Ánne már régen várt arra a pillanatra, hogy találkozhasson egy igazi kutyával. Igaz, többször találkozott azelőtt mindenféle ebbel, de hiányzott valami belőle. Ez a valami a meghitt összecsiszolódás volt. Úton-útfélen lehet látni kutyát, főleg a kertekben a ház előtt, de azokkal nem lehet hosszasan cseverészni. Egyrészt nincs túl közel az illető harapós, másrészt pedig illetlen dolog egy kapunál állva kukucskálva rötyötölni (1). Szerencsére Ánne sokat hajtogatta, neki találkoznia kell valami vérebbel vagy kutyafélével, mindjárt kifut az időből, bizony nagy szamár lesz és még nem látott egy kutyát sem, az hogy is néz ki? Na ugye, egy kicsit megrettent a kedves olvasó is. Ez a beszéd! Ánne nagyon szerette az állatokat, de főleg a kutyákat, ha eddig nem sejtettétek most már ténylegesen kiderült, na jól van na, a lovakat is. Egye fene, elárulom szinte mindent ami élt és mozgott, de azt is, ami élt és nem mozgott (gondoljatok csak tiszta nyugodt lélekkel a burjánokra, fűre-fára), de az élettelennek hitt élőket is (ez most más lapra tartozik).
Haladjunk csak egy picurkát tovább, elindult a járgány végre a cél felé, csak amúgy (lehetett volna emígy is) robogott a négykerekű babakocsi befele, hol apa volt a híres sofőr, hol anya. Ánne szüleivel, vagyis a sofőrjeivel egy varázslatos helyre ért. Ilyenkor, mikor adott egy elképesztően tüneményes kép előttünk, valahogy nem lehet egyből célt érni. Mindenki tudja mindenhol léteznek állomások, ahol föltétlen meg kell pihenni, aztán tovább haladni megújult erővel. Az állomásokat ezúttal Ánne szabta meg, nem is csoda, ha körülötte hemzsegett a csoda. Varázslatos hely kellős közepén egy vár állt, körülötte a gyönyörű eget meszelő mindenféle fák, néhány madárka legújabb slágerét dalolva röpködött ég és föld között. Némelyik közülük mag helyett kiflimorzsákat meg miegymást csipegetett a földről. Szerencsére miegymásból volt dögivel. Ánne egy böhöm (2) sárkányt látott elrepülni a látóhatáron. Morfondírozott egy cseppet magában, valahol már találkozott véle, de nem jutott eszébe, vajon hol? Gondolatain végigsuhant néhány ragyogó kép, nagyon gyorsan mint egy szuperszonikus rakéta. Talán akkor történhetett a találkozás nagy esete mikor virágot szedett a réten, az mégse lehetett mert akkor színes leveleket gyűjtögetett, s már őszbe hajolt az idő. Talán máskor, lehet-lehet, mert az sem jött be, mikor a sarki bodega előtt cigiző bácsi ellepcsent (3), s fölötte volt valami egy darabig. Az a valami a sörösüvege volt. Talán álmodta az egész történetet és azért nem emlékezik. Álmodni meg emberi, de nem dolog. Ha nagyon okosan meghatározzuk ezt az állapotot kábé így beszélhetünk róla: Igen, az a legjobb választás, ha valaki nem tudja hová tegye valóságérzetét, főleg ha nem biztos benne, akkor jobb azt mondani álmodta, mint más egyebet. Nos, ahogy a böhöm sárkány megtette a maga szokásos körét a látóhatáron, még egy kicsit langalt (4) is kilépett Ánne látóköréből, vagyis színpadiasan balra el. A sárkány lángjai kissé felmelegítették fázós kezecskéit, még dalra is fakadt. Sokat énekelt. Mindig szeretett dalolgatni, de most rendkívüli marsolással űzte. A nagy hangerő (Nem arról a kínai-magyar származású bácsiról van szó, akinek a nevét tévedésből egybeírják mikor hangosítjuk a tévét. Hán Gerőről majd máskor...) hatására a közeli fák levelei mocorogni kezdtek. Bókoltak Ánnenak. Ánne boldog volt, úgy érezte ennyi csoda után még néhány állomásra el kellene jusson mindenáron. Ezútszakasszal a négykerekű járgány egy háznál állt meg. Ánne szemügyre vette rég nem látott kedves öregedő kutyuskát, akinek mindig bedob egy kekszet, ha erre jár. Most is, mint mindig a megtisztelt alany elfogyasztotta, kitüntetettségét, farkcsóválva, üde vakkantással jelezte. Volt öröm, de hát itt sem állhat meg az ember míg a világ, s még két nap, haladni kell, de még mennyire ...
