Hát cókolomm!!! Egy népszerű üdvöske hiteles és igaz története tárul elébetek. Itt az ideje, hogy tapsikolva örüljetek, hiszen e szebbik nem, aki egy életen át lány tudott maradni pillanatok alatt bélopja magát a kicsi szívecskétekbe. Néha meghatós, és néha nem, de nem baj. A lényeg az, hogy ő maga nem szűnik meg aranyoskának és édeskének lenni. Ebből gondolom egyből ki es derült, hogy mindenképpen csak egy példaképről lehet szó.
Születés
Hepi Göl úgy tetszik itt ezen a Földön született. Születhetett volna bárhol is, de be jó, hogy lelkecskéje pont ezt a helyet választotta. Valamikor májusba eshetett meg, de az is lehet, hogy júniusba, vagy júliusba, vagy ki tudja mikor jött a világra. Egyébiránt tök mindegy. Azért neki lehet, nem annyira. Az már biztos, amikor érkezett, hideg egy csepp sem volt. Sőt hétágra sütött a nap, s megbirizgálta az orra cimpáját. Inkább olyan nyárias időjáráshoz személt. Hát igen, mert amikor rekkenő hőség van, pompázatos virágocskák egy cseppet kókadoztak a réten, s minden bokorban megy az élet... Vagy a medve, vagy valaki szarik ott. Hát nem es lehet fagyos se a kapcsolat, se egyéb, se semmi se...
E kedves kislányt nem a Nehézség költötte ki, mint Pucsikot, se nem a Könnyűség, mint Pocsëket. őt rendesen megszülte az édesanyja. Úgy ordított vajúdás közben, hogy egy félresikerült szappanoperás sikítós főmesterné bújjon el mellette. Szülés közben annyira kiviselte magát, hogy a vadak oroszlánordítása, a hangos nyüszítése-nyögése, az elborult elmés őrjöngése csak piskóta, vizet se vihettek ennek repertuárnak. Időközbe persze meglett a buba, de ő továbbra se hagyta abba. Sőt, amikor a bubája már rég világra jött, ő továbbra is fájdalmát részletesen továbbszemléltette orvosainak és nővérkéinek. Hevesen csapkodott, visított és hánkolódott, mintha az ördög szállta volna meg. A fölösleges kápálózás közben majdnem orrba rúgta a körülötte ücsörgő segítőkész csapat egyik tagját. Az orvos már-már kezdet felgerbuncásodni, szinte le kellett fogja. Háborodott hangoskodását alig tudták túlharsogni. Osztán nem es lehet tudni mitől, de egyszeriben lecsendesedett. Hála a Jóistennek! Egyöntetű volt a hálálkodás minden körülötte lévőktől. Sejteni lehetett, hogy azért szűnt meg a bőgedezés, mert szerencsére ő es észrevette, hogy a bubája, mindjárt egy negyedórája világra jött. A kislány viszont nem bőgött, s nem is ordított, mint az anyukája, hanem édeskén mosolygott, mint egy birsalma teljes érettsége alatt a verőfényes napsütésben. Sőt, a rá következő napokban is tovább mosolygott, heherészett, kacarászott. Bezzeg az anyukája nem annyira. Mindenkinek elpanaszolta milyen borzalmas, rettentően fájdalmas kínok közti szülése volt. Elbürümkálte azt es ismerőseinek, hogy vajúdása közben majdnem a mája és a lépe leszakadt, s a jobboldali oldalbordája bétojpadt. Sántikált is rendesen, mikor hazavitték. Csak a budiig el és vissza közlekedett, azt is nyöszörögve tette meg. Szegényke gyötrelmes szenvedései közepette szüntelen erőt kellett kifejtsen, vagyis kiabáljon a férjének, mert az nem hallotta meg rögtön, de azonnal, hogy mit akar, azaz parancsol.
A férjecskéje etette, itatta, aztán felváltva etette, sétáltatta a babát es (odarakta anyukája melléhez, hogy szopikáljon). A buba mindig rendesen vette a lapot, csupa mosolygás vala minden egyes perce. Az (ahogy az anyukája mondta dühében, ha béfosott, akkor a férje el kellett vigye a szeme elől, hogy tisztába tegye) mivel továbbra es szüntelen vigyorgott Hepi Göl lett a neve. Meg is jelent az újságba "a nagy baba" történet. Mivel kő gazdagok voltak, a sajtósok külön figyelmet szenteltek, Hepi Göl világra jöttéről, egy vaskos borítékkal teli pénzért cserében. A napilap beszámolt az anya hősiességéről, ahogyan méltósággal viselte a szülést, és azutáni anyai példás felelősségérzetéről habukált. Az apját es megemlítették, mert nagy szégyen ugye, ha a gyereknek nincs apja...
Hepi Göl majdnem három hónapon át szopta anyja melléből a tejet. Természetesen, nem is kell mondjam, folytatólagosan mosolyogva. Úgy áradt tekintetéből a boldogság és öröm, mint az a kis orrcirógatós napsugár, amelyet már megemlítettem. Na de kanyargózzunk csak vissza a hős anyukához. A továbbszopizást azért állította le, hogy nem hurbolja le térdig az a mocsok semmirekellő kölyök a drága, addig még feszes a csücseit. Azért apasztotta el belőlük a tejet. Ezt is kíméletlen hisztériával oldotta meg. Még néhányszor földhöz is rittyentette magát, hogy a körülötte lévők is vegyenek tudomást az ő további kegyetlen szenvedéséről. Hepi Göl látván anyukája hánykolódását, mint eddig is, mosolygott. Neki nagyon tetszett. Mókásnak találta. Szerencsére az anyukája a gyötrelmeivel volt elfoglalt, s nem vette rögtöniben észre Hepi Göl "hálátlan magatartását", mert lett volna belőle haddelhadd! Az anyuka a további küszködéseit nevelés téren mindig megosztotta a nagy közönséggel. Befolyásos ember lévén szinte sorban álltak hogy meghallgathassák. Rendesen egymást félretaszítva ügyekeztek minden szavát lesni. Komoly ügyességgel tudtak udvarolni, rendesen nyaltak neki. Olyan vala a képzeletbéli popója, mind egy drága velencei tükör! Természetesen az anyukája látván Hepi Göl boldogságát igyekezett az ő malmára hajtani a vizet.
