A mai idők szép virágai sokszor megszenvedik a párkapcsolatokat. Magukba fojtják igazi érzésüköt, nem nagyon hisznek senkiben, s éppen ezért kevésbé tudnak védekezni az árral szemben. A helyzetek magukért beszélnek. Az udvarlás sok esetben kéjelgéssé fajult. Mindenhez, mint az udvarláshoz is sok köze van a multimédiás virtuális világnak. Olyannyira befolyásolja közérzetet, hogy már alig számít valami az erkölcsös életformából. Pontosan lehetelen leírni és megérteni, mi is történt ezelőtt, főleg hogyan történt, de azt mindenki biztosan tudja, hogy élete során mi változott meg és mi nem.
   Sokszor hallottam és láttam rémes helyzeteket. Szerencsére nem kellett megtapasztalnom. Ha valakinek lelki frissítő hatása nincs és kényelmetlen , attól meg kell szabadulni. Mindig így próbáltam cselekedni, elkerülve az esetleges fájdalmas érzést a sötét emlékekkel együtt. Így is a szűlőköt, testvéreket és a széles rokonságot megválogatni nem lehet. Amit tehetünk, hogy amiben lehet jól válasszunk. Ilyen a munkahely, a baráti kör és végül, de elsősorban az életre szóló párkapcsolat szívünk választotjával. Manapság megvannak a lehetőségek, hogy azt a személyt választjuk egyélet kísérő társaként, akit igazán tudunk szeretni. Jóban rosszba negyütt tudunk lenni véle. Szeretetben együtt élni és elviselni azokat a perceket amelyek számunkra kibírhatalannak tünnek. Közben tudjunk megbocsájtani egymásnak alkalomadattán.
   Micsoda előnyök vannak mégis ebben a laza erkölcsű világban. Sajnos legtöbben rosszul értelmezve a társas élet fogalmát visszaélnek minden intézményesített formával, kimagyarázva az erkölcsi törvényeket, saját szolgálatukra fordítva azt. A párkapcsolatokat inkább az érzéketlen eltulajdonítás, a kéjenc kiégett vágyak jelemzik. Ahogy egyik barátom mondotta, hiányzik belőlük a zene. Igen,hányzik a belső hangunk, hiányzik a képzelet zenéje, amítől egymást nélkülözhetetlennek látnánk. Hiányzik az angyali, a tündéri érzés,amítől frissek és üdék lehetünk. Ebben a szociópata kényszerélvezet hajszolásban, mindenki vesztes. Lelki szegényekké vállnak elrugaszkodva a normalitástól és mindent túlmagyarázva a relativítás segítségével, egy más világba menekülve keresik a boldogulásukat. Most nincs erőszak vagy kényszer. Kivülről így néz ki az ember általános hétköznapja, de ott van a háttérben és üvöltve hirdeti mézesmázos csínytevéseit, megtévesztve ösztönösen ragaszkodó alattvalóit álkínálatával.
Mégis mi kell egy kapcsolat működéséhez. Leírva és elmondva nem sok, de betartani mindennél fontsabb és több. Úgy is szokás mondani, hogy addig semmi értelme az egésznek amig át nem tudjuk érezni. Mindenféleképp rengeteg kihívással kell szembenézni. Hova tovább meg akarjuk tartani erkölcsünk felépített várát, - a lélek templomát, annál több veszély, csábítás leselkedik ránk. Ahogy szokás mondani, az ördög nem alszik. Éppen ezért felszínre kell hozzuk a benünk lévő tisztaságszomjot, a változást, a mást akarást. A megszokott jelképrendszerek utánzását előbb-utobb ki kell iktatni, csak olyanokat hagyni meg amelyek jót tesznek testi és lelki fejlődésünk szempontjából. Társunkat mindig tudatosan kell kiválasztani. Nagyon fontos megismerni , hogy ne legyen meglepetés, amikor már komoly szándékok vetődnek fel. Sokminden után lehet nézni, de mindenhez hosszas tűrelem és egymásra figyelés szükséges. Az előbbiek alapján nem lehet vesztes az ember. Még az is lehet, hogy bizonyos kor eltelte után elég egy nap, egy óra egy pillantás és rájönn az ember, mintha őt várta volna egész életében. Ez az érzés a leggyönyörűbb mindenek közül. Ilyenkor az angyalok kórusa zengi csengő tiszta szelíd hangján a lelki szépség énekét. Az eddig egésznek hitt világ, csak hasonló élmény hatására teljesedik ki. Ilyenkor tudjuk meg, az örök igazság sohasem változik.

