A beküldött ÚJ AKROPOLISZ XII. Történet- és mesepályázatra kapott levél, kezdete:

"Kedves Borbé Levente!"

"Örömmel értesítjük, hogy az Új Akropolisz XII. Történet- és mesepályázatára beküldött története a zsűri értékelése szerint a legjobb 15 pályamű közé került."

Az Új Akropolisz Pályázatai

XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetése

  "Amikor felkértek erre a posztra, akkor még nem tudtam, hogy baj van." Ezekkel, a szavakkal nyitotta meg a XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetését Böszörményi Gyula, az idei év tiszteletbeli zsűri elnöke, majd mosolyogva folytatta: "Amikor megkaptam a kiemelt pályaműveket, még mindig nem tudtam, hogy baj van. De amikor elkezdtem olvasni őket, akkor már tudtam. Baj van, mert ahogy olvastam őket, kiderült, hogy jön a következő írógeneráció."

  A díjátadó ünnepségnek idén a Fókusz Könyváruház adott otthont a Rákóczi úton, ahol a lelkes és érdeklődő pályázóknak köszönhetően megtöltöttük a gyerekkönyv részleget. A könyvek miatt maga a hely is inspirációt jelentett mindenkinek arra, hogy megossza tapasztalatait, gondolatait az írómesterségről.
  A zsűri röviden értékelte az idei év pályázatait, és megállapította, hogy nagyon jó írások születtek, mert gondosan ki lettek dolgozva a mesék, történetek. Helyükön voltak a párbeszédek, szerkezetileg jól voltak felépítve az írások. Érződött rajtuk az az erős vágy, hogy az író el szeretne mondani valami számára nagyon fontosat, megosztana egy értékes élethelyzetet, tapasztalatot, és emiatt élmény volt maga az olvasás is.
  Összesen hetven pályázó száz írásából kellet kiválasztanunk azt a 15 legjobbat, amiből végül a győztesek kerülhettek ki. Nehéz lenne általánosságban beszélni a legjobb tizenötről, mert mindegyiknek az írója mást emelt ki az embert foglalkoztató nagy kérdésekből. Mindenki másképp közelítette meg a témát; volt aki komolyabb hangon szólalt meg, volt aki könnyedebben vagy humorosan. Volt aki embereket választott főszereplőnek, és volt aki egy villamost. Ezeken, a pályaműveken egyértelműen látszottak azok a gondolatok, amelyek a történet megírását inspirálták. Az Új Akropolisz irodalomértő filozófusaiból összeállt zsűri egyértelműen megállapította, hogy érdemes a jövőben minden pályázónak jobban végiggondolni és a történetben is végigvinni azt, ami a cselekményt, a konfliktust elindította. Emellett nagyon fontos az, hogy "inkább mutasd, ne mondd", vagyis jelenetekben, képekben jelenjen meg a történet, ne pedig leírásban. Így az a gondolat, ami az egész írást átszövi, a végén sem egy erőltetett bölcs mondás lesz, hanem a történetből egyértelműen következő és mások számára is átélhető tapasztalat.