Így is telik az idő, meg úgyis, de főleg akkor, ha tudjuk, s akkornál is még jobban, ha sokat foglalkozunk véle. Na mindegy a hegy, ha már mászni kell... Ánne intett sofőrjeinek egyet fönséges nemesi mozdulattal, rögtön beindult a járgánya, s vágtatott a dombon befelé. Útközben felismerte Dorottyát. Az ilyen Dorottya félék mindig útközben szoktak lenni, legalább mindig lehet vélük találkozni, ha nem egyébre, hát egy kis üdvözlésre. Dorottya nagyot kacsintott neki, akkoraformát, ha nem túlzok, mint egy cserépalj. Ánne integetett, de nem sokáig mert meglátta a hinta-palintát. Sofőrjei nem lelkendeztek az ötletnek, de nem hagyta alább, nagyon kiharcolta magának, mint egy igazi elszánt hősvezér, aki minden csatát megnyerve kiszolgáltatva magát teljesen nyugovóra tér. Alig telt el elégedetlen kiabálás meg vergelődés (5) közepettétől öt perc, amiben kinyilvánította akaratát , márt ott hegyeskedett (6) a hintán. Nézte a szemközti hegyet, az is nézte őt, ficásan (7) összemosolyogtak. Ánne titkon dalba öntötte merre is fog menni, belülről zenget az ének, de csak addig, amíg ki nem pukkant a száján, akkor lett csak igazán zenebona. Mikor a hintázást megunta intett egyet, s máris lehetett továbbhaladni. Ezúttal már sehol sem állt meg a nyikorgó, azt mondja hogy, guruló műszer, csak egyszer, s az is kényszermegálló volt. Nem is tetszett őkelmének, mérgesen nyugtalankodott. Nem volt mit tenni, szükséges volt visszailleszteni a nagy súngba (8) kiesett csavart. A járgány a hepehupás úttól, megesett, hogy elhagyta drága csavarjait.
Na, de eljött az örömteli pillanat, mikor végre egy kapuhoz ért kedves hősünk szolgálóival együtt. A kapu kinyílt, ők meg beereszkedtek. Hátul a kertben csaholt a kutya, jelezvén, idegenek lépik át a felségterületet. Ánne népszerűsködött (9) egy rendet a ház lakóinak. Sok huncut pisolygás (10), mosolygás, vigyorgás és heherészés közepette eszébe jutott a kint csaholó eb. Kiabálni kezdte "Édevaú!" . Attól a perctől kezdve csak Édevaú-t akarta látni. A találkozás sokat késet, hiszen a begyúlt ordibálástól vagy két és fél perc is eltelt... Hiába, - röpül az idő, ez tudta Ánne is, mert éppen a feje fölött húzott el, mint azelőtt néhány madárka, akik a vár előtti zöld gyepen, fákon, s a levegőben, legújabb slágerüket énekelték. Ilyen az idő, mindenki feje fölött elsiklik szinte észrevétlenül, sosem akar megállni, mert idő lévén neki van a legkevesebb ideje. Ebből sok minden következik, talán az is, hogy azért bőg a kicsi baba is mert születésétől fogva egyfolytában öregszik. Elég ennyi a talántánokból inkább kanyarodjunk csak vissza Ánnere. Két és fél perc múltán a tisztes vezető és kísérő gárdával ott hergelőzött (11) a kutya előtt boldogan.
