| ~ Játszottál ~ |
Egyszer nagyon szerettelek,
talán szerettél egyszer.
Lettél végtelen messzeség,
időben-térben elvesztél.
Alkonyatban megkerestél:
s lett bíbor napfelkeltém.
Szívemet nem rejtettem el,
ám elengedted kezem.
Egyszer nagyon szerettelek,
de csak játszottál velem. |
| 2019-06-30 18:47:26 |
| ~ Elmúlás ~ |
Szövegfoszlányok járnak
fejemben:
persze, kedvesem,
amíg élek, téged, soha.
Kopott szerelem,
ha múlsz, legyen
sírodon kék virág.
Fájhat az elmúlás. |
| 2019-07-17 19:50:52 |
| ~ Mélység ~ |
Álmom mélységében
érzékelem, mintha
valaki szuszogna mellettem.
Nyitom szemem:
sehol senki sem.
A lenyugvó nap fényében
a napraforgó még utoljára,
hamiskásan rám nevet.
Kép: Nevető napraforgók Nagy Gábor fotója
|
| 2019-08-04 18:54:53 |
| ~ Sálam ~ |
Fanyar humor
mögött könnyem.
Idétlen mosollyal
változtatnám
a múltamat.
Újra írnám
a szavakat.
Nyakamra tekerném
szép sálamat,
bánatomat.
Csámpás jelen,
kisiklott vonat:
balesetben elhunyt
jobb életem
eltemetem.
Kép: Zulema Guerra festménye |
| 2019-08-25 09:50:28 |
| ~ Őszi bánat ~ |
Orvul támadott az ősz,
lesben állt, és rám
vadul, villámok nélkül,
hirtelen lecsapott.
Bánatában szelet sóhajtott,
a fák levele megannyi
színes pillangó:
szárnyra kapott.
Nehéz, szürke felhők
méltósággal úsztak az égen:
szemükből bánatuk
könnye záporozott. |
| 2019-09-18 14:48:53 |
|
FűzFaPoéta Rádió
www.citatum.hu
|