Meg is jelent a cikk Hepi Göl boldogsága címen.
Részlet a cikkből:
"Kérem amióta megszületett ez a csöppség, szülei szeme fénye, azóta mosolyog és kacarászik. Ebből is látszik mennyire óvják védik őt a szülei minden bajtól és veszedelemtől. Még a vak is lássa, hogy ez egy feletébb boldog baba. Minden körülmény megvan teremtve az iciripiciri porontyocskának. Az anyuka önfeláldozó élete teszi mindezt a boldogságot lehetővé. Tudjuk, hogy mennyi macerával jár pelenkát cserélni, megetetni, gügyögni neki, sétáltatni, ölbe venni a kis kincset. Ebben nincs határ, még a csillagos ég se! A határtalan szeretet kerül elénkbe, mint a a hajdani fenyvesekkel borított végeérhetetlen Tajga. Hiszen ezt a törődést az aranyos kislány mind megkapja az isteni és szeretetet árasztó anyukájától. Mily jó, hogy ilyen szerencsés családba született! Le az összes kalappal és másféle fejfedővel!!!"
A helyi lapban lévő kis cikket az anyuka olvasta fel hangsúlyosan az apukának, aki éppen tisztába rakta Hepi Gölt. Ideje volt mármint a kakátlanítás, mert kis popsiját már kezdte felrágni a természetes pelenkába rejlő vagyonka, az a bizonyos szaros pisi keverék. A feleség befogta az orrát, és nagyon panaszkodott, mikor a férj ablakot nyitott szellőzés céljából. Bájos üvöltéssel jelezte, hogy huzatot fog kapni. Biztos a férj azt akarja, hogy padlót fogjon, betegedjen le! Hogy lehet ennyire ellenségesen viselkedni... A férj becsukta az ajtót, akkor a bűz, amit elviselhetetlennek titulált volt a kifogás. Torkaszakadtából ordított ki magából kígyót-békát. Azt, nem is tudja mikor éri meg már, ahogy ő fogalmazott, hogy ne egy "lepratelepen, ganyédomb közepén éljen". Kész borzalom volt számára az egész helyzet. Kemény, mint a Békási-szoros sziklái. Nem es tűrte sokáig, szinte őrületbe kergette a bűz meg a húzat. Ezért a gyereket attól az oroszlánordítós perctől kezdve az apának kint a ház előtti fedett kis tornácon kellett tisztába raknia.
Természetesen az idő is telik ugyebár, és az anyuka is kurvára megunta a sok parancsolgatást, amit eligazításnak mondott, és az otthonülést. Valósággal csupa habba volt minden áldott nap. Ugye hivatalból azért muszáj egy darabig otthon kütyülni (itt -maradni), mert mit szólnak majd a szomszédok... Na de nem mégse hanyagolhatta el magát a sánkéros kicsi kurváért. Kezdett újra szalonokba járni. Pedikűr, manikűr, egy héten háromszor hajat mosatni, meg ilyesmi. Más szóval mondván megint bégyúlt az ő szeretett élete.
Bubácska kor
Hepi Göl bubaként se volt semmi, szépen kerekedett. Akkora feje lett, mint egy jókora gömbőc töknek. Sapkájába legalább öt kiló pityókát fellehetett volna hozni a pincéből. Mondjuk oly módon hogy, hiába volt méretes a kobakja, mert úgyes kurva aranyosnak nézett ki, avval együtt, mindenestül. Az orcácskája, mint az álom. Belépisiltetek volna a csudálattól egy szemperc alatt, ha a szemetekkel egyszer es sikerült volna szemügyre venni. Olyan édi-bédike tekintete volt, hogy csak na. Csillogó guvaszki zöldeskék szemecskéi, cseresznyepiros szájacskája, hát, mint az álom! Az egész lényében mosolygós kislányka, mindenkit levett a lábáról, elbűvölt. Óriási sikere ellenére, az anyukáját egy dekát sem rajongott érte, mert ő egy tökös fiút várt. De azért, ha egy cseppet hányingere es lett tőle, megtűrte, mert jól lehetett belőle profitálni. Mutogatni mindenkinek, mint egy aranyos kis majmocskát. Mivel egyfolytában látni akarták, akkor az anyukája es kirittyentette magát minden egyes alkalommal. A férj, az apukája, mellette koldusnak személt. Hát nem mondom hogy csúf lett volna, vagy valami, de méges... Sebaj az emberek túlmenően kétszínkedtek neki es. Hát ugye őt es el kell viselni az ismerettség érdekében, mivel befolyásos személykről van szó ugyebár. A kedves ismerősök, azok csak nyomták az üres szöveget, hogy ilyen meg olyan aranyos a buba, s meg milyen harmóniába él a család. Igazából a feleségnek imponáltak, mert ő vala volt a döntő befolyásolással bíró személyiség. A férje csak azt tette, amit mondott. Sőt az ismerősök es aszerint nyaltak, ahogy ő beszélt. Lesték minden gondolatát az ámbár hisztérikus, de influenszer személyiségnek. Más szóval ahogy már említve volt, de sosem elég, tükörfényesre nyalták a valagát.
Hepi Göl boldogságát ez a színjátékos világ sem törte le le. Volt valami ráérzése a dolgokra. Megtalálta benne a lényeget. Úgy is kezelte a helyzetet, mint egy jól elcseszett színdarabot. Pedig babából vala rendesen, olyan talpra esett példány! Vidámsága átragadt az emberekre. Néhányuk túlment az anyukája figyelmi zónáján, ami bizony elég sokszor megtorlást követelt.
