Igaz, már nem friss az élmény, de mégis írok róla (már amennyire fel tudom eleveníteni). Október 12-én a Trafóban jártam. Szeretek a Trafóban járni, mert az előadások eddigi tapasztalataim szerint rendkívül színvonalasak, és a nézők közt szép számmal képviselteti magát az én generációm, ami kisebb megnyugvás számomra, főleg azok után, hogy általában a kultúr rendezvényeken az átlag életkor erősen a 40 felé konvergál (bizonyos esetekben akár több is).
Térjünk át az darabra. A Trafó honlapján lévő bemutató írás említi, hogy az előadás a szórakoztató ipar több elemét integrálja magában (zene, tánc, akrobatika, cirkuszkodás 
), ez alapján vidám, színes műsort prevízionáltam. A valóság ezzel szemben egy sötét, szürrealista hangulatú, imitt-amott fanyar humorral fűszerezett, ám kétség kívül látványos, elvont performansz volt. Pont ahogy szeretem. A hangulat kezdettől fogva magával ragadott, és egy percig sem bántam, hogy előzetes feltételezéseim nem nyertek igazolást.