DR. M. SCOTT PECK
A járatlan út
A szeretet, a hagyományos értékek és a szellemi fejlődés új pszichológiája
Az egészséges depresszió
Az előbb elmondott történet viszonylag jelentéktelen módon példázza,
hogy azoknak az embereknek, akik elég bátrak a pszichoterápiához,
mi mindenen kell keresztülmenniük ennél jóval nagyobb
dolgokban. Az intenzív pszichoterápia, az intenzív fejlődés
időtartama alatt a beteg több változáson megy át, mint sokan
egész életükben. E fejlődés arányában kell a régi én egy részét
föladni, ez elkerülhetetlen része a sikeres terápiának. Ami
azt illeti, a folyamat már az első foglalkozást megelőzően elkezdődik,
mert az a tény, hogy valaki úgy dönt: pszichoterápiának
veti magát alá, már magában foglalja a "nincsen nekem semmi
bajom" énkép feladását. Ez főleg férfiak számára nehéz, mert
kultúránkban az az állítás, hogy "Nincsen minden rendben velem,
és segítségre van szükségem ahhoz, hogy megtudjam, miért,
s hogyan hozhatom magamat valóban rendbe", sajnálatos módon,
gyakran összecsengeni látszik a következő megállapítással:
55
"Gyenge, férfiatlan és mindenre használhatatlan vagyok." A föladás
folyamata gyakran még azt a döntést is megelőzi, hogy valaki
pszichiáterhez forduljon. Említettem, hogy deprimált állapotba
kerültem, mialatt nyerésvágyamat próbáltam feladni. Ez érthető
is, mert mindig deprimáló, ha föladunk valamit, amit szeretünk,
vagy ami legalábbis részünk, és ismerős. Mivel az egészséges
elméjű embernek fejlődnie kell, és fejlődésének szerves része
a régi én részleges föladása, a depresszió normális és alapjában
véve egészséges állapot. Akkor válik abnormissá, ha valami
megzavarja a föladás folyamatát, s így a deprimált állapot időben
eltolódik, és nem oldódik föl a folyamat befejezésével.
A depresszió az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek
pszichiáterhez fordulnak. Azaz sokan már részesei a fejlődés, illetve
a föladás folyamatának, melynek a depresszió a terapeuta
felkeresésére ösztönző szimptómája. A terapeuta feladata ilyenkor
az, hogy segítse a beteget a már megkezdett folyamat sikeres
befejezésében. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki fölkeresi
a pszichiátert, az tisztában is van azzal, hogy mi történik vele.
Ellenkezőleg, gyakran éppen azért jönnek, hogy a pszichiáter
szabadítsa meg őket a depresszív szimptómáktól, hogy "minden
olyan legyen, mint régen". Nem értik, hogy a dolgok nem mehetnek
többé úgy, mint régen. Tudat alatt azonban tisztában vannak
vele. S éppen azért, mert tudat alatt belátták, hogy a dolgok
eddigi állapota nem tartható tovább, éppen a tudatalatti bölcsességéből
fakadóan indult el a fejlődés és a föladás folyamata, amely
a felszínen depresszióban nyilvánul meg. A beteg rendszerint azt
mondja: "Fogalmam sincs, miért vagyok depressziós." Vagy lényegtelen
behatásoknak tudja be állapotát. Mivel tudatosan még
nem kész annak beismerésére, hogy régi énje, s az, "ahogyan régen
voltak a dolgok" megváltozott, nem folytatható, nincsen tudatában
annak, hogy depressziója egy, a szellemi fejlődése érdekében
szükséges, nagy változás előhírnöke. Laikus olvasó furcsállhatja,
hogy a tudatalatti egy lépéssel megelőzi a tudatot, ez
azonban nem csupán egyes esetekben igaz, hanem olyan általános
igazság, amelyet az elme egyik alapvonásának tekinthetünk.
101
Ezt a jelenséget a könyv befejező részében vizsgálom meg alaposabban.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk az ún. "életközepi
válságról". Ami azt illeti, nem más ez, mint egyike az életben
jelentkező több válságidőszaknak, amelyekről Erik Erikson beszélt
már harminc évvel ezelőtt. (Erikson nyolc válságot határozott
meg; de lehet, hogy számuk magasabb ennél.) Ezeket az átmeneti
időszakokat az teszi válságossá, hogy nehezek és fájdalmasak,
hogy sikeres feldolgozásukhoz szükségünk van sok régi
szokás és látásmód feladására. Számos ember képtelen vagy nem
hajlandó erre. Ragaszkodnak régi magatartás- és gondolkodásformáikhoz,
s így képtelenek túljutni a válságon, és élvezni annak
az újjászületésnek az örömét, amely akkor tapasztalható, ha
az ember a szellemi érettség egy "magasabb osztályába lépett".
Bár egy-egy ilyen válságról is egész könyvet lehetne írni, megpróbálom
megjelenésük sorrendjében felsorolni azokat a főbb
létállapotokat, vágyakat és magatartásformákat, amelyeket egy sikeresen
fejlődő élet során fel kell adni:
A csecsemőkor állapota, amelyben semmiféle külső követel
ménynek nem kell megfelelni.
Az omnipotencia fantáziája.
A szülők teljes birtoklásának vágya (beleértve szexuális birtok
lásukat is).
A gyerekkori függőség.
A szülőkről alkotott téveszmék.
A kamaszkor mindenhatóságának érzete.
Az el nem kötelezettség "szabadsága".
A fiatalság agilitása.
A fiatalság nemi képességei, illetve vonzása.
A halhatatlanság képzete.
Az ember gyermekei fölött gyakorolt hatalma.
A világi hatalom különböző formái.
Az egészségesség biztosította önállóság.
És végül: Az én és maga az élet.
57