Önismeret, szabadság.

DR. M. SCOTT PECK

A járatlan út

A szeretet, a hagyományos értékek és a szellemi fejlődés új pszichológiája

A kegyelem üdvözlése

Ismét paradox helyzettel állunk szemben. Ebben a könyvben mindvégig úgy írtam a lelki fejlődésről, mint rendezett, kiszámítható folyamatról. Úgy vélhették, hogy megtanulható, mint egy tantárgy, mint egy egyetemi szaktárgy: be kell fizetni a tandíjat, aztán szorgalmasan tanulni, s előbb-utóbb az ember megszerzi a doktorátust. Krisztust idéztem arra vonatkozólag, hogy sokak előtt nyitva áll a kegyelem, de kevesen fogadják el. Ezzel azt is kifejeztem, hogy a kegyelem elfogadása elhatározás kérdése. S tudom, hogy ez igaz. Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem csak így működik a dolog. Nem mi sietünk a kegyelemhez, hanem a kegyelem jön hozzánk. Kereshetjük, s esetleg mégsem találjuk meg. Tudatosan vágyhatunk rá, de aztán mindenféle akadályokra bukkanhatunk az úton. Vagy nincsen ínyünkre, mégis állandóan az utunkba akad. Egyfelől úgy látszik, mi választunk, másfelől úgy, Isten kezében van a döntés. A kegyelem részeseinek közös élménye a csodálat. Úgy érzik, nem érdemelték ki. Talán tudatában vannak, hogy jók, de ezt nem saját akaratuknak tudják be, úgy érzik, az, ami bennük jó, magasabb hatalom munkája. Akik a legközelebb vannak a kegyelemhez, azok érzik leginkább titokzatos természetét. 128 Hogyan oldjuk föl ezt az ellentmondást? Nem oldjuk föl. Csak annyit mondhatunk, hogy míg magunk nem juthatunk el a kegyelemhez, megtehetjük, hogy befogadására kész állapotban tartjuk magunkat. Ehhez nem kell jártasnak lenni a teológiában, vagy folyton Istenre gondolni, elég, ha fegyelmezett és szeretettel teli emberek vagyunk. A teológia puszta tanulmányozása önmagában véve elégtelen felkészülés. Mégis, azért írtam meg ezt a fejezetet, mert azt hiszem, hogy a kegyelem létezésének tudata fontos lehet azok számára, akik elhatározták, hogy végigjárják a lelki fejlődés hosszú útját. Három módon is segítségükre lehet: segítheti őket útjukon, jobban érezhetik, merre a cél és bátoríthatja őket. A kegyelem választásának és a kegyelem általi kiválasztatásnak paradox helyzete a szerendipitás lényege. A szerendipitást úgy határoztuk meg, mint értékes ajándékok fellelését azok keresése nélkül. Buddha akkor világosodott meg, amikor megszűnt keresni - amikor hagyta, hogy a megvilágosodás jöjjön hozzá. Kétségtelen azonban, hogy ez nem történt volna meg, ha nem fordít tizenhat évet az előkészületekre. Keresnie kellett, és nem kellett keresnie. A bosszú istennői a kegyelem istennőivé váltak Oresztész esetében, mert Oresztész részint bízott az istenek kegyelmében, részint pedig nem várta el tőlük, hogy útját megkönnyítsék. A keresés és a nem keresés paradox helyzete segítette hozzá a kegyelem megtalálásához. Ugyanez a jelenség nyilvánul meg a pszichoterápiában az álmok magyarázatának fölhasználásakor. Vannak betegek, akik tudatában vannak annak, hogy álmaik választ adhatnak problémáikra, s ezért határozottan és lelkesen próbálják álmukat megfejteni, minden álmukat részletesen följegyzik, meglehetős erőfeszítés árán is. Mégis, előfordul, hogy álmaik semmi segítséget nem nyújtanak, sőt talán még hátráltatják is a terápiát. Van úgy, hogy egyszerűen kevés az idő minden álom elemzésére. Előfordul, hogy e rengeteg álom csak egyfajta védekezőmechanizmus, amely elterelni igyekszik a terápiát azokról a területekről, ahol érdemibb munka folyhat. Ugyanakkor az ilyen álmok 251