Az anyuka hogy újra feltalálta magát, nem sokat foglalkozott véle. Dolga akadt dögivel. A sok szépítkezés, és a divathullám megannyi árnyalatai egészen lekötötték őkelmét. A férj az ügyvédi munkája végeztével azt a "csekélységet", ami egy babával jár "elszórakozva" megcsinálta. Házvezetőnőt nem akartak felvenni, mert mit szólnak, hogy ők nem tudnak boldogulni egymaguk, vagy mi az istennyila! Osztán méges... Csak nem akarja valaki, hogy a pufájukról a csepp bőr is lesirüljön. Avval az ürüggyel kikucorítottak magukból egy kísérletet, hogy szükségük van egy csepp takarításra, mert az anyukának nincs száz keze! Nem es csoda, folyton jótékonysági estekre, megbeszélésekre, és mindenféle cuccos, fontos emberek számára nélkülözhetetlen találkozókra kellett járjon. S az mint köztudott azokra az eseményekre szerfelett fel kell készülni! Az anyuka úgy kirittyentette magát, hogy abba egy csepp hiba sem volt, maximumig ütötte a mércét cuccilag és arcvakolatilag egyaránt.
Hepi Göl bubácskán azon kívül, hogy folyton evett, mosolygott, aludt, s jól megvette a pelust matériával, megtörtént hogy időnként elvacsogta magát, más nem nagyon látszott. De azó koncertezés es olyan ritkán fordult elő mint a fehér holló. Erezd el a hajam boldogsága végett, könnyen lehetett ide-oda cibálni, ráncigálni, hadd lássa más es. Édi-bédisége, arisággal vegyített cukisága végett címlapra es került. Ettől mondjuk az anyukája egy cseppet kiakadt. Na, nem volt az annyira veszélyes, csak felborított egy könyves szekrényt, amelyben a bútor színéhez vásárolt kötetek halomra potyogtak ki belőle, meg es sérültek rendesen (ezért kellett újravásárolni a "szettet"), összetört egy ebédlőkészletet, és egy kristályüvegcsillárt. Az utóbbi nem éppen teljesen igaz. A nagy ikrándozós terítezés arra késztette, hogy belekapaszkodjon a csillárba. Mivel a magas sarkú cipője leesett a lábáról, és a csillárba kapaszkodva lógott egy darabig. A csillár pedig meglazult, és a drága hisztériás anyukát maga alá temette. Hepi Göl felkacagott örömében. Nagyon viccesnek találta. Az Anyuka a felmosása után, felocsúdva a traumától, két kukóval a fején, jött hogy megojtsa, kinyomja szuszt a mocsok röhögős leánykából. A nagy dulakodás eredményeként a melléje leesett napi sajtóval került újra szembe. Ahogy elolvasta, nagy neheze, valahogy lenyugodott, mert nagyon éltették benne:
"Hepi Göl felhőtlen álomba illő gyerekkorát a kedves édesanyja biztosítja, akit alkalmanként kisegít az édesapja. Azért tud lenni annyira aranyos édi bédi cuki-muki kis zsenge porontybefőtt (?). Hiába, a szeretet, az langgal, s ezáltal ez a kis csöppség élete harmonikusan halad előre. Csuda nézni, mennyi boldogságot sugároz magából. Valóban olyan hatással van az emberre, mint, aki sötétben eltévedve rábukkan a fényre az éjszakában. Csupa báj és kellem. Annyira ari-bari, hogy helyben meglehetne zabbantani! Nyilván megfogja, ha felcseperedik, majd köszönni áldozatkész édesanyjának!" Részlet a címlapfotós újságból.
Hepi Gölre az újságcikkek semmilyen hatást nem gyakoroltak, hacsak nem azt, hogy az anyukáról szóló cikket darabokra tépte. Az anyuka rávágott rendesen a párnácskás kezeire. Két hétbe telt, amíg a lapot a férje újra megtudta szerezni. De az is, ameddig Hepi Göl kezecskéje teljesen helyrejött.
Hepi Göl útnak indul
Egy szép napon Hepi Göl szittya magyarosan talpra állt, s elindult a szebb jövő felé. Már késő délután volt. Az apuka kifáradva feküdt az ágyba. Az anyuka éppen hajat festetni volt. Nyitva találta az ajtót, s bátran útnak eresztette magát. Szerencsére csak a szomszédig jutott el Kongós-Csöbör Aladárhoz, akinek az aranyos kis tudós fia bukkant rá. Ejsze a kis kölyök olyan öt éves lehetett. Az apukája arra lett figyelmes, hogy az ajtó közé kisfia be akar préselni valamit. Akkor vette észre, hogy az a valami inkább valami. Szerencsésen kimentette Hepi Gölt ez a derék Kongós-Csöbör Aladár. Kisfia sírva fakadt, hiszen csak azt akarta kikísérletezni, hogy a kedves kis hátulgombolós kislány megnyúlik-e attól vagy sem. A riadalom végeztével magához emelte a drágaságot, aki nyomban a szívébe lopta magát. Heherészett, haharászott, nagyokat nevetgetett, böfizgetett és aprókat purcolt. Ebben a nagy boldogságban akarta visszavinni az általa felismert bubácskát a szomszédba. A kísérlet dugába dőlése végett Kongós-Csöbör Aladárt kisfia jól lábszáron rúgta. Kongós-Csöbör Aladár pont akkor vette fel karjaiba a picinykét. A sípcsonton rúgás végett majdnem elhányta a drágácskát a karjaiból. Fél karral átölelve, bicegve ügyekezett vissza a szomszédba. Fiacskája hisztérikus idegességgel seggre vágta magát a puha pázsiton, s egy szót nem sok, annyit se szólt.
