IMDB

Maár Gyula filmjében rengeteg a filozófiai mélységű, értékes és nyelvileg is gondosan cizellált gondolat. Döntően Simone Weil szavai ezek. Az ember egyszeri megnézés után képtelen felfogni mindazt, ami a filmben elhangzik. A hosszú monológok alatt szinte képtelenség végig ébren tartani figyelmünket, ám ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy a plasztikus metaforákkal átszőtt, örök érvényű gondolatoknak egyáltalán a közelébe kerüljünk. Isten és ember kapcsolatának boncolgatása nem áll tőlem távol, de hazudnék ha azt mondanám, hogy sikerült mindent megértenem. Talán mondanom sem kell, hogy meglehetősen vékony az a réteg, ahol a film értő (vagy bármilyen) közönségre talál. Nagy kár…

Kommentáld!