Menü

Betegségedben éveken át

voltam foglárod,haragosod,

rabszolgád. féltettelek, ahogy

kicsi gyereket szokás.

Kísértem kezed, kiküldtél

szobádból dacoló szemeddel,

fájásig összeszorított fogammal,

reszkető könnyemmel  mentem

tőled el, majd makacsul vissza.

Nézel rám örökkévaló szép,

mosolyoddal, veled fogyott el

a feladat, mit tőled kaptam ,

mikor megszülettem. 

Utolsó ágyadon fogtam még

hideg kiskezed,  enélkül nem

engedhettelek el. lelkemben 

velem vagy,kapaszkodom

kezedbe, s szeretlek Anyukám.

Megőrzésre rám bízott

fekete macska rajtam  

landolt,  s bőrömbe utat

hántott,  nem egyet és

nem is hármat, négy

karmát érezte mellem,

nyakam,  hátam.

Rímbe írom a bánatom, 

elárulom, bőröm most

gondolatom helyett lett

mélyen szántott, ám

száműztem e bestiát egy

szobával tovább, ott keresse

meg nekem a karmám.  

Pergő szemű langyos eső

így szólt nekem: ébresztő,

borús reggel,  félhomály

milyen nap vár ma rám;

hangod selyme simogat

szemed varázsa csalogat,

ágyam öle vágyik rád,

felkínálja neked magát.

Felébredtem ma hajnalon,

s elgondolkodtam azon, mi

legyen a programom,

mire is vágyom nagyon.

Álmodoztam, milyen volna,

ha valaki ágyamban

mellettem  szuszogna,  álma

bolondosan rólam szólna.

Gondoltban mire idáig

jutottam valami furcsaság

motoszkált az agyamban:

születésnapom van, talán

fel is köszöntsem magam?

Nem ugattál hangosan,

nem vállaltad álmodat,

feladtad a vágyadat.

kushadj, lapíts, nyüszíts;

hízelgőn csóváld a farkad,

ha gazdád arra engedélyt ad.

Előtted volt a velős csont,

de gyáva voltál nagyon,

így lassan másé lett a konc.

helyette tied a konzervcsont;

száraz és íztelen a jutalmad,

ha gazdád arra engedélyt ad.