Menü

depresszió makacs magányában

szúrós takarójába burkolózva

fagyos ölelésed lazítsd

vajúdó tél

sivító széllel szaladjanak

síró szürke felhők

szüld ártatlan gyermeked

zsenge mosolygó tavaszt

ébresszen madarak

csivitelő hada

ablakon kukkantson be

kelő Nap sugara

csaljon elő zöld ragyogást

ágakon erdőkön át

ébredjen hóvirág;

aludj tél jó éjszakát

Kép: Radnai Zoltán Tavaszváró című alkotása

ma reggel is
mint oly sok éve már
meglátogattál
felzaklattál
nem akarom
hagyj békén
megérdemelném

eszmélés
ébredés érzékelés
nyújtózom sóhajtok
mélységed szédít
megint egy nap
veled

miért gyötörsz
méltatlankodom
háborgok
nincs felelet
nem nyitom ki
szememet

tiszta levegőt
csendet
sötétet
irgalmat
kérlek…
fejem fáj

mámoros szél kavar

ajkamon zavar

hajam csupa csatak

fehér fagyban

reszketek magam

jégszelet szakad

vágja virágszárakat

ujja kaparja

torkomat lázasan

könnyem potyog

arcomon kopog

sötétben imbolygok

Kép: Vesztl Miklós A szél dala című alkotása

rettenetes tengeri törvény:
menekülj mikor örvény
szédítő táncával közelít
 
ír gyorsuló végzetet
elakad lélegzeted
fojtogató körben
 
kísér sellő éneke
magához ölel két keze
legyél vendége
 
üvegfalú termeken át
merre szemed lát
boldog mindenki
 
dúdoló szél szava
szelíden szálló dala
víz alatt mesevilág

Kép: Zulema Guerra Rejtély című alkotása

szomorú remete

élete reménytelen

elvét mindent

amit csak lehet

fa odvában tölti

zord szavú telet

meleg ellen kap

óvatos enyhet

eledele csekély

csípős csalán főzete

szegénysége szúrós

keserű kenyere