| ~ Rosszkor ~ |
Kivágott fa törzsén évgyűrűk
köre képzeletemben emlékek
egymásba fonódó spirálja:
kopott történetet idéz.
Rosszkor érkezett angyali fény
szempillám rései között villan.
Fázósan húzom magamon
össze málladozó kabátom.
Maradunk még régi városunkban
utcáin mások lépte koppan.
Elmúlt ifjúság, régi életek
üzenete: elmúlás vár.
Kép: Zuly Guerra Erdőben című műve |
| 2021-09-12 16:29:13 |
| ~ Néha ~ |
Néha gondolok rád,
néha nem.
Néha álmodom veled,
néha nem.
Van, amikor szép
az álmom, és
van amikor nem.
Előbukkan álmaim mélyből:
régi kastélyablak boltívébe
húzódva csókoltál.
Nem törődtünk mással,
sem őszülő a hajunkkal:
megcsillant rajta napsugár.
Hőségben borzongtunk,
bőrünkön libabőr,
szemünkben szerelem ragyogott.
Néha gondolok rád,
néha nem.
Néha álmodom veled,
sokszor nem.
|
| 2021-10-24 16:41:08 |
| ~ Madár ~ |
Álnok miliőben
elnyűtt kívánságom
mint mágnes
húzna magához.
Szakadatlanul hulló hó
fedi fiaskómat.
Szenderegnék, aludnám
álmomat.
Ezerszer tépett tollú
madár vagyok.
Röptem íve fáradt,
aláhull szárnyam.
Vígaszt nem találok,
halkan szól dadogó dalom,
éjszaka betakar
recsegő erdő némasága. |
| 2021-11-14 18:23:31 |
| ~ Lét tenyerén ~ |
lét tenyerén
pattan a pillanat
furcsa szeplője
semmiből bújik elő
kéretlen siettet
rohan mint megvadult
igásló ki ereje fogytán
holtan összeroskad
fájdalma kánonban
utolsót sikolt
kihúnyó csillag
földre hull
|
| 2021-11-28 18:28:01 |
| ~ Úgy ~ |
Úgy öleltelek sírva,
úgy szorítottalak
magamhoz, mintha
életemnek most
vége lenne.
Illatodat mélyen
beszívtam, kiengedni
sem akartam,
magammal betakartalak.
Lágyan-erősen:
magam voltam
az örök folyondár,
hittem a lehetetlent.
Kést fogtál rám,
szorítottad, markoltad
dühödten, kaszaboltad
indáimat, gyökerem
kóróvá száradt.
|
| 2021-12-12 19:05:23 |
|
FűzFaPoéta Rádió
www.citatum.hu
|
