Májusi eső
aranyat ér? szélvihar
gyökeret kitép.
Faágon törött fészek,
madárfióka nem él.
Bíbor lélek
vad hűvösében
apám kegyéből
még éppen élek.
Néma őszben
éber páfrány,
halvány emlék
még vigyáz rám.
Integet távoli
kósza gondolat:
föld alattad,
föld feletted.
Tested nedve enyészet,
kukacoknak tenyészet.
Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
barna léces kis kerítés
határ szélén körbenéz
lába mellett búzavirág
pipacs nyújtja nyakát
köré fonja aranyszínű
kecses karját napsugár
lágy szellőben dallam száll
darázs derék mézért hajlik
versenyre kel smaragdfű közt
margaréta s tátika
melyik ontsa rá boldogan
szerelemillat hímporát
irigyen néz tarka lepke
tovaröppen meg sem áll
megpihenhet alkonyatkor
kerítés álmos szelíd oldalán
álom volt varázslat
szerelemes csókod
gyönyörből gyöngyöt
fűzött nyakamra
bőrömön ég még
lágy ajkad nyoma
hiánya perzsel
vágyam oly ostoba
ma volt valósága
holnapi múltam
emléke eleven
konokul visszavár
