fűszeres illatú nyári éjben
hiába perelek az álom elkerül
tücsökhad dala tart ébren
hold kacaja zenévé csendül
Hallgat az ég,
hallgat a sötétség,
s hallgatok én.
A némaság
helyettem
beszél.
bölcsőd vagyok ringatlak
betakarlak magammal
párnád nincs majd én leszek
sötétben fényt adok neked
elmúlt egy adventi este
nem szólt egy mese sem
szél elvitte az út porát
pap elmondta mai imáját
hálájában köszönte égi
adományt szívében
dobogott az egész világ
tövig égette gyertyáját a láng
foszlott felhőből égre
sápadt sálat kanyarítok
testemből szivárog fáradt
seszínű savanyú nyirok
fájdalomtól sírok
nehezedő pillámról
ámulva árva
könnyem cseppen
szívem szomorkásan rezzen
érjen álmomban halál
ne simogass kis virág