***

   Elértem mondanivalóm végéhez, egy kis történethez, ami megesett velem. Sokan mondhatják, túl szép, hogy igaz legyen. Hittem abban, hogy egy társnak mindig olyannak kell lennie, hogy elfogad gyengéimmel együtt, ahogy én is őt, és közösen sok türelemmel erőssebbek leszünk mint valaha voltunk. A gyönyörű szerelem elmúlik,helyét a békés szeretet cseréli fel, amely nem más mint a nemes érzések megkoronázása.
*
   Leszálltam a vonatról. Kevés ember járt ezen a vidéki állomáson. Szerettem volna azt hinni, hogy az autóbusz amivel tovább kell induljak nem ment el. Kis kérdezősködés után kiderült, igazam volt. Egyetlen probléma csorbította igazságomat, az autóbusz bizony egy jó ideig nem is fog közlekedni, mivel elromlott. A buszmegállóban láttam meg először őt. Úgy ahogy igazán nem tudtam sohasem elképzelni, de éreztem szívem mélyén a csodálatot, amellyel a helyzet megajándékozott. Mintha rég ismerném. Világosbarna haja felkontyolva ékesítette fejét. Néhány kiváncsiskodó hajszál kikandikálva kontyából kacérkodott a hűvös szellővel. Nem volt nagy kedvében, mint utóbb kiderült nem is lehetett, mert szintén az autóbuszt várta. Fekete rövid kabátját öszehúzta és komoran állt. Kedve nagyon hasonlított farmernadrágja színéhez, szűrkés volt akár az égbolt.
   A hírek után eldöntöttem aznapi sorsomat. Nem volt mit tennem, nekivágtam gyalog annak a bizonyos tíz kilóméteres útnak. Az akkori őszi délelőttön, mint említettem, nem volt hideg, inkább hűvös. A felhők gomolyogva szálltak a borongós égbolton. Csak az esőtől tartottam. Kissé szemerkélt, de nem lett belőle semmi. Vigan felértem. Egyfolytában csak a lányra gondoltam. Szerettem volna, ha még egyszer összetalálkoznánk,valahol. Úgy is történt. Az autóbuszon sikeredett a találka, amit annyira vártunk délelőtt. Másnap már beszélgettünk. Egy hét telt el, vagy még annyi sem és egymásért lettünk. Sokminden megtörtént azóta. Egymást követték az évek, a megpróbáltatások, de az egymásért érzett vonzalmat még az idő sem voltképes legyőzni.
   Hogy mennyi idő telt el azóta? Hét év. Számunkra mennyit jelent ez a hét év? Talán egy hetet vagy még annyit sem.

2003. március.

A kimondhatatlan igazság

   Látom az eget és magam alatt a földet. A szemem elkísér ahová én akarom. Ha akarom közbe magamat becsapom. Jó ringatózni az álomvilágba, hogy mássá varázsolhassam azt az egyhangú létet, amit az emberek követnek, -amit civilizációnak hívnak. A másság mindig, a tásadalommal nem egyeztethető létező forma, ami minden esetben annak képét adja. Olyan mint a tükör, csak nem a gyönyörű mázat láthatjuk, hanem azt a belső világot, amit elrejtünk ez alá. Nem más mint az igazság. Szembenézni vele és elfogadni már nem idő kérdése. Egyszerüen olyan lépés mikor már nem akarjuk önmagunkat becsapni holmi hibátlannak tünő ,jól kialakított rendszernek. Két féle másság létézik,-a jó és a rossz. Mindkettő a civilizáció terméke.
Az egyik bárki számára szembetünő,-ez a rossz. Ezt a tükörképet kihasználva álnok módon áljelenségként tüntetik föl. Az ami kilátszik és csúnya, nem is az övék, csakis kimondottan azé az "eltévelyedett" személyé, aki már a poklok mélyéig sülyedt, mert oda sülyesztették. A másik nem más mint a titokzatosnak feltüntetett jó. Ezzel mégtöbb baj van. Nehezen megemészhető, azoknak akik megjátszva az élet dolgait eltakarják összes hibáikat. A palást alatt ott van az a szégyenletes életforma, ami még a mássági rosszon is túltesz. Ilyen körülmények között élni az igazságkeresöknek bőven akad feledatuk ezek felfedésére és helyrehozására. Az Igazság mindig és mindenhol jelen van. A képzelet segítőezköz a minnél szorosabb hozzáférhetőséghez. Éppen ezért ami bűn az nem a kinevezett bűnös tette,hanem az egész társadalomé. Egy kikényszerített ezköz azok számára akik igazi bűnösök. Az igazi bünösök kezében ott van a féltett hatalom, ami minden esetben csak az saját javukat szolgálja. Olyan emberek esnek prédává, akik a változtatás küszöbén toporognak. Akik túllépték a küszöböt, már eleve megváltoztak és nem fog rajtuk a hatalom. Nos, ezektől fél a hatalmi csőcselék. Elismerést csak akkor merészelnek adni mikor tettét ártalmatlanítani tudják. Amikor új rendszert tudnak felállítani önvédelmi célokból kifolyólag.
   Kik azok akik azzal a szükséges jóval rendelkeznek? Akik már sok világot megismervén, vegyesen jót rosszat alakítani tudják életüköt az üdvösség eléréséért, ugyhogy segítenek bárkinn, akiben felpattan az az isteni szikra, amítől csodát művelhetnek, ha irányítva vannak. Mindenki tudja, mennyire beavatott. Éppen ezért kell igyekezni a tiszta világkép megtartása érdekében. Nem új az új világot kell létrehozni, hanem a régit megőrízni. Azt a régit, ami a történelem leple alatt van és amely időtlensége túlmutat mindenféle spekuláción. Mindenkinek külön bejárata van az igazság felfedésére, hogy a vaksötétben metudja találni a világosságot és fordítva.
   -Most azokhoz szólók akik látták az igazi fényt. Meg kell őrízni a bennünk lappangó erőt. Igaz csak úgy lehet ha továbbadjuk, mert ezáltal erősödünk. Sohasem kell hagyni,hogy befolyásolják tettünköt olyan erők amiért mindent újra kell kezdjünk. Mindegy milyen úton indulunk el a lényeg mindig ugyanaz marad. Mert egy igazság létezik. Ezt az igazságot sem túlmagyarázni sem eldobni nem lehet. Ha megkaparíntottad senki el nem veheti tőled. Adni belőle bárkinek lehet,hisz időtlen, nincs mérete és kifogyhatalan, ami túlszárnyal minden szellemi régiót. Mert az igazság kimondhatalan, de mindenki tudja, hogy a a lelki mérlege merre billent.

Borbé Levente
2001. XII. 21.