többnyire roppant homályosak. Ezeket a betegeket rá kell venni arra, hogy hagyják békén az álmaikat, hagyják, hogy tudatalattijuk döntse el, milyen álmot látnak. Ez nem könnyű, de ha sikerül, a fölidézett álmok száma csökken, értelmezhetősége és minősége azonban növekszik. A tudatalatti most már nem tudatosan kikényszerített, hanem spontán ajándékai könnyedén segítik elő a gyógyulást. Ugyanakkor vannak betegek, akik úgy kezdik meg a terápiát, hogy fogalmuk sincsen az álmok jelentőségéről, s ezért minden álmukat kivetik a tudatukból mint lényegtelen és felesleges holmit. Ezeket a betegeket arra kell megtanítani, hogy emlékezzenek álmaikra, és fogják föl, milyen értékes jelenség az 'álom. Hogy a terápiában fölhasználhassuk őket, néha az is szükséges, hogy engedjük őket spontán módon, maguktól jelentkezni. Hagyjuk meg az álmokat a tudatalatti ajándékainak. így áll a helyzet a kegyelemmel is. Ugyanezzel az ellentmondásos módszerrel kell megközelítenünk minden megnyilvánulását, a hirtelen felismeréseket, a megérzéseket, a szinkronisztikus és a szerendipitásra valló jelenségeket is. És így kell megközelítenünk a szeretetet is. Mindenki szeretetre vágyik. De először szeretetre méltóvá kell magunkat formálnunk. Elő kell készülnünk a szeretetre. Az előkészület abban áll, hogy magunk is szeretettel teli, fegyelmezett emberekké válunk. Ha azt akarjuk csupán, hogy minket szeressenek, ezt nem érhetjük el - dependensek leszünk és követelődzők: ez nem valódi szeretet. De ha nem a jutalom reménye késztet szeretetre, akkor valóban szeretettel teli emberek leszünk, s akkor valódi szeretettel jutalmaztatunk meg. így van ez ember és Isten szeretetével is. Ennek a résznek egyik legfőbb célja, hogy a lelki fejlődés útját járókat segítse a szerendipitás képességének megszerzésében. Határozzuk most meg újra ezt a fogalmat, nem ajándékként, hanem képességként a kegyelem ajándékainak elfogadására és felhasználására. E képesség birtokában úgy érezhetjük, hogy egy láthatatlan kéz irányítja utunkat, Isten mérhetetlen bölcsessége, összehasonlíthatatlanul jobb iránytűként működve, mint amire tu 128 252 datunk önmagában képes volna. Ilyen útmutatás mellett utunknak gyorsabban végére járunk. Ezeket a gondolatokat különböző formában sokan leírták Buddha, Jézus Krisztus, Lao-ce és sokan mások. Könyvem annyiban eredeti, hogy ezekhez az elvekhez saját XX. századi mellékútjaimon jutottam el. Ha az olvasó e kérdések mélyebb megértésére vágyik, mint aminőt ez a néhány modern jegyzet adhat, bízvást visszatérhet az ősi művekhez. Keresse a mélyebb megértést, de ne számítson nagyobb részletességre. Sokan vannak, akiknek passzivitásuk, függőségük, félelmeik és lustaságuk miatt arra volna szükségük, hogy az út minden centiméterét külön elmagyarázzuk, minden lépés értelmes és biztonságos voltáról meggyőzzük őket. Ez nem lehetséges. A lelki fejlődéshez bátorság és kezdeményezőképesség is kell, gondolati és cselekvési önállóság. A próféták szavai és a kegyelem segítenek, de az utat mégis egyedül kell megtenni. Nincs tanító, aki a hátán vihetné az embert. Nincsen bevált módszer. A szertartás csak segédeszköz. Az ember nem ér el céljához csak azért, mert diétázik, reggeli előtt elmond öt Üdvözlégyet, s az se számít, hogy kelet vagy nyugat felé fordulva imádkozik-e. Nincsen olyan tanítás, amely a lelki fejlődés útját járót mentesítené az erőfeszítéstől, az aggályoktól, attól, hogy maga találja meg a helyes irányt, saját élete egyéni körülményei között, hogy végül elérhessen az Istennel való azonosuláshoz. Még ha mindezt valóban értjük is, az út gyakran riasztóan magányos. Korunk tudományos szelleme számos vonatkozásban előny, de nem mindegyikben. Tudományos elvekben hiszünk, csodákban nem. A tudomány megtanított arra, hogy bolygónk egyetlen kicsinyke világ, egy kicsinyke naprendszerben, amely galaxisával együtt elvész a mindenség végtelenjében. Ahogyan a világegyetemben kicsinek és elveszettnek érezzük magunkat, ugyanúgy érzünk szellemi értelemben is. A tudomány arra is megtanított minket, hogy akaratunkon kívül eső erőktől függünk - agyunkat kémiai folyamatok szabályozzák, tudatalatti elménkben különböző konfliktusok kényszerítenek arra, hogy bizonyos
