, hogy kb. 80 ember látogatott el erre koncertre, ehhez még hozzá kell tenni, hogy a Jövő Házában egy akkora teremben sikerült megrendezni a happeninget, ahol gond nélkül megtartható lenne két focimeccs és 5 kispályás gyorskorcsolya futam, egyszerre. Ez mondjuk kicsit bátor húzás volt a szervezők részéről, de mint említettem, nekem kifejezetten pozitív volt, hogy nem kellett 2 percenként arrébb tennem valakit, aki éppen a számba próbált betolatni májkölfletlit csúnyán bealázó mozgáskultúrával, és némi kedélyállapot javítóval kívül-belül felszerelkezve. Ugyan volt pár önjelölt kortárs tánc és absztrakt mozgásszínház professzor,akik kegyetlenül és kérlelhetetlenül megajándékoztak a kígyómozgás nyújtotta élményekkel, de ez kulturált keretek közt inkább csak szórakoztató. Szóval családias hangulatban telt az este, felvezető gyanánt Cadik mester pörgette a korongokat, bár ő annyira nem tette oda magát, azt már akkor is lehetett sejteni, hogy a hangzás kegyetlenül oda fog baszni. És valóban. Ezért szeretek olyan helyekre koncertre járni, ahol alapvetően nem seggig betintázott közönségre vannak berendezkedve, és olykor otthont adnak jazz és egyéb, komolyabb hangmérnöki kvalitásokat, és felszerelést igénylő rendezvényeknek. Bootsie bácsiék félelmetesen jól szóltak. Kicsit játszhattak volna többet, de nem szabad telhetetlennek lenni. Elvileg volt még Esclin Syndo is, de who cares?

Nagyon jó koncert volt! Volt Longing for Solitude, Blindflight, Dorian Gray’s Dilemma és Taste of Snow. Nekem már nem is kell több. Nem tudom hány Zagar koncerten voltam eddig -kb az 5. után abbahagytam a számolást- de biztos, hogy ez top 3-as volt.

MySpace

Úgy látom, erről a korongról még nem írtam. Nem is ragoznám sokat: megint kegyetlenül odatette magát a mester! Már szana-szét hallgattam. Mostanában talán ez az album pörög a legtöbbet.

Wiki

Nem mondanám átütő élménynek, de a technika és a hangulat kétség kívül érdekes. Érdemes betérni.

IMDB

Aranyos, néhol szívet melengető, néhol vállalhatatlanul tahó vígjáték

IMDB

Nem egy kimagasló alkotás, de egyszer-kétszer meg lehet nézni. A cím magyar fordítását könyörgöm magyarázza már el nekem valaki!

Hivatalos honlap

A Dj Bootsie és Membran cd-k rongyosra hallgatása után a nemzetközi porondon is nekiálltam jóféle instrumentális hip-hop után kutatni. Krush neve hamar szembejött, nem szerény mennyiségű hype-pal nyakon öntve. Be is szereztem sebesen az összes albumot (ki lehet találni, hogy mégis hogy ), de némi kiábrándulással kellett realizálnom, hogy 8 szólóalbum és egy remix album anyagából éppen csak kijön 74 ütős perc. Persze ez ízlés kérdése. Lényeg a lényeg, gyorsan összedobtam a saját kis “best of”-omat, ennek már azért van húzása. Meg is osztanám a track listát:

¤ Only The Strong Survives (Meiso)
¤ Keeping The Motion (Krush)
¤ Stormy Clouds [Raindrop Mix] (Stepping Stones)
¤ Kemuri (Strictly Turntablized)
¤ Roll & Tumble (Krush)
¤ Still Island [Still 'N' Slow Mix] (Stepping Stones)
¤ Endless Railway [Sentiment Mix] (Stepping Stones)
¤ Day’s End (Zen)
¤ On The Dub-ble (Krush)
¤ Dig This Vibe (Strictly Turntablized)
¤ Jugoya (Milight)
¤ Outro [Revised] (Stepping Stones)
¤ The Lost Voices (The Message At The Dept)
¤ Kemuri [Untouchale Mix] (Stepping Stones)
¤ Final Home (Kakusei)

IMDB

A bugyuta story, a beszarásig stílusos képi világ, a feka emberkedés és a szétesős downtempo hip hop így együtt kegyetlenül behasít.

IMDB

Ez igazán jó volt.