Hideg markol belém, hóban,
jégben, kétségben, elveszek.
Fagyos szélben hangot hallok,
félek, reszketek.
Szikla mögé bújok, kavargó
hóesés rohanó kékes árnyat
hajt felém, jegesmedve
karma váj a lékbe.
Halat keres, elégedetlenül
dühöng, üvölt, éhes marad ma is.
Kölyke nem érti a nincs szavát,
tépi, marja anyja bundáját.
Rövid tél, hosszú tavasz,
olvadt hó, jég alatta hasad,
kapaszkodni nehéz,
éhezik a jegesmedve nép.
