Fényhiányos esténtalálkoztam veled,árnyékom imbolygott romos várfalán. Hozzád ért bilincsbe vert kezem. Vétkem ragyogott:hirtelen szerelem. Szemedben akkor megállt a világ.
Időtlen percben dallam ritmusa lüktet:nyár heve perzsel. Csoda talál rám:ág-rajzolta arcélből bíbor mosoly vár.
Elszökött idő: jeltelen, soványka emlékek sáros lépcsőjénmegbilincselt árnyak hálnak. Szipogó hangok, panaszos jajok,irdatlan hiánybanragyogó fényre várnak.
Kihalt utcán csend somfordál,léptem koppan,légy se zsong már.
Éji hidegbenfagyhalál vár,beborít takarókénthópiheszárny.
Gyengéd simogatásapillangó selyme,szemhéjam rebben:alatta kék színű kép.
Szokatlan szerelem a miénk.Hetente egyszer szeretsz,megírod mennyire.
Hiányzom talán, elhiszem.Egy hétre újra eltűnsz:betakarnak a napok. Mintha nem lennék,és te se lennél.De a nap rám süt még.
