Negyven éve múlt már,
Padtársam volt egy srác.
Szőke volt és kék szemű,
nevét nem fogod hallani.
Csendes volt és nagyon okos,
Zárkózott volt, nagyon-nagyon.
Nyüzsögtem én mellette, ezt ő,
nem nagyon szerette.
Látott lánykát eleget,
engem picit sem szeretett,
de hajam neki megtetszett,
mondta halkan, nagyon zavartan.
eltelt a sok hosszú év, nevét
emlékét megőriztem én, s a sors
akarta, hogy újra megfogjuk
egymás kezét . | 