A kíséret ügyelettel figyelte a két pajkos lényt. Ánne először kissé félénken közelítette meg Édevaú-t, de nem tudta abbahagyni érdeklődését. Minél inkább megrettent, annál jobban araszolt feléje. Édevaú pajkosan szökdécselt, néha meg-megállt, várta már nagyon az újonnan ismeretségre szert tevő kis manócska közeledtét. Addig-addig közeledtek lassan lépegetve egymás felé míg a végén csak összetalálkoztak, vagyis a távolság ütötte, hogy úgymond, hogy is mondjam, azt a bizonyos 0%-ot. Ánne nagyon merésszé vált, érdeklődése csak nőtt, visszaút már nem volt. Kíváncsisága oda vezetett, hogy alaposan végigböngészte Édevaú "ruházatát", kicsit meghuzigálta a füleit, aztán majdnem benyúlt a szemébe, megveregette a hátát satöbbi. Édevaú nem sokat tiltakozott, de egy újabb hosszasabb fülvergálás (12) után eleresztett egy lapos morgást. Édevaú-nak ezután jöttek az igazi csodás percek, gazdija szabadon engedte. Boldogan császkálhatott akárhová. Ánnenek is tetszett az új állapot. Szaladtak együtt akárhová. Nyakig sáros kicsi bokrokat tépáztak, szinte elbújtak egymás elől, még kergetőztek is egy rendet, s aztán csak úgy szaladtak egyfelé. Édevau szőrét megcirógatta a szellőcske is, akinek egyéb dolga nem akadt akkor, Ánnenek pirospozsgásra festette az arcát az a némi rohangálás, neki is meglibbent valamilye, de nem a szőre, s még a szoknyája széle sem, hanem az aranysárga selymes haja. Az ide-oda szaladgálásba kicsit mintha belefáradtak volna, de nem hagyták abba, még az ingükért se. A közönség, akik egyben a felügyelő, s más fontos óvintézkedési szerepet töltötték be látótávolságon belül maradva kémlelték a két hancúrozót. Sajnos bármennyire szerettek volna egyhelyben maradni, nem ment. Nagy lábuk lévén nem kellett szaladgáljanak, de mint a tenger hullámzása rekedt bikficek csúsztak a két pajkossal, belekeveredve az áramlásba. Édevau néha úgy tett mintha nem érdekelné Ánne. Persze ez kevésbé volt valós, nagyon is érdekelte, csak jól esett, ha utána császkált Ánne. Természetesen Ánne is felfedezte az eb huncut gondolatmenetét néha ő is bevágta a hasonlót (Megjegyezendő, hogy itt nem a szomszédban hason legelésző lóról van szó, hanem egy ugyanolyan tettről, ami kevésbé különbözik a másiktól, de ez már filozófia), vagyis a hasonló cselt. Folytatva és kivájkálva a zárójelben lévő mondatocskát, a filozófiába pedig nem érdemes belemerülni, mert akkor elmarad a játék, az együttlét öröme, amelyet a környezet az édes anyatermészettel együtt bontja ki a képzelet szárnyán az önfeledt pillanatok varázsát.
