| ~ Idő ~ |
Találkoztam az idővel,
keze súlyosan simította
hajamat, rá új festéket
rakott, őszi nyomot hagyott.
Kérleltem, menjen tovább;
cinikusan visszanézett:
mit akarsz még?
Kaptál éppen eleget,
ennyi legyen elég neked.
Kacagott, és segítségül
hívta a jégszívű telet,
testem, lelkem reszketett. |
| 2013-04-22 20:08:09 |
| ~ Szél ~ |
Szellő fújdogál óvatosan
megnézve merre lépdel,
pajkosan, bekukkant bokrok,
s fák alá, kíváncsi mit talál.
Összeszedi, ami útjában áll,
görgeti maga előtt tovább.
Ereje lesz, egyre dagad
menekülne kit megragad.
Széllé nőve a porszemeket
szürke felhővé gyúrja össze,
romba dönti életed, s nem
várja meg keserű könnyeid. |
| 2013-04-28 19:51:44 |
| ~ Napraforgó ~ |
Zöld száron sárga hullám
ringatózik magasban,
napkeletre fordul reggel,
este nyugatra, ahogy kell.
Napraforgó tálcáján
méh zümmög, dünnyög, matat,
családjának nektárt kutat,
édes élet utat mutat
Nem tudja, hogy élete
méhek nélkül mit sem ér,
az pedig nélküle éhes,
vékony pénzű mézlegény. |
| 2013-05-01 23:10:55 |
| ~ Dallam ~ |
Utcáról beszűrődő hang,
hullámzóan, bús zene szól,
elandalít, elszomorít,
magasba emel, s elhajít.
Fülbemászó dallamíve
utamon egész nap kísér,
szünet nélkül dúdolom,
szabadulni tőle nehéz.
Keresem, mi bűvöl ebben
a csengő dalban; megértem
amint leszakad az ég, ontja
rám könnye hűsítő özönét. |
| 2013-05-04 14:18:20 |
| ~ Színes rajz ~ |
Füzes szélén,
árok mentén
mezítláb jártam,
a búzát learatták már,
bármerre néztem,
kopár határ.
Tarló, meddig
szemem ellát.
Forró földön
lépegettem,
tüskén jártam,
sebezni akart,
fájtam...
Szemem könnyes,
lábam véres,
gyermekkori emlék,
szívemben élő
színes rajz mindez.
|
| 2013-05-26 16:49:30 |
|
FűzFaPoéta Rádió
www.citatum.hu
|
