Igaz, nem egy mai film, sőt, már-már klasszikus, és én sem tudom megmondani hányszor láttam (morethanlikely, hogy legalább tízszer), mégis olyan darab ami egyértelműen megérdemel egy postot. Nem a magvas mondanivaló az oka, -bár aki keres az talál- sokkal inkább az a hangulat, amit Luc Besson kivételes tehetséggel a celluloidra -és onnan a vászonra- álmodott. Elképzelhető, hogy nem most láttam utoljára. 
Kommentáld!
2009 June 24