Nohát, amíg elmerengtem e filozófiás szöszmöszben (13), két boldog hősünk lelassult. Kissé megfáradtak. Hát ki nem fáradt volna el, ha huzamosabb ideig keresztül-kasul szalad egy jókora udvart, s néha-néha elbújik, s közbe előszökik a semmiből? Jó kérdés ugye? Tudtam-tudtam... E lassulás eredményeként egy kispihenésre volt szükségük. Igénybe vették a kapu felőli kertet, a réseken át kukucskáltak kifele, jó közel egymáshoz, mikor összenéztek mosolygott az egész lényük a boldogságtól és a huncutságtól. Mi is történhet még egy ismeretségnél. Sok minden. Lehet egy jókora bunyó, vagy egy lapos együttlét, akár semmi sem és akár sok mindem. Maradjunk a sok mindennél, de abból is kiemelném egy kellemes beszélgetést. Ugyanis Édevau hamar szóba elegyedett Ánneval. Nagyon okos kutya volt, kutya nyelven kívül tudta a verebek nyelvét, tűrve beszélt ember nyelven - főleg székelyes nyelvjárásban magyarul, és szerette a marha nyelvet kisütve. Ánne is tudott és szeretett nyelveket, ezért semmi akadályát nem látták egy kis trécselésnek. Édevau idősebb lévén ő kezdett bele mondókájába. Ánne kissé virgoncan mozgott egyet-kettőt, s válaszolt a dumára. Szerencsére egy kedves cinege madár, mint fordító eresztette egyenesbe fülembe az extra beszélgetést. Ezért is tudott fennmaradni minden egyes fontos mondat. Jól van na, tovább nem húzom az időt, mint akinek fáj a foga s szinte menne fogorvoshoz, s aztán mégse, vagy hogy is van?
-< Te Ánne, becsületesen kidöglesztettél. Szeretek rohangálni elé s hátra, jobbra s balra, s akármerre is, de ahogy mondani szokás mifelénk kutyául jól esik egy lazítás.
-< Nem is beszéd, én sem bírom, futnék de már nem megy. Hiába, telik az idő...
-< Telik, telik...
-< Nekem mondod! Alig születtem meg és seperc(14) alatt lábon állok, mint egy gyaloghuszár!
-< Az éveket ne is említsd kutyául benne vagyok az időbe. Milyen érdekes is, nekem hamarabb lepörög mindaz, ami neked csak akadozik.
-< Egy kicsit szállj le a magas lóról, olyan nekem szólásod, mint pipének (15) szaxofon.
-< Höhö, csakugyan?
-< Öhö. Ne se törődj fő az hogyha beszélgetünk telik az idő.
-< Igen, de az is fő, ami a lábasba fő. Hol vagy Édevau?
-< Kukk, itt vagyok! Az nekem mindegy, hogy mi fő a lábasba, annak örülök, hogy végre megismerhettelek.
-< Édevau, hol van Anya, Apa?
-< Itt vannak nem messze. Tudod, kevés dolog van a világon a jó velős csonton kívül, jól van na, a szökésen kívül, mint találkozni egy helyes kislánnyal, aki egyből játszik velem, s nem kérdezi bolondul: milyen kutyus, harap-e meg efféle kotyonfitty dumák (16).
-< Te nagyon Édevau vagy, mit is mondhatnék egyebet, ez természetes.
-< Theermészetes, hát persze, nekünk.
-< Ahogy rád néztem egyből éreztem, hogy a kiskutya nem harap. Az meglátszik, de azért egy kicsit félek, nem is tudom miért.
-< Nahát- nahát két véka kavalkád, ez az, ez az! Ánne, érezted azt, amit mások csak tudják. Mostanság tudni kell mindent s haladni, besorolni, rendezni, osztani-szorozni, satöbbi. Engem például az emberek nincs hova tegyenek, nem vagyok fajkutya ezért besoroltak a korcsok hatalmas családjába. Mondhatni elég gyönyörű. Pedig hogy is van a nóta: "ahány kutya, annyi csodálatos világ".
-< Az emberrel van. Anya közbe felszokta duvasztani valamilyen elvarázsolt szerkezetre, s az bőgi, hol hangosan, hol halkabban, mikor hogy.
-< Kutya vagy ember egyre megy, csak az egyik okosabbnak gondolja magát, másik meg mindegy.
-< De Édevau én ember vagyok, s szeretlek!
-< Én is szeretlek, de tudod van úgy, hogy a kutyát is bántja valami.
-< Bánt valami? Sír Édevau?