érzelmeket érezzünk és bizonyos módon viselkedjünk, anélkül akár, hogy ennek tudatában lennénk. Az emberi mitológiát a tudományos adat helyettesítette, s magával hozta az értelmetlenség érzetét. Milyen jelentőséggel is bírhatnánk - akár egyénekként, akár mint az emberi faj -, amikor érthetetlen kémiai és pszichológiai erők martalékaként hánykolódunk egy olyan világegyetemben, amelynek felmérésére még tudományunk sem képes? S mégis, bizonyos értelemben ugyanez a tudomány segített hozzá a kegyelem valóságának felismeréséhez. Megkíséreltem e felfogás közlését. Mert amint az ember felfogja a kegyelmet, többé nem érzi magát sem értelmetlennek, sem jelentéktelennek. Az a tény, hogy létezik egy 'rajtunk és tudatos énünkön túlmutató erő, amelynek célja lelki fejlődésünk. S ez elég ahhoz, hogy jelentéktelenségünk érzetét tompítsa. Mert ennek az erőnek a létezése bizonyosság arra, hogy fejlődésünk roppant jelentőségű valamilyen erő számára. Ezt az erőt nevezzük Istennek. A kegyelem létezése nemcsak Isten létezésének nyilvánvaló bizonyítéka, de annak is, hogy Isten óhajtja az emberiség lelki fejlődését. Életünket Isten szeme előtt éljük - nem látókörének szélére szorulva, hanem középpontjában. Valószínű, hogy az általunk ismert világegyetem csak egy lépcső Isten országának bejárata előtt. De nem vagyunk elveszve vagy elveszejtve ebben az egyetemben. Ellenkezőleg: a kegyelem arra mutat, hogy az emberiség a középpontban van. Ez a tér és ez az idő azért van, hogy átutazhassunk rajta. A kegyelem segít, hogy föl ne bukjunk, és megsúgja, hogy az út végén várnak minket. Kérhetíink-e többet ennél? Tartalom Bevezetés 5 Első rész: Önfegyelem 7 Problémák és fájdalom 8 A kielégülés késleltetése 11 Az atya bűnei 13 A problémamegoldás és az idő 18 Felelősség 24 Neurózis és jellemhiba 26 Menekülés a szabadságtól 30 Hűség a valósághoz 34 Indulatátvitel: a túlhaladott térkép 36 Nyitottság 40 Az igazság visszatartása 46 Egyensúly 50 Az egészséges depresszió 54 Föladás és újjászületés 57 Második rész: A szeretet 63 A szeretet meghatározása 64 A szerelem 67 A romantikus szerelem mítosza 72 További megjegyzések az én határairól 74 Függőség 77 Kathexis szeretet nélkül 85 Az önfeláldozás 90
A szeretet nem érzelem 94 A figyelem munkája 97 A veszteség kockázata 106 A függetlenség kockázata 109 Az elkötelezettség kockázata 114 Az összetűzés kockázata 122 A szeretet fegyelmezett 126 Aki szeret, egyedül van 131 A szeretet és a pszichoterápia 139 A szeretet misztériuma 148 Harmadik rész: Fejlődés és vallás 151 Világnézet és vallás 152 A vallástudomány 158 Kathy esete 163 Marcia esete 173 Theodore esete 174 A csecsemő és a fürdővíz 185 A tudományos szemellenző 189 Negyedik rész: Kegyelem 195 Az egészség csodája 196 A tudatalatti csodája 202 A szerendipitás, azaz a mindennapok szerencsés véletlenjeinek csodája 211 A kegyelem meghatározása 215 Az evolúció csodája 218 Az alfa és az ómega 222 Az entrópia és az eredendő bűn 224 A Rossz problémája 228 A tudat evolúciója 230 A hatalom természete 233 A kegyelem és az elme megbetegedése: Oresztész mítosza 238 Ellenállás a kegyelemmel szemben 244 A kegyelem üdvözlése 250