ÁRTATLAN B. BERCI ÉLETRE SZÓLÓ KALANDJA

  Ártatlan B. Berci fel akart kelni az ágyból. Többszöri próbálkozás után úgy döntött nincs ereje, elegánsan vizazuhant párnájára. Pedig megvolt benne a jó akarat, szeretett volna felkelni, egyszer szinte, máskor majdnem sikerült. Sajnos rossz percek következtek ránézve, de nem a szüleitől, hiszen azok úgy óvták egyetlen "kincsüket", hogy arról regényt és sok-sok tanulmányt lehetne írni. Ha nem ők voltak, akkor vajon ki, vagy mi zavarhatta meg pettyes lelkének nyugalmát? Hát a déli harangszó. Nem volt mit tennie idegesen felötözött, de annyira fájt a feje a sok pihenéstől, hogy szinte kettérobbant. Csak azt nem értette, hétvégén miért kell meghúzni a harangot, azok nem pihennek soha? Kinek van ereje ilyen holmi kongatásra. Megjegyezte magának s elhatározta, hogy egy szép napon utána jár a dolognak. Elmélyülve gondolataiba kócosan belődörgött a fürdőbe, körülbelőlre tisztálkodott, majd kitántorgott a nappalliba és nézte a tévét. Kattogtatta a tévéirányítót, de sikerült annyira belejönnie, ha egy szakértő zongorista megtekinthette volna, azt is hihette volna, hogy egy új zenemű van születendőben.
  Ártatlan B. Berci napjai dögunalomba teltek. Pedig drága szülei mindent megadtak, amit éppen csak kért. Például óvodai tanulmányai végeztével egy biciklit kapott. Pacalista korában már annál több kellett - egy motor, igaz nem hajtott messzire véle, csak a szomszédok kertjébe néhány alkalommal. Gimnázium végeztekor már le volt előlegezve a kocsi, meg is vették, amiest elütötte a tizennyolc esztendőt egyből masírozott vele. Két karambolt is összehozott, de nem ő volt a hibás, azt már mindjárt sejthette a kedves olvasó. A szülei megígérték, ha bejut az egyetemre, akkor kap egy repülőt. Persze Bercikének segítsenek egy kis ismeretségre tettek szert egyetemi vonalon. S hát láss csudát az is sikerült neki! Megkapta a repülőt.
  Bercike az egyetemi felvételin, vagy mittudoménmin látott egy kislányt. A legújabb fazonú ruhácskájába díszelgett, ajka vöröslött, mint az izzó tűz, körmein az absztrakt művészet kincse volt látható. Olyan aranyosan kacagott, mint egy favágógép, csak amúgy kattogott bele. Szemei nagyon forogtak és Piros Panna névre hallgatott. Bercit teljesen elszédítette a jelenléte, teljesen megbokrosodott tőle, de nem merszelt leszólítani. Panna hetyke természete pedig merszelte.
- Csá, szépfiú!
- Ö.
- Mi a neved bogárkám?
- Berci vagyok.
- Ez a beszéd! Én meg Piros Panna.
- Ööörvveendek.
- Hát még én! Mond csak nincs kedved egyet lazítani.
- De.
- Akkor ne várakoztass!
- Jó.
- Mivel megyünk mégis.
- Repülővel.
- Klassz.
  Fel is ültek a repülőre, s tekerték, akár a szélvész. Berci teljesen belehabarodott Piros Pannába, egyszerűen felfalta volna, megölte, emésztette a vágy. Szeretett volna újra találkozni véle, pedig még a repülőbe valának. Piros Panna csak heherészett, vihorászott, azaz kattogott, ahogy már említettem, s közben hasonló kérdésekkel boldogította Bercit. Berci mindegy a hegy, ha már mászni kell állapotba esett. Ahogy imigyen heherésznek a semmiből, vagy majdnem a semmiből, az egyik felhő mögül kibújik egy sárkány. Egyik kezecskéjével lefékezi a repülőt. Berci hiába erőlködött a repülő nem halad előre egy tapodtat sem. A sárkány szigorú tekintete meggyőzi őket a maradásra.
- Mit kerestek itt? - kérdi a sárkány nagy szigorúsággal.
- Hát, csak itt ne egyet repülgetünk - mondta Berci.
A sárkány ezután szemügyre vehette a két alakot, ahogy döntögetik, hogy ő ki meg ilyesmi. Tüzes szeme, hol jobbra, hol balra szigorkodott.
- Ki ez a valami te Berci?
- Nem látod ez egy sárkány.
- Nos, baromi a cucca, cuki pofa.
- Vajon mit akarhat?
- Nem az a fontos, inkább az, milye van.
A sárkány még nagyobb szigorúsággal tekintett végéig rajtuk.