Mikor Aladár szomszéd sántikálva tiszteletét tette Hepi Göléknél, már az Anyukája otthon volt. Ejsze két perccel hamarabb érkezett haza. Mikor meglátta Aladár szomszéd kezébe Hepi Gölt. Sivítós ordításba kezdett - Gyerekrabló! Úristen! - s fejbevágta a kezébe akadó tepsivel, amiben még volt egy híg palacsinta. A nagy üvöltözésre Hepi Göl apukája is felébredt.
- Drágám mi történt? Mondjad...
- A szomszéd Hepi Gölt el akarta rabolni!!! Víííí!!!!
- Nem dehogy - emelte fel szomszéd Aladár a hangját - csak visszahoztam, mert hozzánk érkezett be, biztos eltévedt!
- Mocsok hazug fráter, nem es tud menni!!! - sikoltozott tovább az anyuka.
Ekkor a gyereket sikerült letennie a földre, és tényleg futkorászni kezdett nagy boldogan. Hepi Göl keveset törődött a családi cirkusszal. Csak az anyja álkapcája ott helybe majdnem leszakad, az apja pufája pedig megnyúlt.
- Na mondtam - szólt Aladár.
- Mé nem mondta Hamarább? - vágott közbe az anyuka.
A szomszéd jobbnak látta szép csendesen kisántikálva hazamenni. Még az udvaron hallotta, hogy mossa a férjét a hisztérika. Valami ilyeneket vágott a fejéhez, hogy ott csak döglik, amikor bármelyik percen elrabolhatják egy szem gyereküköt. Hogy neki mennyi dolga volt. Hogy semmit se lehet rea bízni meg ilyesmi. Aladár úr a házához közeledve már csak a sikítós hangot hallotta, egyéb semmit.
Hepi Göl anyukája még jobban kikészült, amikor meglátta, hogy bármerre elindult... Kezdett rettegni az eseménytől.
- Ha ez a mocsok cefre össze-vissza elkóborol egy csepp nyugtunk nem lesz a büdös életbe!
Hepi Göl szokásához híven keveset törődve evvel, huncutkán szaladgált össze-vissza. Az anyukája idegbajt kapott tőle, fődhöz es vágta magát! S ahogy fogta áldozatos fejét a padlón, fellobbant a gyertya az agyába! Hát ez csudajó! Morfondírozott magában. Elhatározta, hogy ezt az eseményt es ideje lenne megörökíteni az újságba. Ahogy feltápászkodott még egyet-kettőt tántorodott, s nagy sunggal haladt az ajtófélfának. Szerencsére a férje figyelmességi hirtelenséggel eléje ugrott. Ebből is lett egy kalamajka. Hogy ő biza meg tudott volna állni, s most a férje pocakja (ami igazából nincs is) megütötte a kobakját, s elrontotta a frizuráját. Se szó se beszéd rohant is a fodrászhoz csekély két órácskás külsőleges cukis igazítgatások után vált olyanná, ahogy ő szerette. Hívták az újságírót, s mint egy varázsütésre megszületett a cikk egy anyukás ölbefogós, és egy szülős, ahogy szalad anyukához képpel. A cikk anyuka vértizzadó és szívfacsaró áldozatos munkáját ecsetelte, amelyben többek között ezt hozták le:
"Hihetetlen ez a elképesztő életerő, amit Hepi Göl anyukája beleöl a lánya nevelésébe. Fáradhatatlan, és folyton megújuló energiával szökik neki egyetlenkéje biztonságos fejlődésének érdekében. Nem kis feladat hárul szegény asszony fejére, hogy folyton boldognak maradjon a csöppsége. Ez igen! Szinte csodával határos a tette. A minap mi kedves olvasók, arról értesülhettünk, hogy a drágácskát járni is megtanította! Kemény szorgos munka eredménye az is, hogy lábra állította. Most már úgy burungérozik körbe-körbe (természetesen boldogan), hogy utol sem lehet érni. Na ez persze túlzás, de valóban gyorsacska picinyke lábait szaporán teszi egymás után. Mindezt persze a már említett drága édesanyja szülői elhivatottságának köszönhető".
Hát ilyesképpen nyugodott le az anyukája. Azonban ez a nyugodtság nem sokáig tartott, mert Hepi Göl egy percig sem tudott leállni. Ha szaladtak utána, játéknak vette. Kacagva rohangászott "üldözője" előtt. Még élvezte is. Nem számított, hogy ágy vagy szék, asztal satöbbi van előtte, nem került ki semmit, egyszerűen, de nagyszerűen pillanatok alatt felmászott rajta, s nyargalt tovább. Az anyuka csupa habba volt a méregtől, míg az apukát rea nem állította, hogy ő kövesse. Akkor az apuka lett habba. A sok futkorászást, hogy feleségét megkímélje, a kertben zajlasztották le. Igaz, ott es nagyon kellett ügyelni, hogy meddig szabad futkorászni, és meddig nem. Amikor Hepi Göl pár nap alatt kiélvezte az ide-oda rohangászást, újravisszatért a normál járásre. Ezúttal nem bizonytalanul szedte a lábát, hanem magabiztosan és vidáman. Hiszen előtte állt az egész világ!
Óvodáskor bűvöletében
Bizony repült az idő, s Hepi Göl, mint mindenki nőttön-nőtt. átélt két telet. A hidegben jól bé volt bugyulálva, az anyukája irányítása alatt. Annyira, hogy szuszogni se tudott. Azt hitték, hogy szegény asztmás. Persze nem volt az. Taknya szabadon folydogált orrocskájából, amit időnként bé-bészívott. Néha ráfagyott, s úgy nézett ki mint az alvadt gyertya. Ha nagyon durcin festett, akkor az apukája egyik ujjával megpöccintve eltávolította az orrocskája alá képződő jégcsapot, azaz fagyolmányt. Azért a kemény pikóját, azt nem engedte hogy kibányásszák az orrából. Inkább ő maga bányászta ki és hamizta meg. Neki nagyon ízlett.
