Azon albumok egyike, melyeket csak sokadszori hallgatásra kedveltem meg. Jogos lenne a kérdés, hogy ha elsőre nem tetszik, miért hallgatom meg még egyszer? Ez a folyamat nálam rendszerint úgy néz ki, hogy először megtetszik teszem azt a bőgő téma -mint ahogy ez most a Number One című szám esetében történt, aztán, ahogy újra meghallgatom, felfigyelek mondjuk néhány zongorán játszott dallamra, és így szép lassan eljutok odáig, hogy a lemezbolt pénztára előtt állok, kezemben a cdvel. 
Igazi életvidám jazz muzsika, meglehetősen jó hangmérnöki munkával.
Kommentáld!
2008 February 23