Menü

bánatom selyemként betakar
olykor kígyóként belém mar
gyógyszerem volnál ha volnál
de régóta nem gondolok rád

a sok emléket elengedtem
új életet építettem
hely nem került neked abban
neved papok zsolozsmájában

Kép: Riba Szabolcs fotója

mint őszi kornyadt
virágszál virága
lekókad fejem
csukódik szemem

álomtalan álom
éber képekkel
üzenetet küld
fakón jeltelent

megfejthetetlen
kényszerképzetek
zsonganak fejemben
zivatar borús égből

Kép: Pintér András fotója

izzó szikrából
égig érő tűz lobog
holtában hamu

szellő kavarja
mélyén feledett álom
szomorúságát

semmi közepén
rozsdás telefon
nem hív senkit
nem tárcsázza
véges remény

nyugalmát nem
zavarja csengetés
néma már rég
hangját elvitte
csendes felejtés

nap fénye égeti
vihar szele tépázza
makacs eső áztatja
téli hó takarja
bőrét vörösre marja

Kép: Joó Szabolcs fotója