Menü

Hajnali pára gyöngye
a világra ráül,
kedvemre csöndje:
hűs takaró terül.

Pirkadó napfényben
madárka hussan,
őszi levél csőrében
rozsdásan roppan.

Telelő fészkét
építi éppen melegre,
párja testét
fagytól féti remegve.

Kép: Pintér András fotója

"mit is mondhatnék
ha már nincs miről beszélni?
ha már csak a csendbe-gubózva
lehet élni?"

mit is mondhatnék
ha csigaházamba bújva
bántások elől jó szót keresve
próbálok még élni

mit is mondhatnék
ha megalázottan már
nem vágyom másra
csak békességre

mit is mondhatnék
ha félig elfelejtve
nem is akarom hogy
megtaláld kidobott
érzéseimet szánalomból

Komáromi János játékára

"szeretni jöttem"
erre a szép világra
ne bántsd szívemet

./.

"szeretni jöttem"
fényt gyújtani a sötét
ölelésében

./.

"szeretni jöttem"
kedvesem szoríts nagyon
a hideg éjben

Hűvös estében
sötéten aláhulló
falevél, lassan
zizegve fújja a szél:
sóhaja még elkísér.

Hó helyett satnya
dér, fényes hátú bogár
már aludni tér.
Vacka mélyére fagy nem
ér, óv sok kicsi petét.

Kép: Pintér András fotója

Napsugár áztatta tájban
aranylón ragyog a nádas,
víz tükrén képe messze ring,
langy szellőben lágyan int.

Bokrok tövén árva fészek,
szél pusztítja, s vár térjen
vissza gazdája, ki messze jár,
s zord időben hazája visszavár.

Hideg szikrák záporoznak,
fény törik apró darabokra.
Arcomon patakból folyóként
egymásba fonódnak.

Kép: Mészáros László Hideg szikrák című alkotása