Na, de a harmadik tél még messze volt tőle mikor életében újabb változások jöttek. Szerencséjére túl volt a két évén. Az apukája dolgozni járt, s már az anyukája nem tudta elviselni a folytonos boldogságos rohangálást. Szegénykének kócosabb lett a hajkoronája a kelleténél, nem tudta elegánsan kifesteni a körmét, s a ruháit se válogatni két órán keresztül, satöbbi. Ez a szomorú tény nagyon kikészítette. Amikor szeptembert ütött az óra kemény gyorsasággal beadta a napközibe. Reggel munkába menés előtt az apukája béduvasztotta az óvodába, ahol egy dadus vigyázott rájuk a rendes program elkezdéséig. Amíg folyt a reggeli takarítás, őt a gyerekek cipőtartó dobozkájába helyezték el. Hiszen a padlónak tiszta kell lennie, s ahhoz fel kell mosni, s fel kell száradjon, addig nuku rálépni. Osztán vontatottan, de béindult az élet. Délután pedig öt körül érkezett utána szintén az apja, mindig utolsónak vette ki, mert addig tartott az ő szervicse (itt - a munkája).
Hepi Göl nagyon élvezte az új helyzetet, s az egész felhajtást maga körül. De igazából még nem beszélt, csak gügyögött össze-vissza. Minek es. Amikor béindult a beszélőkéje, az anyukáját nagyon felidegesítette, hogy mint-mind vartyog. Ezért ő csudajó játéknak vette. Csak titokban beszélt a játékaival, s azt is kuncogva. Az anyja szomorúságára a napközi kihozta belőle ezt a tehetséget. Hazatérvén onnan boldogan énekelve szaladgált. A verseket úgy mondta, hogy utána mélyen meghajolt, s osztán jöhetett a körülbelől szavalás. Neki tök mindegy volt, hogy játékos-e, vidám-e, vagy éppen szomorú, netán komoly a mecsergett vagy "elszavalt" darab, ő vihogva, és felhőtlen boldogsággal adta elő.
Amikor érdeklátogatóba érkeztek hozzuk az ismerősök, mindenki agyondicsérte, hogy milyen ügyes bármit es csinált, milyen jól teszi. Még azt is díjazták mikor éppen beszart a pelusba, mert nem szenvedett, hanem tovább játszadozott a fenékbe rakott "kincsével". Igen, ezt így es illik, ha kapcsolataid vannak... Az anyukája ebből es profitált ahogy kell. Hamar gyorsan a látogatás után, a szokás szerint, magához csődítette az újságírók hadát.
A helyi lap meg es firkantotta rendesen:
"Hepi Göl boldogságát óvó védelmező és minden egyes léptét követő anyukája, megint példás eredményeket ért el munkálkodásában. Kedves kislánya számtalan verset és éneket tud. S abban sincs semmi túlzás, hogy a napközis óvónénik tőle tanulták meg ezeket a versikéket, dalocskákat, mondókákat és a többi. Hát így már egyszerűen, de nagyszerűen könnyű volt közvetíteni a óvónéniknek a gyerek felé a "tudományt". Valljuk be, ennek a csodás asszonynak köszönhető az óvodai oktatás fejlődése."
Hepi Göl és az iskola
Az óvónénik az anyukájától tartván Hepi Göl vidám viselkedését eltűrték. Talán nem es volt annyira baj az, csak néhány alkalommal jött, hogy megnyuvasszák. Pedig az óvónénije nem ijedett meg a saját árnyékától, akár Hitler dadusa lett volna. Annyira szigorkodott, hogy körülötte, csak amúgy recsegtek a molekulák. Hepi Göl viccesnek vélte a parancsolgatást. Nagyokat nevetett. Igazából minden megcsinált, amit mondtak, mert jó mókának vélte.
Az óvódai esztendőket az iskolai pacalista évek követték. Osztálytárs lett Kongós-Csöbör Aladár fiával, az ifjú Kongós Csöbör Aladárral, akinek egy gyerekkori pajtása is akadt. ő volt Pucsik. A három gyerek iskola után szeretett találkozni. Időre nem voltak egyformák, de mit számít az... Hepi Göl kimondottan az anyukája tudta nélkül mert marhulni vélük. ő nem szabadott volna játszódjon "ezekkel" a kölykekkel. Kivételesen csak befolyásos úri gyerekekkel, főleg leányokkal, s esetleg a kedves anyukája által kiszemelt jövendőbéli gazdag fiúkkal. A válogatást sose lehet túl korán kezdeni...
Ifjú Kongós Csöbörről még ezt azt lehetett tudni, de a kis Pucsikról egy lócsicst, az nem sok, annyit se. Azt se tudták honnan jön, s főleg azt, hogy hová tart. Az iskola igazgatója folyton nyomozott utána, hogy minél több papírt tudjon kitölteni róla. állítólag valami a Gazda nevezetű úrnál lakott. őt es faggatták rendesen, de azt se tudott semmi biztosat róla. Mivel úgy dolgozott mint egy marha, kétszínűen örökbe fogadta. Néha Hepi Göl es, meg az aranyos tudós arcú Kongós Csöbör Aladárka es véle dolgozott. Mindannyian mókásnak vélték a zsákok és az áruk cipelését, a takarítást, s a mosogatást s a többit es.
Az iskolában Hepi Gölt körülrajongták, legtöbben azért, mert folyton tele volt vele az újság. Mások meg azért, mert tudták, hogy kő gazdagok, s hátha csordul-cseppen valami. Hiába az érdekekből születnek a legcsodásabb érdekkötelékek. Hepi Göl könnyen megjegyzett mindent, mert murisnak találta, ahogy a pálcával hadonászik órán a tanítóbácsi, meg a tanítónéni, megatonna akármikről. Szorgalmasan írt, jegyzetelt, s még magában es vihorászott.