-< Azt azért nem, de néha megesik, hogy szinte. Fordítsunk egyet a dumán Ánne. Már jó ideje itt leselkedünk, mondjuk lehet kicsit kukucskálunk itt ehejt, s még nem beszéltünk az utadról, hogyan érkeztél be hozzánk.
-< Nem, neeem, igaz, nem beszéltem, de most beszélek. Hát az úgy volt, hogy Anya és Apa beletett a kocsimba s végigtekerte az utat idáig. Nem mondom közbe megálltunk, de sietettek, jóformán nem tudtam igazán szétnézni se. Kicsit furcsa, ők nem annyira kíváncsiak, mint én, pedig millió egy látnivaló van. Ott van a sok mocsok, a füvek, a fák, a levelek, a madarak ,a bogarak, a tarka bácsik és nénik, s ahogy Apa mondja a sok lócsicsek is.
-< Majd meglátod mikor ilyen vén róka leszel, illetve kutya, mint jómagam mennyi mindent elkerülsz, s nem leszel éppen annyira kíváncsi.
-< Hogyhogy Édevau, pedig jaj be csuda jó tátani a szájacskámat, ha valamit látok?
-< Azért mert ismerni fogod.
-< Érdekes. Édevau, neked is van szájad, füled, orrod, szemed, hajad - jaj be hosszú, fogad, nyelved, kezed, lábad, hasad...
-< Van-van, hogyne lenne, ugye hogy hasonlítunk.
-< Igen-igen. Na, de az is érdekes, hogy egész úton egyéb sem járt az eszembe, hogy lássalak. Szeretek ismerkedni, boldog vagyok attól, hogy sikerült összekoccanni. Már meséltek rólad egyet-mást, lehet egy kicsivel többet is, nagyon tetszettél. Érdekes, mindenki nagyon tetszik, csak az nem, aki folyton burrog (17), vagy merkel (18).
-< Láttál teljes valómban?
-< Ó dehogy, az nem érdekel, hogy nézel ki, ha jól érzed magad a bőrödbe, akkor bizony édeske vagy.
-< Köszike, kissé a szőreim alatt a pofácskám elpirult.
-< Mily nagyszerű dolog, nem látszik, rajtunk aztán minden, de egy kis bugyutaság igen.
-< Milyennek találod a világot?
-< Nagyszerűnek. Ahonnan én jöttem nem voltak efféle csodák, ott másmilyen minden. Nem volt például ceruza, amivel ragyogóan összelehet pirkálni (19) mindent, nem volt csoki se és kedvenc babám se. Szeretem a jó levegőt, a füvet-fát, embereket, állatokat, a hegyeket-völgyeket- sziklákat s minden ami körülvesz, de azt is amit nem láttam, szeretek locsi-pocsit (20) rendezni, szeretek kockázni de még jobban kukucskálni, szeretek...
-< Kicsit lassíts!
-< Jó.
-< Hát ezzel a sok mindennel én is így vagyok, de van amit nem szeretek, például ha megkötnek, főleg egészségügyi okok miatt. Néha megfelejtkezem, s nagyot szeretnék rohangálni, s az a fránya kötél fullasztgat, bizony egy kicsit tikkadok tőle.
-< Annyi csodálatos dolog van, de néha elcsodálkozok, mondjuk úgy közbe-közbe. Vannak érdekes események mikor Anya és Apa sehogy se látja amit én igen. Néha erőlködnek, mint kecskerotty a deszkán, hogy ők is tudják meg hogy ők is látják, de sehogy sem jön össze nekik, de füllentenek, látszik rajtuk, mert piros az orruk.
-< Szegények bizonyosan leizzadnak az erőlködéstől, fő az, hogy igyekeznek. Próbáld megmutatni nekik, hogy ők is lássák.
-< Édevau, de ha a szemük előtt van, akkor is?
-< Fő az is, s még sok minden fő, nemcsak az ami a lábasba fő, de erre ilyen részletesen most perpillanat nem szeretnék kitérni... Mond már mi a csudát láttál, amit Apa Anya nem?
