Sárika imádta az őszi eltevéseket. Kicsi kora óta ott lábatlankodott anyja és nagymamája körül. Barackosba, ősszel, mit a francot is tettek volna el, mint a falu határában termő gyümölcsfaligetből származó barackot. Na jó, nem lett az egészből befőtt, lett pálinka is, meg valami vegyes szeszes italhoz hasonló lütyü. Mi azért maradjunk a befőttnél és Sárikánál. Sárika barackízes technikája nagyon kifejlődött, amire csípdmeg-fogdmeg leánnyá serdült. Nem eppeg nézték valami nagy számnak a faluban. Kis dérütöttnek titulálták. Sárikát hidegen hagyta az efféle beszéd, megmaradt mosolygósnak, virgoncnak, mintha soha senki s semmi sem sértené. Hozzáállása még nevetségesebbé tette lényét. Fercike ezzel keveset törődött, egyfolytában hergelőzött Sárikával. Ha egy módja volt együtt viháncoltak el minden ünnepségre, ahol két tányért összeütöttek. Mi sem bizonyítja jobban együttlétük összhangját, ha nem az, amikor egyik bálon, Sárika lett a bálkirálykisasszony, s természetesen Fercike a táncparketta ördöge.
  Fercikén a falu csodálkozott, mert megvolt minden kereke, s mégis Sárikát választotta. Ráadásul Sárika családja korántsem volt olyan módos, mint a Ferciéké. Fercike jóképű fiatalembernek számított, sok lány szerette volna befészkelni magát a kezei közé, de nem jött össze. Hát ezért tűnt érthetetlennek sokak számára, hogy Fercike mi a nyavalyát tud enni Sárikán. Úgy beszélték, hogy valamit kever a Sárika a híres barackbefőttjébe, s azzal fogta meg Fercikét. Tény és való, Fercike imádta a baracklekvárt. Annyit majszolt belőle, amennyit csak bírt. Napestig el tudott hülyéskedni Fercike a babájával, miközben jókat zabáltak. Még az ég is lekváros volt a végén.
  Sárika napi eseményeit egy naplóba rögzítette. Ha olyan kedve támadt felolvasta Fercikének. Fercike mindig mondta, hogy az ő dolga, nem kell kiterítenie titkait, de Sárika fittyet hányt az ilyenre, tovább űzte az agyát. Virgoncsága aztán egyik szép május reggelen, mint a kámfor eltűnt. Fercike egyből észrevette. Többször kérdezte, nem-e beteg, satöbbi, de Sárika mindig megnyugtatta, hogy kutya baja sincs. Fercikének nem olvasott fel egy idő óta a naplójából. Fercikének gyanússá vált Sárika új hangulatváltása. Egyik alkalommal, mikor Sárika kilépett a boltba, Fercike kilesve az alkalmat meglátogatta Sárikát. Fercikét Sárika szülei mindig kedvesen fogadták. Ez alkalommal sem történt másképp. Fercike beosont Sárika szobájába, s egyből a napló után kutakodott. Hamar rátalált, ott volt elrejtve a párna alatt. Az utóbbi idő eseményeit olvasta, míg rá nem bukkant arra a megdöbbentő dologra, amit ő tudatlanul is, de keresett Sárika tekintetében. A naplóban ezt olvashatta:

- Május negyedik reggele -

  Azt hittem jóleső fájdalmamat elemészti a pirkadat, mintha mi sem történt volna, folytatom kijelölt napom. Valóság vagy álom, nem lehet tudni, hihetetlen vágyakozástól nem tudok szabadulni. Minden mozdulatba, mindenhol, mindenkiben, senkiben és semmiben ott látlak. Pontosan nem tudhatom ki kit álmodott meg, határt nem szabok semminek, hagyok mindent a végtelennek. Szabadulni sem akarok az érzéstől, hiszen oly rég nem történt valami hátborzongató. Nem foglalkoztat az egyszerű testi kapcsolat, lényeg csak az, még érezzelek. Nem akarom, hogy letűnj az életemből, lehet, jobb lenne, de valami azt súgja, nem oldaná meg számomra azt a megmagyarázhatatlan mámort, amiben vagyok, amibe belecsöppentem. Nem is akarok, sem többet, sem kevesebbet, ez így tökéletes. Átkarol teljesen az éjjeli álom, s ködben rejtőzködő lényed egyre világosabbá válik, előttem mégis. Ki vagy? Mit akarsz? Mondhatnám, de annak nincs semmi értelme, kétségbeesésemet nem takarná el. Kétségbeesésem furcsa dolgokat ébreszt fel bennem, mégsem érzem a bűnt, mert ott vagy benne. Úgy vagyok vele, mint a kristálytiszta hegyi forrással, amely kissé gyorsan, mégis mindig megőrizve méltóságát soha nem lehet ítélkezni felette, csak ámulni-bámulni lehet és szeretni. Nagyon szeretni. Érzem, s értem, hogy kölcsönös, szinte könnybe lábad a szemem, talán azért fáj még jobban mindez. Ha már belecsöppentem viselem magamon e káprázatos érzést, amely teljesen megváltoztatta felfogásomat egy álommá vált időn belül az eddigi életemről, mássá formálta érzéseimet. Hinni hiszek, úgy érzem, a helyzet adta szépséggel csak gazdagodott, valamennyire módosult, de megmaradt benne a legfontosabb alappillér, a szeretet. Rég nem estem ilyen mértékű extázisos mámorban. Nem tudom elfojtani, annyira kell, annyira jó, mégis félek. Lélekbéli vetélkedés ez, szerelemtől mégsem mentes, nem tudom meghatározni, nem is töröm rajta a fejem. Egyetlen dolog fontos, hogy maradj velem egyszer és mindörökre.

  Ferci elerőtlenedett, kiejtette kezéből a naplót, pedig bivalyerejéről híres volt héthatáron túl is. Nem értette az egészet, de mégis valami megváltozott benne. Összeszedte magát, visszacsempészte volt helyére a naplót. Kint a konyhába várta meg Sárikát. Sárika, mintha mi sem történt volna virgonckodott, de szemében, már nem, azaz éles fény derengett, mint korábban. Szokás szerint megkínálta Fercit baracklekvárral. Már nem tűnt annyira finomnak a baracklekvár, úgy érezte, mintha valami hiányozna belőle, mintha kicsit kesernyés lenne. Kettőt harapott bele, s letette. Ekkor találkozott tekintetük egymással. Mindketten tudták, hogy valami megváltozott köztük. Ferci elérhetetlennek érezte Sárikát.
  Napok teltek el, s kiderült Sárikának nincs senkije, Pedig Ferci minden hegyet megmozgatott a leleplezés érdekében. A köztük lévő távolság fokozatosan kezdett apadni, mert tudták, hogy ők tiszták és mégis egymásnak vannak teremtve. A tiszta lélek dalát pedig nem tudja elfojtani se múlt, sem jövendő. Mindezek után, hogy mi történt, sokat tudna beszélni a barackbefőtt.

Vége

Borbé Levente
2007