Barátaira nem kevés megjegyzést tettek, persze a háta mögött, mert előtte a széptevés el nem múló szeretetpufás látszatát keltették. Azonban volt egy osztálytárs, akit nem érdekelte senkinek a mondanivalója. Úgy Hívták a kicsi Kritizáló álmos Gyurika, akinek a dumálókája igen magasrötűen tudott járni. A tanárai inkább megadták a legnagyobb jegyet, mert nem akartak lefáradni az igaza bebizonyításával. Mondjuk ez nem es csoda. Azonban egyik fogalmazása, az egyik kedves osztálytársról (feladat volt), amit Hepi Gölről írt, és a kislány hazavitte, hogy otthon is lássák, hát kikerült az újságba. Ki a fene is szorgalmazta volna, mint Hepi Göl Anyukája.
Idézet a "nagy" munkából: "Mily felélénkülés részemről, amikor a egy hölgyemény, s nem több, belebeg az osztályterembe. Lélegzetemet viszafolytva várom, ahogy előveszi könyveit, s semmilyen nehézség nélkül mosolyogva bánik a törtekkel, a nyelvészettel, a földgömbbel, s akármivel. Főleg akármivel. Szenzációs, mert mindig végighallgatja, magasröptű gondolataimat. Erre még a saját értünk harczoló pedagógusaink sem mindig képesek. Azt is mondhatnám, hogy egy angyal, vagyis egy angyali tudós szerzet. Biztos otthon sokat foglalkoznak véle, gondolom az anyukája, mert őkegyelmét említik többet, azért annyira figyelmes, és érdeklődő. S nemcsak a szabad futásban kecses, hanem bármilyen tantárgy felgöngyölítésében"
Most márt remélem tiszta, miért is került belő a fogalmazás az újságba… Ha nem, akkor, én nyuvasztalak a figyelmetlen olvasás végett!
Kilépés a nagybetűs életbe
Az édibédi Hepi Göl szülei már hatszor szinte elváltak, és mégsem. Hiába az anyukája gazdag palit fogott ki, ezért nem volt érdemes elválni. Akkor hetente, hogy tudott volna legalább háromszor a fodrászatban hajat mosatni... Ha ő kell megtegye, az fájdalmas lett volna. Az apuka, habár fáradt volt, de jobban bírta a gyűrődést, mert az anyuka több gyereket nem vállalt. Ezért lett Hepi Gölnek még vagy három féltestvére... Szerencsére ez es egy nőtől volt, de egy másik városban. Az asszony tudott róla, de a pénz beszél, a kutya ugat, s Hepi Göl boldog maradt.
Egy igazi tünemény maradt az iskola számára es. Barátait nem koptatta le maga mellől. Szeretett vélük lógni, kirándulni, jó nagyokat dumálni. Mielőtt elváltak volna útjaik Hepi Göl közös fényképet csináltatott. Mondjuk Kritizáló álmos Gyurika azért került lencsevégre, mert beszarós guggoló állásba odasettenkedett a kattintás idejére. Hepi Gölnek persze így es tetszett.
Hepi Göl annyira bubás szép lett, hogy a puszta jelenléte egyből kiütötte a biztosítékot. Szikrázott körülötte a levegő, s pillangók kísérték bármerre járt, amíg lehetett. Télen varjak cserélték fel őket, de ez már nem vala valami cuccos. Hepi Gölt sikeresen levizsgázott, kivégezte az iskolát, reccségizett stb., akár barátai es. Közben megfogadták egymásnak, hogy találkoznak, ahol összefutnak. Szép volt tőlük...
Hepi göl kiröppent az iskolából. Az jó es volt, mert egyes tanárok is kezdtek belehabarodni. Valóssággal ment el az eszük, amikor rátekintettek. Ölte a vágy őket. A tanárok feleségei sorban álltak egy kis nyuvasztásra Hepi Gölnél. Ezért hordott vagy négy hétig magas nyakú blúzot. A megvádolt tanárok, meg a drága jó apukája, alig tudták kiszabadítani az őrjöngő feleségek karmai közül. Persze hamar kiderült az ártatlansága. Egyetlen bűne, a varázslatos szépsége volt. Hát hova fossak... A tudását nem nagyon akarták figyelembe venni. ő ezen egy cseppet sem bánkódott felcsapott modellnek. Mivel mindent érdekesnek talált, ezért mindent meg is kellett figyeljen, ezért kevés ideje maradt enni. Akkor es inkább zöldséget és gyümölcsöt papilt, na néha becsipszezett, bekólázott, de ez nem volt mérvadó. Ezért nem kellett folyton hánytassa vagy fosassa magát, mint modelltársai. Még jeget se kellett a szemére tenni, anélkül is ékesen csillogott a látópárocskája. Az anyukája nagyon boldog és egyben irigy es volt, hogy most már az újságból tudja mutogatni édes leányát, mint egy fáintos ügyes kis majmocskát.
Egy szép Hepi Göl avval állt elé, hogy ő már nagy, ezért új lakásba kell költöznie. Volt otthon hiszti. Az anyuka háromszor is földhöz verte magát, ordított torkaszakadtából. Bőgött mint egy megvadult bika, kis pihenések alatt csöndesen rökölt. Az apuka vigasztalta. Hepi Gölnek nagyon tetszett a felfordulás, s megígérte, hogy, amikor elviszi a cuccait, akkor rendet tesz. Az anyuka nem engedte. Szobájából egy Hepi Göl múzeumot létesített. Amikor semmi nélkül Hepi Göl indult ki a házból, az anyuka térgyre roggyanva, átkarolta a lábát, s húzatta magát a küszöbig. Persze erről fotó es készült, mert az ilyen és ehhez hasonló eseményekre a hírközlés végett erősen felkészült a drága hősanya.