-< Hát, láttam még a mai szent nap Balambért a csodálatos vár fölött, amint hosszasan kerimbálózott (21). Balambér súgott nekem valamit, szerencsére súgta, mert így eléggé lángolt a lehelete, egy kicsit fel is melegedtem tőle. Azt súgta, az egyik legcsodásabb érzés a világon a rokonszenves ismerkedés.
-< Ez a Balambér, igen-igen..., rokonszenves ismerkedés..., hát persze..., a múltkor felveszet rám, s alig tudtam félreugrani majdnem helyben megpergelődtem.
-< Hát miért?
-< Ha bevesz a kontya alá a székelyköményesből, akkor nem ismer határt, sárkány létére úgy megsuvad, mint egy albán szamár. Pedig még ő mondta nekem szökjek meg azon a bizonyos éjjelen, s rúgjunk ki a hámból .
-< Bizonyos éjjelen rúgdalóztátok (22) a hámot?
-< Hol másutt, mint a Tündérvölgybe. Mindenkit meghívtunk, aki számított. Ott volt a Boszorkánykövek főboszija, a tündérek és manók zöme.
-< S te olyan messze elkambacsoltál(23), oda-oda?
-< El hát! Egyáltalán ne ijedj be, felkapaszkodtam Balambér repülőtérnyi széles hátára s tekerjed úgy mint Balambér.
-< Miért nem úgy, mint a gondolat?
-< Azért, mert Balambér gondolatai egy cseppet lassúak, inkább hagyom, hogy kövesse az útvonalat az a biztos, azt már ismeri. Azért néha rájön az ötperces és eltervezi úgy fogunk szállni, mint a gondolat. Sajnos legtöbb esetben balul üt ki, összevissza gondolkozik, hol három heggyel arrébb szálunk le, mint ahova kéne, hol pedig alig kapjuk meg a visszautat, ilyenkor házigazdáim népes nemzedéke aggódik vajon még előkerülök-e? Mikor előkerülök ugye, rögtön megkötnek, hogy többet ne csavarogjak el. Nekik hiába is vakkantanám hogy szoktam járni, mert egy halvány lila gőzt sem fognának fel belőle.
-< Kutyavilág van azt hiszem.
-< Jól hiszed és nemcsak kutyáknak. De ha egyszer addig élek is elszökök Balambérrel egy kicsit, s felrepülünk az Égig érő Vackorfa tetejébe, egy cseppet szétnézni. Ott még nem voltam, biztos gyönyörű a kilátás. Apropó, mondta ősárkánysága, hogy jártál a sárkányforrásnál...
-< Való igaz, de túl sokat nem ücsörögtem ott, azért roppantul élveztem, akkor láttam először Tündérvölgyet. Néha elhívogatnak ide-oda-amoda, de mindig nincs időm vélük kószálni, lehet kimarad az ide vagy az oda esetleg az amoda, vagy mind a három, vagy csak kettő jön be a három közül, az is lehet vagy ki tudja!
-< Inkább az, hogy ki tudja!
-< S nem rettensz meg Balambértól, ő egy sárkány, s a sárkány nagyon gonoszak tudnak lenni a sárkányok. Mondják, hogy vááááooo, tüzet fújtatnak...
-< Azért annyira nem vagyok ijedős, ez egy itt maradt sárkány, talán elfajzott egy cseppet, ahogy az állatok között is van füvet majszoló és húst zabáló.
-< Vannak állatok, akik füveznek?
-< Jaj ne kábítóznak, csak füvet esznek.
-< Roppan érdekes, hihi!
-< Azaz, de még mennyire...
-< Köszike, hogy elmesélted becses világodat, szerettem benne csavarogni egy aprócskát. Édevau te egy igazi édes vau vagy.
