~ Éhező ~ |
Ha utcán jársz,
padon alvó embert
látsz, ne fordulj tőle
el, nem tudhatod,
milyen élet gyötörte.
Miben topog, milyen
pocsolya, melynek
szélén naponta zokog,
mi kényszeríti, életét
keservesen tengesse.
Miért lett éhező, melyik
fáj jobban, testét vagy,
lelkét maró éhezés, mit
megtört arcán aláhulló
maró könnye fűszerez.
Ha gazdag vagy, ne
vesd meg, hajts fejet
sorsa előtt, szebb volt
az élete , anya szülte,
szerette, szép volt,
gyönyörű csecsemő,
s nem tudhatod, neked
a sors mit ír elő,
leszel-e te is éhező. |
2013-05-29 22:09:55 |
~ Gyökér és ág ~ |
Mélybe nyúló
vastag gyökér
kapaszkodik életért,
dacol széllel,
viharral, a felhők
könnyét
boldogan issza fel.
Törzse őserő,
koronát tart
az ég felé,
áldott nap sugarával
zöld kezeket
nevel.
Méz illatú virága
csecsemő,
felnő ,
gyümölcse, kék,
piros, sárga.
Ága alatt állsz,
csodára várva.
Karod emeled magasba,
sallangtalan szavakkal
kapaszkodva,
ködlő,
távolba tűnő
elmúló arcok
szürke fényű fátyolába. |
2013-06-05 23:47:55 |
~ Feloldozás ~ |
Vége. Nincs tovább.
Eddig volt, és nincs
folytatás, gonoszság...
Mi kellene még tetteidért,
mit szeretnél, mit kérnél ?
Persze, fájt, azt hitted, nem?
Nem, nem adom meg.
Gonosz vagyok?
Nem adok.
Nincs, nincs feloldozás.
Talán.... ha más életbe
jutsz, ha más lottót
húzol, akkor, majd valaki.
De nem, most nem.
Hiába könyörögsz,
térded nem hat meg,
hiába fáj az neked.
Vidd el, tedd el, a tied.
a feloldozást nem
adom meg mégsem
neked. |
2013-06-08 09:09:57 |
~ Útravaló ~ |
Nem voltam más mikor
megszülettem, csak
bömbölő gyermek-köteg,
életem kétségbeesett
üvöltés, anyám melegét
követeltem vissza még.
Előttem új, s még újabb út,
tanultam, apám-anyám
adott rám naponta áldást,
útravaló szép szavakkal.
Göröngy gurult elém,
cipeltem fáradtan.
Közöttük vacogva álltam,
utamon mindig egyedül
jártam, arra vágytam, valaki
ölelje át vállam, útitársat
mégsem találtam,
magány maradt a társam.
|
2014-07-30 16:51:20 |
~ Bukott ~ |
Bukott kísérlet után
kifosztottan állok,
csupaszon reszket
elhagyott szívem.
Vöröslő húsdarab,
a senkinek lüktet,
érinteném; van
még életem, nem
csak ennyit írtak elő
penzumként nekem. |
2013-06-17 13:43:59 |
|
FűzFaPoéta Rádió
www.citatum.hu
|