Másnap már meg es jelent az újságcikk, s benne a kép a végtelenül szerető anyáról és a mocsok könnyelmű gyerekéről. Na az újság szebben fogalmazott. Itt a bizonyíték, egy kis ízelítő a cikkből: "Hepi Göl elhagyta a szülei házat, ahol óvták védték, dédelgették szülei. Mindent megkapott, amire csak vágyott, s ő mégis most a bizonytalant választja. Nem tudja milyen kietlen az élet, hogy milyen megpróbáltatásokon kell keresztül menjen. Feladta a kényelmet, amelyet biztosítottak néki. Még nem érti, hogy ezzel a gesztussal visszafordíthatatlanul kikerült a nagybetűs életbe. S ahogy a fotón is látszik a végtelenül szerető anyukája sem tudta visszatartani..."
A mindent elsöprő szerelem
Igen, Hepi Göl öt percre, egy másik utcába, egy üres lakásba, de saját számláján akadt annyi pénz akadt a modellkedéséből, hogy azt az emeletes hatszobás, három fürdős és két konyhás vityillót teraszával együtt könnyen betudta rendezni. Egy dolgot már nem hagyott a véletlenre, magas kerítést húzatott, hogy ne lehessen átszökni. A kerítés felső részétől pár centire áramot vezettetett a drótba, s még két vérengző ebet es kezdett tartani. ő nagyon aranyosan Putyunak és Mutyunak hívta őköt. Valamivel fel kellett készüljön, hogy távol tartsa a betolakodókat... Az első számú betolakodó természetesen az anyuka volt. Még a kerítésen es átakart mászni. Annak ellenére, hogy áram megrázta, s majdnem teljesen beléfekedett, újra próbálkozott. Amikor egyszer elvették a villanyt, akkor sikeresen átugrott a kerítésen, de a földet érés után a két kutyus állt előtte. Putyu meg Mutyu. Nem csináltak semmit, ha csak állt, ha megmozdult, akkor rögtön megmutatták a fogsorukat. Így hát állt magányosan a szélben, s a lebegő nadrágja lábához tapadt, ahogy pepisilt ijedtében. Hepi Göl nagyon édesen érkezett hozzája, hogy rossz helyet választott ki a látogatásra, nem beszélve az időpontról... S azt mondta, mikor ideje van szívesen fogadja, de ejsze jobb lenne bejelentkeznie. Habár unta anyukája beszédjét, már annyira nem tudta szeretni, mert ugyanazt mondta éveken át, egy kicsit kitekerve, de nem bánta, ha időnként garattyol héza. Az anyukája látogatási célja inkább a lakásban való kutakodás lett volna. Persze igazából nem az egész, csak egyes cuccai kellettek volna... Harmadszorra se jött össze, ezért többet nem próbálkozott. Sőt elhíresztelte, hogy saját egyetlen lánya, aki miatt annyit gürcölt, s belét is kidolgozta érte, meg akarta öletni a kutyákkal. Na, de ezt már nem írták ki az újságba… Nem lett volna olyan szeretemcsalád összetartós duma.
Hanem egy szép napon Hepi Göl hazafelé menet, ahogy általában tette, kis állatkákat simogatván (madárkákat, kutyuskákat, cicuskákat, csatornából kibúvó krokodilocskákat stb.) szembement egy legénnyel. A legény, hát annyira neki való volt, hogy csak na. Volt két keze, két lába, zöld szeme, orra szája, füle, és csábos mosolya. Ja az nem, ahogy később kiderült, a foga fájt. Vagyis mindene megvolt! A pasasnak ott helyben elmúlt a fogfájása. Hepi Gölnél szebbet ő se látott még a büdös életbe soha. Ahogy egymásra néztek, valami csoda folytán szikrázott a levegő. A kanálisból kikandikáló egyméteres pofájú krokodilocska eltátva a száját, elengedte Hepi Göl karját, amit nem lehet tudni miért de egy darabig a fogai között tartotta... Lassan és vontatottan közelítettek egymás felé. Nincs az ceruza, az a pix, az a számítógépes vagy telefonos billentyűzet ami leírná vagy le tudná pötyögni. Hepi Gölnek a haját jobbra fújta a szél, s srácét pedig balra. Tökéletes kettős szélfúvás sem tudta széthúzni. Egymást megölelték egész estig. Osztán hazamentek s erről a pillanatról álmadoztak. Nem tudták, hogy fognak-e találkozni vagy sem. Hát igen. Mint egy kellemes szappanoperás filmben, pont a modellkedéses teremben. ő volt az egyik márka férfiillatja, a női fele pedig a Hepi Gölé. Há mi kéne még. Ekkora boldogsághoz!!! Hű a szentségít, ejsze már sok es. A reklámkészítő erőst megvolt elégedve a jelenettel. Annyira összegabalyodtak reklámok alatt és után, hogy kikerült belőle egy világ körüli út.
A szerelem szárnyán végig kambacsolták egész Európát. Persze a seggükbe volt a menedzserük is. Bárhol eljártak folyton fotózkodtak. Belefért. Hepi Göl amikor elfáradt a fotózkodásba, akkor törteket, másodfokú egyenleteket oldott. Néha egy kicsit derivált és integrált es. A párja Jóska nagyon bírta. Az ő kedvéért ő es megtanulta ezeket a matekos érdekes kikapcsolódást csináló megnyugtató matekot. Sőt a szerelmük akkora volt, hogy még a galamboknak se volt szívük lefosni Velencében, ahogy gondolán ereszkedtek egyet, csak úgy. Há szép es a szerelem, amikor két ifjú összegabalyodik. A meghatós mégis az volt, hogy feleségül kérte Jóska a moszkvai Vörös Téren. Ott térdepelt, szerencsére át tudta adni a gyűrűt, mert valami furcsát sejtettek cselekedetében a hatóságok és kényszerítették, hogy álljon talpra. Hiába, mikor megtudták mi az oka, hogy nem bombával játszik, csak egy bombanővel, elengedték.
Jöhetett a további nagy románc. Aztán esküvő, ahogy dukált. Hepi Göl fizette. Az anyukája, amit tudott ügyesen lenyúlt ételből, italból dekorációból, s ami még megtetszett neki... Tehát tüsténkedett a lagzi közben es. Annyira jól sikerült minden, hogy egy nagy házba költöztek Jóskával. Ott lett es két szép gyermekük. Persze Hepi Göl pocakosan kismamaként is topmodell maradt.