- Szóval csak így repülgettek, de hol maradt a cél. Cél nélkül, hogy lehet repülgetni, kérdem én Balambér?
- Te Berci, mi a fene az a cél?
- Hááát.
- Hápogtatsz, látod, mindjárt kiszállok, és itt hagylak vele!
- Nana kisasszony!
- Látod, még ijesztget is, igazán valahol vehettél volna egy célt, s most nem lenne bajunk!
- Várj egy kicsit Panna én lebeszélem. Te Balambér, vagyis Balambér úr minek kel az a cél?
- Ez az, tudtam! Már előre tudtam! Már megint ilyen alakokba gabalyodik bele a szárnyam. Nos, apafej, anélkül nem megyek sehová, hogy ne tudnám, mit akarok. Tervet készítek, megnézem, mennyire fekszik nekem, s aztán lépek a tettek mezejére.
- Hűha, ez komoly.
- Neked Berci barátom nem volt életedben valami hasonló élményed.
- Nem.
- Miért is jártál iskolába?
- Mert küldtek.
- Miért tanultál.
- Mert muszáj volt.
- Valami jobb kérdést kell feltegyek. Miért vetted fel egy körre itt ne a repülődre ezt a kisasszonyt?
- Hát mert megöl a vágy!
- Sajnos súlyosabb, mint gondoltam, ez se cél.
- Balambérka, meséld el Piros Pannának mi a cél?
- Úristen még csak ez hiányzott, mindjárt elhányom a borjaimat. Most mit tegyek veletek? Mitévő legyek.
A sárkány járt fel, s alá egyik felhőcskén, gondolkozott, nagyon törte a kobakját. Ártatlan B. Berci meg Piros Panna kísérték szemük sarkából kissé berezelve. Aztán Balambér elvigyorodott, kifújta magából a szuszt, nem mondom egy kicsit langallt, de semmi komoly nem történt. Örömében még kettőt-hármat ugrált is a felhőn. Bercinek tátva maradt a szája behemót létére milyen könnyedén ugrándozik a felhőn.
- Nos, eszembe jutott mondta a sárkány. Addig nem hagylak békén benneteket, amíg egy célt ki nem tűztök magatok elé, de nem akármilyent, az tiszta kell legyen, ne sértsen senkit, ne tegyen kárt senkibe, még rátok nézve se legyen bajos, de ugyanakkor másokat tegyen boldoggá.
- Hűha, ez bonyolult feladat, még megjegyezni is.
- Ne se törődj Berci barátom, nem engedem, hogy megfelejtkezz róla. Az agyadba ültetem.
- S velem már nem foglalkozik senki? - vartyogta szemrehányóan Panna.
- Dehhogynem - füstölte szájából Balambér, rád s ugyanez vonatkozik.
- Tudtam, nekem is ugyanazt adják. Miért nem valami másat?
- Meg nem lehet valósítani az biztos!
- Dehhogynem Bercikém. Látod én gazán és tisztán gondoltam arra ötven tonnácskámmal, hogy ugrálhassak a felhőkön. S lám bejött, de még mennyire. Nem mondom nehéz volt, de bejött.
Aztán a sárkány kettőt-hármat bukdácsolt a felhőkön, s eltűnt, mint szamár a ködben. Bercinek újra begyúlt a repülője, s még egy kört se tettek leszálltak egy legelőre. Panna addig hisztizett, hogy továbbhajtottak a reptérre, s mikor végre kiszállhatott úgy eltűnt, mint a kámfor. Berci ártatlanságába hazaeregelt.
  Az elkövetkezendő napok keményen teltek Bercinek, úgy forgolódott az ágyában, mint fing a feredőben. Annyira vágyakozott Panna után, hogy csak! Álmában pedig mindig előjött Balambér. Ez teljesen megijesztette. Elhatározta, valamit kellene tennie. Szinte össze is jött csak éppen nem tudta mivel kezdje. Végigmasírozott az életén, hadd lám saját erejéből mit tett. Sok minden nem jutott az eszébe, csak a fárasztó felkelések, az evészetek, s a velejáró böfögések, aztán meg kit vertek össze haverjaival. Megerőltetve magát, még mélyebben kezdett gondolkozni, s eszébe jutott, mikor kisgyerek volt, s még nem éltek ilyen förtelmes luxusban csak egy kis lakrészben, hogy a szomszéd kislánya mennyire aranyos teremtésnek tűnt a szemében. Kettesben valóban jókat játszódtak, nevetgéltek, és sohasem veszekedtek. Valami ilyen lehet az, mikor nem bántunk senkit, morfondírozott magában. Nem volt mit tennie, muszájból kitűzött egy célt maga elé, mert az álombéli, azaz a valóságos Balambér nem hagyta nyugodni egy cseppet sem. Egy szép napon