alázatosan reszketőn ölelnélek
ujjad szégyenlősen keresné ujjamat
szél kócolta hajunkat lisztesre színezi
homlokunk felett menekülő időben
beteljesületlen vágyaink sora
igaz válaszainknak hitelt nem ad senki
félre sikerült fakó életünk emlékei
kísértetként éjjelente visszajárnak
nélkülük semmik vagyunk: csak árnyak
elfolyó surrogó hangú éjszakában
Kép: Dr.Krekó Imre: Liftkosz | 
