Az elit közönség összegyűl,
vörös szőnyegen pompázik
szépen öltözött hölgy és úr.
Ruhájukon látszik, életükben
a pénz nagy úr, mit megkívánnak
azért karjuk lazán kinyúl.
Esténként más cicoma dukál,
látszatra lankadatlan figyelnek,
örömtelen érzés, ámítás.
Első sor páholyában ékszer
csillan csillár fénysugarában,
ugyan kit érdekel dráma és dáma..
Csak ott lenni, hol jelen lenni
rang, dicsőség; érzés helyett
pénz beszél, övék a megtiszteltetés.