karikós, fáradt, ki nem aludt szemeivel szülei elé állt és elmondta, világgá megy. Pontosan csak addig megy, míg rábukkan arra a szomszéd leánykára, akivel jókat játszódtak hajdanán, s akinek a becsületes neve Dorottya. A szülei mind kérlelték, de nem lehetett visszatartani, már a hátán volt a batyu valami konzervekkel megtömve. Azok sírtak, hogy az egész életüket érte áldozták fel, hátukon nem száradt meg soha az ing úgy gürcöltek, hogy neki mindene meglegyen, s most egyszeriben minden dugába dőlt. Nem beszélve arról, hogy apukája cégét ő örökölhette volna. Volt sírás-rívás és fogcsikorgatás, de muszáj volt elengedjék, amúgy is mindent megengedtek neki, miért is maradjon ki egy világgá menés.
  Ártatlanságáról híres Bercike, mert mindenki így látta a komisz kölyköt, kiment az udvarra, s aztán a kapun is, kint találta magát a nagyvilágba. Jött, hogy visszaforduljon s egy kicsit, még tévézzen, de nem mert, elege volt az álmokból. Haladt előre letörten, szinte húzta magát, úgy rátört a fájdalom, meg is éhezett az első kanyar után. Egy padra kipakolta batyuját s bevett a testbe egy egész konzervet, s aztán ment-ment tovább. Maga előtt látta a hóval borított végeláthatatlan mezőket, a hatalmas erdőket, a nagy hegyeket. Láthatott akármit, mert mindig ötpercnyire volt, ahonnan elindult. Elszántsága perceken belül megerősödött, s fájdalma is csökkent. Negyed óra sem telt bele, megérkezett abba a tömbházba, ahol hajdan laktak. Határozatlanság vett erőt rajta, de egy fokpiszkálóval letaszította toporgását. Mint egy hős felnézett a magasba, s úgy lépkedett befelé a tömbházba. Eredményként egy madárka lepottyantva megjutalmazta. A lépcsőházban dobogni kezdett a szíve, félt is meg nem is. Ijedtét vette a dolognak, amit felfelé tett a lépcsőn elvesztette, mert megfordult, s lefelé szaladt. Még egyszer nekivágott, de felfelé is szaladt. Már nem tudta biztosra menekül-e vagy sem. Rezgő kézzel, hatodik alkalommal eltalálta a csengőt. Dorottya nyitott ajtót.
- Szia! Dorottyát keresem egy fontos ügyben.
- Én vagyok az.
- Iiigen?
- Igen.
- Bemehetek?
- Hát persze.
- Én Ártatlan B. Berci vagyok.
- Tudom.
- Nem is csodálkozol, hogy itt vagyok?
- Most nem ez a fontos, hanem az, hogy itt vagy. Inkább mesélj magadról.
  Hát Berci előadta megesett történetét. Dorottya szülei megkínálták kis süteménnyel, amíg beszélgettek. Dorottya nagyon mókásnak vélte a történetet. Örült, hogy viszontláthatták egymást annyi év után. Aztán Dorottyának eszébe jutott Berci titokzatos B. neve. A B. báránykát rejt. Igazából Ártatlan Bárányka Berci hősünk becsületes neve. Ahogy így szórakoznak, Bercinek eszébe jutott a cél. Hol talál egy célt. Dorottya nyomban érdeklődni kezdett.
- Milyen cél?
- Hát, amit elém tárt Balambér.
- Te Berci, ne ártatlankodj, mint hajdan, hanem vágj a közepébe.
- Minek a közepébe?
- Nem azt akartad, hogy együtt lehess velem?
- De azt is.
- S még mit?
- A célt.
- Hogy nem érted, azzal, hogy idejöttél, kellett legyen egy terved, vagyis célod.
  Bercinek lassan esett le a tantusz, de kezdte érteni. Dorottyától elbúcsúzott, de nem végleg. Ezzel világjáró körútja lezárult. Már estefelé otthon is volt. A szülei úgy sírtak, mint egy félresikerült koreai kommunista filmben. Bercinek kimaradtak a rémálmai, de szülei nem hagyták alább. Hétvégére nagy pártit szerveztek Berci hazajötte tiszteletére. Berci kissé felháborodott, mert nem erre lett volna szüksége, hanem egy kis nyugalomra. Mérgében elvágtatott otthonról. Szembetalálkozott Piros Pannával, beszélgettek szokásos vadi új semmiségeken. Például milyen párfűm a divat, melyik sztár mikor vált el vagy házasodott össze stb. Berci nem érezte már annyira a vágyat Panna iránt. Balambér érdekes mód eszükben sem jutott, addig, míg Pannának eszében nem jutott a repülő. Piros Panna repülőzni akart, Berci meg Dorottyával találkozni. Addig-addig, míg Berci se szó, se beszéd Pannát az útszélén hagyta. Panna hajába belekapaszkodott a szél, s sírtak a fák. Panna dühös lett, szinte földhöz rittyentette magát. Sokáig nem búsult, mert jött egy gavallér, aki elvitte egy világkörüli hajóutacskára. Berci pedig Dorottyánál kötött ki. Most már Berci is érdeklődött Dorottya iránt.
