Emberek, nem látjátok,
mennyire szenvedek?
Sovány vagyok, éhes,
fázom és reszketek.
Eldobtok engem, mint
felesleget, segítsetek,
a világban egyedül vagyok,
szeretetlenül elveszek.
Fal tövében kenyérmorzsa,
enyém ! mohón felfalom:
hess madár, menj hangya,
mégis... maradj, adok...
Nem találok többet,
csordogáló csendes patak
vizet innom is adj,
gyomromat marják a savak.
Fájdalmamra nincsenek szavak,
anyám rég halott, talán
apám is, senki nem vár.
Az úton járkálok kábán.
|
