Nem kis várakozás előzte meg részemről a koncertet, melynek nagy része nem is bizonyult alaptalannak. A hangosítás messze a legjobb volt az eddigi Zagar koncertek közül (legalábbis azok közül amiken én is ott voltam), de hát ez nem kifejezetten meglepő, hisz ez mégis csak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, mely nem csak az elvárások oldaláról képes a zene szentélyévé válni a különböző koncertek alkalmával. A videó montázsok is hozták a hozni valót. A díszlet már kicsit véleményes volt, de ez meg inkább egy olyan “kinek mi” dolog. A táncos lányok produkciója viszont már fölösleges túlcsicsázásnak tűnt. Nekem abszolúte nincs bajom a kortárs, illetve kortárs-szerű tánckoreográfiával -sőt, de ez esetben nagyon jól meglettem volna enélkül -az egyébként sem túl acélos- próbálkozás nélkül. A srácokkal kapcsolatban meg valahogy az volt az érzésem, hogy próbáltak kicsit visszavenni -mert hogy ez mégis a MüPa és nem valami fekvehányó- ami olyan jól sikerült, hogy kissé erőtlenné is vált a produkció. Összességében persze nem panaszkodom, de lehetett volna akár jobb is szerintem.