Menü

Meg sem születtem,

már nem kellettem,

sem neked, sem másnak.

Mentél az utadon,

vissza sem néztél,

a távolság köztünk

mérföldnyi lett.

Nem beszéltél velem,

nem is volt miről,

a messzeség mindent

megöl.

Ne keress, ha beteg leszek,

meg ne látogass, utolsó

utamon se kísérj el.

Sírom fölött ne mormolj

hazug imát, képmutatón

ne mondd, találkozunk odaát.

A vers Ne mondd átdolgozott válozata

Lepkeszárnyú emlékképek

lehullott porában járok,

talán megtalálsz újra, várok.

Fáradt vörösben emberhangú

hegedű dala szavakat keres,

magadtól nem mondanád;

Bátorít az éjszaka illatos bora. 

Vendéged vén rozsda,

zárd be kapud, nyikorog.

Kora hajnalban

kelletlen ébredek,

nyitott ablakomon

erőszakos rigófütty

kíméletlen riaszt.

Mogorva vagyok,

megvallom, nagyon.

Aludtam volna még,

ám a nap benéz, és

a rigó tettre kész.

Trilláz, cifráz, vétkes

ébresztőm harsány

dalát megbocsátom.

Kedvéért kibújok

ágyamból, keresem

a fekete dalnokot.

Nem látom, álmom,  

elszállt, átölelem

rigófüttyös,

szép reggelem.

Tér-idő torzulás.

a fény elhajlik,

lehanyatlik.

A nap sem süt

tovább.

A felhők násztáncot

járnak.

Gyermekük  jégeső.

Ezért kell neked

torzulás?

Félelmek lelked

tépik.

A józan ész

messze jár,

micsoda felfordulás.

Ez aztán a torzulás.

küzdök magammal ellened

pihen az álmom lepel van

minden elátkozott vágyon

vágtat veled árkon-bokron

át összetört recsegő ágon

lassan megállok  mély  csend 

elfogyott levegő  körülöttem

tüdőmben zihál  hiánya

karom rosszul szabott pányva

lehull vele omlott bálványa