Menü

hídon ültünk hallgattalak
hangod versenyre kelt
szavaiddal
 
virágok vad fűszeres illatában
fénylő holdunk szerelemről
mesét mesélt
 
a folyó vize csendesen csobogott
távoli mozdony hangja búcsút
dohogott
 
öreg hídon emléked visszavár
virágok helyén kornyadt kóró
gerincroppanás

koszosan kopott
zsákom zegzugaiban
ócska emlékek

arany kösöntyű
lánca zárta kíváncsi
tekintet előtt

borongós őszi
park fái közt magányos
suhanó szellő

márványon cipő
sarka erőszakosan
ritmusra koppan

sötétben szívem
félve remegve dobban
pocsolya csobban

 
ég üveggömbjén
meteor vörös fénye
fatörzset rajzol
 
világok nélkül
eltévedt nap sugara
horizont alján
 
elvesztettelek
kőnehéz súlyt cipelek
összeroppanok

Kép: Pintér András fotója

égi szánkó felhőben fut
ölelő mélyén
simogató hó szendereg
 
szürkén komor napon
sziromtalan hervad
bimbózó fagyvirág
 
ünnepi csendben
karácsony közeleg
szeretet ölel kegyesen