Mit tehetnék én, a halálra
ítélt, kinek könyörögjek?
Halni hagyjatok, hisz
eldöntöttem élni nem akarok.
Nincs semmim, sem
vagyonom, sem jó szóm.
Összeomlott lelkem rég,
betakart a sötét ölelés.
Mit akarsz még? Felejtsd
a szörnyű titkot, rettegek
gyermekem, tartanálak
óvó karjaim között, mint rég.
Fognád félelemtől nyirkos
kezem, hideg ráz, reszketek,
arcomon lassú könny pereg,
holnap a föld is betemet.
Pilinszky János: Késő kegyelem
című versére írt evokáció | 
