Ultra Ibolya, amióta ember emlékezik rá úgy sugárzott, mint a csuda. Aki nem látta, a mesélés alapján még az is belehabarodott. Ilyen hatalmas volt a kisugárzása! Azonban egy szép nap reggelén, ahogy csillogósan-villogósan saját bensőséges hancúrozással felébredt, észrevette, hogy már nem annyira fénylik. Először azt hitte, hogy a huncut napocska hóbortos reggeli paplanjátéka akarja megviccelni, de amikor tükörbe nézett, észrevette a sanyarú valóságot. Egy cseppet se tündökölt. Egyből eszébe jutott, hogy a múlt évezredben született, és rögtön belegörnyedt az életbe, megöregedett. Görbült háttal hagyta el príma kis lakását a tegnap esti bulizás közben szemén felejtett sötét szemüvegével. A lakás egy fikarcnyit sem talált már egyéniségével. Felhívta a büszke járású Aloe Vera természetes gyógymódok nagyasszonyát, hogy mitévő legyen, mert oda a ragyogása. Vera, mint barátnő rögtön javasolta Szalman Ellát a fertőző betegségek szakértőjét, hátha ott van a bibi. Ott se volt. Ella megállapította, hogy ez bizony keményebb dolog, de szerencsére ismer egy keleti származású ukrán amerikai csodaorvost, aki a lélek tündöklésével foglalkozik. Meg is adta a címet. Sajnos Verának segítenie kellett elvonszolni a szakértőhöz, mert Ibolya egyre fakultabbá vált, olya öreg lett, mint saját nagyanyja. Fél óra csoszogás és Vera általi vontatás után Ibolya is ott volt az orvosnál. Cserno Bily, mert így hívták az orvost, haladéktalanul munkához látott. Az északi félteke napsugárzásának ritka fényében fürdő, de el nem fogadó egyén tompulási tünet együttesére gondolt. Magyarán lefordítva Ultra Ibolyát kimondottan idegesítette, ha valaki jobban ragyog, mint ő, de ezt saját magának se akarta bevallani, valami azért a tudatalattijába mindig is mocorgott e téren...
  Bilynek az volt a javaslata, hogy egy nap alatt át kell élje az évszakok járását és nagy élvezettel fogadja a sugárzó napot, s egy cseppet fürödjön csak meg benne. Bily, hogy Ibolya mégis némi sugárzásra tegyen szert, békente valami csillogós izével. Sajnos attól sem ragyogott, inkább úgy nézett ki, mint egy karácsonyfadísz. Sebaj, Aloe Vera barátnője bezárta aznapra a praxisát és vitte a kezeldébe, vagyis ki a természet lágy ölébe, a városszéli ligetbe. Hát aznap éppen tavasz egyik napja volt, de még jó dögivel volt hó a hegyekben. A nap élesen sütött ezért volt mindenkin napszemüveg. Neki veselkedtek a terápia első állomásának. A hegyekből éppen Télapó és kedves kanadai felesége Méri Kriszmösz szánkázott lefele, egyből elütötték Ibolyáékat, mint a taknyot. Ibolya kiterült a hóba mint Mária Terézia. Ibolya megragadva az alkalmat angyalkát formált kezével-lábával úgy fekve. A sok csillogó izé lejött róla, s olyan kopott színe vala, mint egy elhagyatott páratlan lyukas szürke zokninak. Télapóné ezt a szemére is vetette. Ibolya úgy kezdett mérgelődni-hőzöngeni, hogy a körülötte lévő jeges hó elolvadt és alóla kidugta fejét egy kis hóvirágcsokor. Ezt látván örvendezőbe tették magukat. Télapóék az egyre melegebb nap hatására balra el....
   A nap nem akarta befejezni sugárzását, annyira eresztette, hogy patakokba izzadt a hegyoldal. Ekkor sétált arra fele a nagy természetkedvelő, a kínai származású magyar zeneművész Han Gerő és barátnője Dia Gnózis. Amikor meglátták Ibolyát, örömükben felkiáltottak, hogy Ibolya haja kibomlott és a szelek szárnyán röpdösni kezdett. Dia pedig rögtön filozófiába vágott bele, hogy miként szabadulhat meg fakultságától, majd megállapította a betegség okát. Szerinte a bőcsködés (hetvenkedés) tette. A nagy beszélgetésre mások is odagyűltek, de ekkorra már olyan hőség keletkezett, mint nyáron. Ibolya ledobta a sosonjait (cipőkímélő lábbeli - ezúttal csak lábbeli), és végigszaladt a meleg pázsiton, mintha újból érezte a régi ragyogását. A mások között pedig ott volt a francia gyors konyhában járatos nemcsak búcsú alkalmakkor egyben elárusító Pá Rizs. Most is csoda rizsgombócait árusította sósan, cukrosan, és ki tudja milyen formában. Rizs úr barátja Lai Kuss, aki mindig hallgatásra int mindenkit de, semmiben se profi, sitty-sutty, és elhallgatatta Rizs urat. Pá Rizs elhallgatott, mert Mása (oroszos beütéssel küszködő egyén), aki szintén ott ólálkodott (rizs úr vérbeli kritizálója), másnak találta a cukros rizsgombócot, amit ímmel-ámmal rágott be. A nagy pálcikás rizsgombóc evés közepette, mindenki Ultra Ibolyára szegezte tekintetét. Ő vala a központi téma. Ibolya még szomorúbb lett, hogy mindenki látta fakultságát. Ultra kisasszony felvidítására Han Gerő, tenorul énekelni kezdett. Erre a hangerőre lehulltak a fán maradt tavaly őszi barna falevelek is. De leesett Dia Gnózis szeméről a szemüveg. Rögtön fennhangon közölte mindenkivel, hogy vegyék le napszemüvegüket. Levették. Földbe gyökerezett a lába mindenkinek, mert Ultra Ibolya jobban tündökölt, mint valaha. Olyan volt, mint a vízben fickándozó minta hal, s a többiek Pá Rizstől ingyen gombócokat kapva úgy éltek azon a napon, mint a hal a vízben.
  Ultra Ibolya rájött Cserno Bily tanítására, hogy egy órába beleférhet négy évszak is. Mindenki boldog volt, hogy üdvöskéjük újból sugározhat feléjük, mint egy vadvirág a "szemközti" domboldalon.

Borbé Levente
2011 áprilisa