~ Hajnalban egyedül ~ |
pókháló gyöngye kelő nap ékszere brossként tűzi bokrok levelére
unott sietségben aláhulló falevelek surrogó zörejében elmémben emlékképek
hűvös hajnali szélben foszlott rongyú ócska kopott kabátban magányomba burkolóztam
Kép: Pintér András fotója
|
2017-10-01 21:22:00 |
~ Hangulat ~ |
Poros útra köd szitál, léptem nyomán tapad a sár. Hideg húz kezemre kesztyűt, mintája vörös-tarka rajz. Dérgyöngyfüzér ölében, pocsolyán ringó falevél. Gerince súly alatt roppan, utolsót int, fél: jön a tél. Kecses tánca véget ér, aranyló színe sápadt rég. Szomorkás napon álmodom, elbúcsúzom a vágyaktól.
Kép: Pintér András fotója |
2017-10-23 08:10:41 |
~ Esőben ~ |
Sétálnék veled, fejem válladra hajtanám, fognám hűs kezed. Lágy léptű szélben hajszálaim kócosan könnyen, libbennek. Ernyőn eső kopog, markold erősen, óvón. Falevél vagyok.
|
2017-10-29 19:53:56 |
~ Árván ~ |
Állok árván, nézek némán, előttem fekete márvány. Hideg szél jár, magány tépáz, kopárrá lett a láthatár. Mécses lángja lassan lebeg, hidegben szívem megremeg. Fejfán betűk, számok, nevek, létem kezdte volt életük. Emlék maradt, hervadt rózsa, könnyem nyelem, koszorú ölel. |
2017-11-01 20:11:27 |
~ Karcolás ~ |
Kicsi karcolás, látod; hazudok: nem fáj, nem gyógyul sebem. Nem kell gyógyítás, kézrátétel nem hat rám, hazug varázslás.
|
2017-11-05 20:54:20 |
|
FűzFaPoéta Rádió
www.citatum.hu
|