- És melyik egyetemre jutottál be?
- Egyikbe se.
- Az, hogy lehetséges?
- Jól.
- Mostanában, aki nem jár egyetemet elveszett ember.
- Hogyhogy elveszett, még te is megtaláltál.
- Mások is?
- Igen.
- Kik?
- Azok, akik igazán tudnak szeretni.
- Tényleg?
- Télen-nyáron és mindörökké, mert magukba hordozzák a születés tiszta forrását, azt a csodát, amelyből mindig lehet meríteni bőségesen, de magukban hordozzák a békés elmúlást is, amelytől elnyerik a hallhatatlanság igazi valóját.
- Na, ez nekem magas, mint pipének a szaxofon.
- Nem is annyira, mint gondolnád.
  Bizony sok víz le kellett csorgadozzon a városszéli csorgón, hogy Berci megértse, amit Dorottya mond. Eljött az a nap, mikor döntés előtt állt. Eladta a repülőjét, belőle vásárolt egy kis takaros lakást. Megfeledkezve mindenről, egyre szerelmesebbé vált. Dorottyát látta a fűben-fában, a bokrokban, de villanyoszlopban is, aminek séta közben elmélkedése során nekiment. Szüleit újra elkeserítette Berci, egy szegény lányt akar magához venni, semmi hozomány nélkül. De nem szóltak semmit, csak tűrtek, húzták a szenvedés igáját. Nem volt mit tenni el kellett fogadják Dorottyát. Meglett az esküvő is. Bercit többé nem zavarta, ha megkondult a harang, mert mindig arra a napra emlékeztette, mikor a templomba kimondta a boldogító igent.
  Teltek az évek, Berci befejezte a suliját, amit már elkezdett, ügyesen dolgozni járt. Dorottya sem unta magát, hiszen menetközbe született három gyerekük. Berci most már tudta, hogy az életút maga is egy cél, s mindazt, amit tanult tovább kell adja, hogy mások is ismerjék meg a csodát, amit a világ rejt magában, s aminek minden titka mégis az emberben van elrejtve.
  Egyik szép vasárnapon Berci hasára sütött a nap. Gyerekei sem rohanták le, meglepetéssel fogadták inkább. Nagy hancúrozás féle hangra ébredt fel. Feltámolyog az ágyából, s kinéz az ablakon, hát ott látja gyerekeivel Balambért, amint játszanak. Balambérra mászott fel, mind a három. Dorottya süteménnyel kínálta a sárkány uraságot, majd felnézett kedvesére, s egyet kacsintott. Berci meglepődött. Balambér bekukucskált az ablakon.
- Gyere te hétalvó, egy felhőközti túrára!
- Hát.
- Tudom, hogy ezt szereted mondogatni, de ez most lényegtelen.
Berci felszökött sárkány uraság hátára, pillanatok alatt követte az egész család. Ahogy felérnek a magasba Bercinek eszébe jutott Panna.
- Hogy mi lett Pannával - mondta Balambér - hát semmi.
- De.
- Nem az a fontos mi lett véle, hanem az, hogy mi történt veled.A család kettőt hárma térült a felhők között, majd földre szálltak és boldogan folytatják életüket.
Itt a vége fuss el véle.

B.L
2006

A MESEPÁLYÁZATRA BEKÜLDÖTT MŰVEK HELYEZÉSI LISTÁJA:

I. K. Varga Beáta : Szunnyadó vulkánon innen és túl
II. Cserepes Andrea: Hergelvenőtt haraghaj
III. Szabó Zsuzsanna: Egy csepp
Makker Tibor: Pheidipídész
Ardonné Schablik Viktória: SZ
Pásztor Bertalan: Aranyhajú Rózsa
Fatér Anita: Egy erdész naplójából
Várnai Julianna: Bukk Sztori
Görög Judit: Még ezerkehárom napig
Kovács Noémi: Télutó
Borbé Levente: Ártatlan B. Berci életre szóló kalandjai
Mondovics Melinda: Az igazi gazdagság
Szentimrei Noémi: Természeti csodáink születése
Szikiné Lovász Barbara: Napka meséje
Katona Zsófia: A hangszer
Sztrida Elvira: Az erdei tündér

Bővebb információ a mesepályázat kimeneteléről a www.ujakropolisz.hu honlapon lehet olvasni.