Menü

gondolatban kezed

fogom simogatom

révedő ráncaira 

hullik könnyem

elhalt hangod

csak én hallom

elveszett rég

zavart szellemed

torz  mosolyod

rajzolta arcodra

meg nem érti senki

Egyszer voltam valahol, mégsem voltam sehol,
mégis az volt a pokol, fájt, szorosan átkarolt.
Szomorú szívem zokogott, sajgó lelkem jajgatott.
Szemed rám csodálkozott, karod az égre mutatott,
ott megváltás mégsem volt, fel semmi sem oldozott.
Életem, mint gyorsvonat tovább zakatolt.

Kakas dala

harmatos hajnalon kelek

hangommal felébresztlek

hamar kelj kukorékolom

ha dolgozol ágyból kibújj

Oroszlán másként

oroszlán vagyok én is

nincs sörényem de mégis

ez a jegyem csillagok közt

uralkodom többi jegy fölött

Mormota

álmos vagyok mint a csuda

mondják nekem kis mormota

billeg bajsza két lábra áll

ha veszélyt lát füttyenti dalát

Tigris élet

mennyi tigris él a világon

Afrikában és jeges égtájon

kihalunk ha ránk vadásztok

benne mértéket nem találtok

Flamingó

nagyra nőttem kecses vagyok

vízben élek éjjel szárnyalok

rózsaszín tollam vízhatlan

sosem vagyok zavarban

Ló

kis csikóból lettem nagy ló

hátamon utazni boldogító

elmúlt sok év csak én voltam

ki az embert útján szállítottam

éveimről életemről

számvetést készítek

lelkemben rejtelek

kíváncsi íriszek elől

cseperedő érzések

zökkenői között

terítődön aszú paca

mellette lekésett

darazsak síró sora

hold fény-utcáján

lőtávolságban

mostoha emlékek  hada

előtörnek  útvesztőkben

másféle utat kutatva