IMDB

Kifejezetten erős a vonzalmam a mára már egyre inkább eltűnőfélben lévő polgári lét iránt. Igaz, Márai Sándortól csak az örök érvényű bölcsességeket tartalmazó Füves könyvet és a Négy évszakot olvastam (a naplók elolvasása tervben van, de ez még semmit nem jelent sajnos), mégis a régi polgári világ egyik leghűbb krónikásának tartom. Az Eszter hagyatékának adaptációja azt hiszem kiválóan sikerült -bár úgy, hogy nem olvastam a művet talán kicsit merész bármit is kijelenteni. Mondanivaló tekintetében oly mértékben gazdag, oly sok gondolatot ébreszt, hogy igazán kár lenne pár mondatban szummázni, ha ez egyáltalán lehetséges. Az minden esetre elgondolkodtató, hogy a szeretetet és a szeretni tudást mint égi adományt megérdemeljük-e mi, emberek, hiszen pont emberi gyarlóságunkból és kicsinyességünkből kifolyólag változtatjuk önmaga ellentétévé, mindezt téve úgy, hogy hangos szavakkal bizonygatjuk meglétét, akár őszintén, akár érdekeink eszközeként.

Kommentáld!