IMDB

Utoljára úgy 10 éve láthattam ezt a filmet. Most, hogy újranéztem érdekes volt látni, hogy tolják ki egyre inkább az ember ingerküszöbét a modernebbnél modernebb speciális effektek és az egyre merészebben megkoreografált harci jelenetek. Olyan képsorok, amiken régen elhülve pislogtam, 10 év után kb annyira ráztak fel mint a Stahl Judit konyhája. Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy ez a film műfaján belül kifejezetten jó. Ugyan nem láttam teljes egészében az eredeti, 6 részes anime változatot, de kijelenthetem, hogy filmen sikerült megteremteni a megfelelő hangulatot.

IMDB

Gondolom a készítők úgy gondolták, hogy ez így ebben a formában izgalmas meg minden, de nem. Egész egyszerűen rossz. Nagyon. Lehet, hogy én láttam túl sok hasonló klisére épülő filmet, de ezt egyenesen szenvedés volt végignézni. Még szerencse, hogy az IT részeknél viszonylag kevés volt a fájdalmasan nagy csúsztatás (ha ilyesmire vágysz, nézd meg a Kardhalat ). Még Harrison Ford sem tudta a fájdalomküszöb alá szorítani ezt a “remek” alkotást.

IMDB

Nem lesz a kedvenc filmem, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.  Ébreszt néhány olyan gondolatot, melyek még kellőképpen kiforratlanok, és túl messzire vezetnek ahhoz, hogy itt ne fejtsem ki. Talán majd egyszer. Máshol…

IMDB

Zsíííír

De tényleg!

IMDB

Már a játéknak sem voltam nagy szerelmese, ami nem is meglepő, hiszen szinte egyáltalán nem játszom. A film is azt hozta amit vártam: néhány klisé, néhány jól koreografált jelenet, kevés történet és még kevesebb mondani való. Olcsó és viszonylag tartalmatlan szórakozás egy fáradt estére.

OSI honlap

Úgy látszik a progresszív rocktól sem lehet egykönnyen elszakadni, ha az ember már egyszer “függővé” vált. Annak ellenére, hogy mostanában (az elmúlt 3 évben) főleg a jazz, a komolyzene és a Zagar és Yonderboi által képviselt elektro underground dominál, időről időre előkerül egy-egy progresszív rock lemez. Főleg a Dream Theater és a holdudvarába tartozó projectek azok, melyek gyakran vendégeskednek a lejátszóban.

Ilyen sideproject az OSI is, mely egyszerre két szálon is kapcsolódik a Dream Theaterhez. Az egyik Kevin Moore, a Dream egykori billentyűse, aki az Images and Words albumon alkotott maradandót, a másik Mike Portnoy, aki immáron több mint 20 éve tolja a DT szekerét, és talán vitathatatlanul a legjobb rock dobos a világon (számomra mindenképp). Az imént említett pároshoz hozzáadjuk még Jim Matheos-t a Fates Warning gitárosát, és máris megkapjuk az OSI-t.

Mind a két OSI albumról elmondható, hogy rendkívül igényes, és jól összerakott, egységes lemezek. Pontosan az a fajta progresszív rock muzsika, ami oly módon ötvözi az elvont témákat és az egyszerűbb riffeket, hogy az eredmény nem tűnik sem túl primitívnek, sem hallgathatatlanul öncélúnak. Hiába, a profik mégiscsak profi munkát adnak ki a kezük közül.

Kedvencek – Office of Strategic Influence: Houseshoes And B-52’s, shutDOWN, Dirt From A Holy Place, Set The Controls For The Heart Of The Sun (egyértelműen jobb mint az eredeti változat a Pink Floyd-tól)

Kedvencek – Free: Go, Bigger Wave, Home Was Good, Kicking, Simple Life, All Gone Now

IMDB

Nem vagyok nagy természetfilmes, de az igazat megvallva még most is azon vagyok, hogy felkaparjam az államat a földről. Egyelőre csak az első részt néztem meg, de biztos vagyok benne, hogy a többi sem fog sokáig váratni magára. A káprázatos operatőri munka és David Attenborough narrációja minden eddiginél élvezetesebben mutatja be csodálatos világunkat. Aki teheti csakis minimum 720p-ben fogjon neki. Ha valahol, akkor ennél a filmnél hatalmas a HD felbontás hozzáadott értéke.

Link

Nem szeretnék átfogó, markáns véleményt írni, ugyanis az a tény, hogy az első felvonás alatt többet sikerült aludni mint nem, úgy érzem kissé rányomta a bélyegét az előadás nyújtotta élményre. Ami biztos, hogy a 3 és fél óra egy szünettel már a kínzás határait súrolja. Azok a részek, melyeknek valamelyest sikerült behatolniuk az agyamba, többnyire eröltetettnek és ezáltal kissé fárasztónak tűntek (a kivételektől eltekintve), mindennek ellenére az egész darab atmoszférájában volt valami megkapóan nyomasztó, melyre a kifejezetten jól eltalált díszlet és jelmezek, továbbá a modern színpadtechnika kiaknázása és a zene még rátettek egy lapáttal. Kár, hogy a figyelem felett kiütéses győzelmet aratott a narkolepszia.

IMDB

Sosem voltam sorozatfüggő, de mióta Dr House-t nézek, ez az állapot végérvényesen és visszavonhatatlanul felborult. 1 hét alatt cirka 40 rész. Elég súlyos…

IMDB

Nagyon-nagyon jó film, kiváló zenével. Mindenkinek ajánlom, annak, aki hozzám hasonlóan érdeklődik a pszichológia után, kétszer is.