-< Jaj, megint elpirulók a szőreim alatt. Hát igen, mint vén csataló, vagyis, mint öreg kutya elmondhatom az a legszebb, ha felfedez a kutya, azaz ember egy új világot, s azt másképpen nem teheti meg csak ismeretség révén. Találkozás az ismeretlennel egy új világot ad.
-< Nohát igen, s még sok más egyebet. Balambért satöbbi. Tudod Édevau egyszer bemutatom kedves barátaimat, főleg akiket a legjobban szeretek, mint Kisegér Edömért, Haver macit, Dorottyát s a többi díszes társaságot.
-< Az nagyon jó lesz, alig várom, mindenáron télen-nyáron!
-< Na, már jönnek utánam, visznek be! Nem-nem akarok még bemenni!
-< Ne ellenkezz vélük, őket úgysem lehet megértetni milyen fontos csak így kikönyökölve a kapu mellett kukucskálva egy résen elbeszélgetni.
-< Vajon?
-< Vajon egyáltalán, de margarinon sem.
Ánne kezecskéjével megsimogatta Édevau mancsocskáját. Jöttek is Ánne után, bekísérték a házba, Édevaut pedig újból megkötötték nehogy elcsászkáljon valamerre. Ánne búcsút intett Édevaunak, s tervbe vették, hogy még találkoznak egyszer, akkor, amikor úgy telik az idő. Édevau kissé szomorkásan jelzett vissza, a puszta együttlét nagyon boldoggá tette őt, valósággal elkápráztatta, Ánne hiányát érezte.
Ánne hazafelé álmosan pillogtatott ki a szekérkéből, szinte elaludt. Halványan még látta Balambért, amint a lajbiját szaggatja. Ánne világosan tudta, hogy őkelme Bevett köményesből. Mosolyogva álomba szenderült. Édevau még aznap este újból megszökött, felült Balambér hátára s véle tekerte a Tündérvölgy felé. Édevau kért egy kis kitérőt Balambértól, ami véletlenül összejött, meglesték Ánnet, ahogy alszik, ugyanis nem tudta felejteni a meghitt perceket. Ánne pedig álmában látta a két jómadarat ahogy szelik át csudagyorsassággal a felhőket. Balambér még az álmából is kirepült volna, ha nem lettek volna a kis manók, akik jelezték az égről lekapott csillagok fényességével, hogy hová landoljanak.
Kedveskéim ideje ismerkedni, főleg rokonszenves emberekkel, állatokkal satöbbi, mert az idő telik, mi is telünk. Ha valaki megkérdezni mit csinálunk ezután, mondjuk pénteken, bizony öregedünk. Jót tesz mindenkinek egy trécselés, egy meghitt együttlét, bármilyen hosszú, vagy rövid. Különben a boldog percek valahogy mindig rövidebbek, mint a zűrösek. Puszi Ánnetól és Édevautól egy örömteli vakkantás.
Röpke szómagyarázat:
1. rötyötölni - elbeszélgetni
2. böhöm - hatalmas, testes
3. ellepcsent - hanyatt (nagyot) esett
4. langalt - lángolt
5. vergelődés - vergődés
6. hegyeskedett - magabiztos gőggel
7. ficásan - csalafintán
8. súngba - nagyon gyorsan
9. népszerűsködés - magára vonva a figyelmet elvárja, hogy kedvesnek találják
10. pisolygás - kissé szégyenkező mosolygás
11. hergelőzött - boldogan játszik, akár egy kutyus
12. fülvergálás - fültanulmányozás
13. szöszmösz - ebben az esetben összevisszaság
14. seperc alatt - pillanatok alatt
15. pipének - kiscsibének
16. kotyonfitty dumák - fölösleges beszédek
17. burrog - zúg, mint egy akármilyen gép
18. merkel - duzzog
19. pirkálni - firkálni
20. locsi-pocsi - fürdés
21. kerimbálózott - kerengett
22. rúgdalózás - többszöri rúgás
23. elkambacsolás - elmenni csak úgy lazán valahová
Írta Borbé Levente 2007-es év januári honapjában