Menü

küzdöttem és megoldottam

gyógyítgattam beteg lettem

elvettek és odaadtam

megbántottak nagyon fájtam

értük éltem megaláztak

mindent adtam semmit kaptam

árnyékban álltam napra vágytam

súlyt kaptam görnyedve álltam

hátamon púpot találtam

botladozva odébb álltam

nem bírt el két lábam

összeomlott szívem vállam

mire vágytam nem találtam

magány lett hű társam

türelmes volt meg se bántott

hátamról átvette a nehéz zsákot

hullámverés... lerombol

mit talál, feltámadó

szél orkánná növő ereje

mindent gránitporral

szór tele, míg szívem

örökös alkonyba borul,

az égen talán pár csillag

kihúny, velem sír vigaszul

szavad betűkre írt etűd

de lehetne noktürn

ha volna igaz szó,

ami csak nekem szól

bomlott érzékkel és

érzéssel mi várható

magamból kilépek

hozzád odaérek

álmodban téged

nézlek

kócosságod

sosem kérdem 

ébredés fénye

nappali zeném lesz

Szíved helyén protézis,

ne hagyd magad élj így is!

Mindent elsöprő álom:

rét szélén andalogva

pipacs és búzavirág

hajló szára fonja át bokád.

Fáradtan indulsz 

kockaköves úton haza,

hideg télben kályhád

résre nyíló ajtaján

vöröslő parázs ontja

rád meleg vigaszát,

míg lelked előbukó

fájó sérve gyötör,

életed lassan annyi,

mint kínzó övsömör.

Lángoló jég

lángoló jégcsap

kéklő tüze megfagyaszt

öli vágyakat

Járni

erővel ne fuss

mennybe a földi pokol

útját járni kell

Vér

beteg vörös vér

bénaság fájó oka,

csere gyógyulás

Napfény

napfény boldogság

sötétségben dermesztő

üresség vár rád

Magány

zsivajban repül

lelked, hegedül, maga

alá magány gyűr