Menü

ecc pecc kimehetsz

holnap után ne keress

kanyarodik görbe út

sűrű erdőn messze fut

mostantól felejthetsz

tegyél sapkát fejedre

holdas hideg este lesz

forgószéllel betemet

jégbe dermed szerelmed

két kezed zsebre tedd

ne ölelj meg engemet

ecc pecc messze menj

könyökölsz időd ablakában

gyorsvonatod gyorsan robog

életed sok állomása ragyog

érzékeimben állócsillag lettem

megszoktad mindig kéznél vagyok

napjaidat nem zavarom hallgatok

állítsd meg néha vonatod

ajándékozz számolatlan időt

nem kérek sokat tudhatod

indulópontod messze van

utad hosszú vágányon halad

nem kísérhet végéig féltő kezem

fogd meg simítsd ráncait míg lehet

festenék felhőkre

szép színes képeket

selyemfényű kéket

pasztellel zöldet

fénylő ezüstre aranyat

sejtelmes szavakat

csobogó patakban

tükröződő madarat

hajladozó nádszálakat

magasba ívelő szárnyakat

tiszavirág létű vágyakat

zörrenő hátú hűvös

fanyar lombok alatt

karcolás keservén

vérem vörösen serken

csermelyként cseppen

életem bűvös patakja

ébredő remény vigasza

éji sötétben sápadt

haragvó holdvilág lát

út nélküli

lankák lejtőin

kábán bolyongok

utamon kísérnek árnyalakok

megállok néha

mély csendet hallgatom

távolból

kuvikok kiáltanak

kelletlen hangon

tapogató kar nyúl felém

zöld folyondár fonja

ragacsos indáit béklyóként

kőmerev lábamra

csápja nyúlik

mind magasabbra

ördögi ölelése

torkomat fogja marokra