Menü

kavics koppan

messze csendül

csobbanás hangja

dermedt patakban

szétterül

rőt hajad

lobogva lebben

szerelmed igézed

érzéseidtől részegülten

meztelenül benned bomlik

teremtés hajnala

csontamulett  szekrényemen

lélegzetem félelem szaggatja

homlokom barázda borítja

őszi szél fenyők között kószál

simogatja szerelmem lábnyomát

felhőkből nyálkás köd szitál

erőszakos útján  vízcseppé összeáll

kegyelmet nem kapok

életparton tovább sorvadok

néma zene

megüli  lelkemet

szemem könnyel tele

nyirkos éj lassan átölel

csontomig hatol

hideg lehelete

szívem remeg bele

sírod előtt állok
jajszavam szájamon
emlékképed szívemben
fáj nagyon

simogatnám kezed
törölném könnyedet
elvett tőlem téged
az enyészet

igazságtalan fájdalmak
nem gyötörnek
megpihenhetsz a föld
alatt mi betemet

virágom szorongatom
nem mond semmit el
hiányod kísér belém
mar jeges szele

metronóm kattogó

üteme kíséri barokk zenéd

halk akkordok echoja

románcok csengő hangja

lelkemben adagiot

szólaltat meg

lehetne égi korál

angyali zsoltár

orgonán tovább zengő

szerelmi áldozás