Akkoriban jelent meg egy újságcikk Budapesten róluk, idézet belőle (ha tovább akarod olvasni vedd meg az újságot!): "Szeretnivaló egy fiatal házaspár. Hepi Göl és Fakalányos Jóska igazi gyöngyszemei a megegyetértésnek. Folyton vidámak. Együtt modellkednek. Most már belevették a fotószektába gyerekeiket is. Hát gyönyörűek. álomszép egy család, még festék, púder, alapozó satöbbi hacuka smink nélkül is. A legragyogóbb benne az, hogy el sem akarnak válni. Micsoda csoda! A közszereplők nem így szokták pedig. A látszat kedvéért, ha kell tízszer is összejönnek és elválnak, s minden hogy kivel, vagy mivel, de megteszik. ők nem! Sosem. Megkönnyezni valók. Biztos e gyönyörű pár szülei sok mindent megtettek annak érdekében, hogy ők ilyen kiegyensúlyozottak tudtak lenni."
Az anyukája olvasván a cikket megvolt elégedve. Na nem teljesen, mert őt külön nem emelték ki.
Vissza barátokhoz
Hát Hepi Gölékre rendesen rájuk köszöntött a folytonos munka. Tették-vették magukat, s a gyerekeket is. Csuda jó mókának mutatkozott az élet. Néha csupa habba voltak a tüsténkedéstől, de hát amikor munka van, akkor dolgozni kell... Mondjuk a munkájuk az idő előrehaladtával csökkenni kezdett. Mer nem voltak annyira mai csürkék, s amodelles világba bozony ez es számít. Hepi Göl nagyon vágyott a régi barátaira, mivelhogy több ideje akadt, gondolta felkeresi őket. Vitte az egész családot.
Először Köngós Csöbört Látogatták meg. Azóta Dáktő Kondembery lett belőle. Biológia szakterületén matava a genetikából, és még kémiából (azt már maga Dáktő Kondembery sem árulta el) szerzett doktorátust. Csuda lángész ez kedves tudós barát. Egy kicsi ideje akadt a vendégeivel es foglalkozni, mivel éppen egyik kísérletén dolgozott. El es mondta, hogy milyen mostohán bánnak vele. Pedig az emberiség sorsának javulásán fáradozik. Igaz némi áldozattal és kockázattal es jár az ő munkája, de micsinálj, ez van! Kísérletezés közben bizony egy egész labort a levegőbe került, de semmi gáz, ez ne vetett árnyékot munkájára. Továbbra es lelkesedve folytatódott a kutatás. Egyszer a semmiből előkerült egy elő tök, aki Lapucs névre hallgatott. Daktő Kondembery (néha Kondendery satöbbi) hirtelen Pucsikékról beszélt, akik igazából nem es laktak olyan messzire tőlük. Ennek Hepi Göl is megörült, rögtön mondta es, hogy menniük kell, mert még Pucsikékat es meg kell hogy látogassák. Furcsaságból éppen eleget láttak... Nem szerették volna, ha valami kísérlet folytán a kóceráj felrobban, s ők úgy kinyúlnak benne mint a napon aszalódott, teherkocsi átmente varasbéka. Mivelhogy élni akartak még egy csepet. Dáktő Kondembery szívélyesen intett, hogy Lapucska átkíséri őket. Hepi Göl Gyerekei nagyon örültek ennek. Nem is tökölődtek tovább, átvágtattak a tökkel Pucsikékhoz.
Pucsik más tál tészta volt. Hatalmas házba laktak, amiben tíz gyerek futkorászott. Nagy szeretettel fogadta. Pocsek jóságos mosollyal kápráztatta el őköt, meg az inycsiklandozó tiszta (itt-sütemény) illatával. Annyira aranyosan ölelte át szerre és egyszerre őket, hogy egy csöpögős, megértős családi film piskóta mellette. Pucsik gyerekei látván Lapucskát, s Hepi Göl tündéri kis emberpalántáit egy-egy buktával a kezükbe, s még egy tállal, szaladtak ki a többhektáros udvarra. Mondta is a jóságos Pocsek, Pucsik hites felesége, hogy mindennel játszódhatnak csak az életükkel ne. Jaj, a lurkók nagyon édesek voltak. Nem is lehetett ilyent feltételezni róluk. A fiúkból es csak kettő fojtogatta egymást, de nem sokáig. Na, egyszer az összes lány hajba kapott, de nem méreggel, hanem meghajkurászták a méhek. Amíg boldogan, csipkedték, addig a többiek cikizték bokán rugdosták, lökdösték és köpködték egymást az aranyoskák, addig benn Hepi Gölék beszélgettek. ő személyesen Pocsekkal, amikor régen még a Végtelenség modellnője volt... Pucsik pedig Jóskával. Rendesen kibeszélték magukat, már szinte esteledett, mikor a gyerekek még a focizás dereka táján jártak. Amikor már ügyesen összerugdosták egymás bokáját, mindenki becsütelesen kék foltokkal gazdagodott, hirtelen vége lett a meccsnek.
Amikor tatarozni kell, amit még lehet...
Kurva egy boldog évek voltak a reakövetkezők Hepi Gölnek. A modellkedést nem hagyta abba. Nem nagyon látszott meg rajta az idő. Azt hitték, amikor a lányával sétált, hogy testvérek. Na persze, a sok festék, púder, ránctalanító ízék nagyon rendbe tudták szedni. Nem járt edzőterembe, hanem helyette elment Pucsikékhoz kapálni, szántani, aratni, vetni, gyümölcsöt szedni, meg miegymást segítkezni. Mondjuk oda el es kelt a segítség. Nagyon formában tartotta ez a kis természetközeli edzés. Ráadásul Pucsikéktól sok fincsiséget kapott cserében, s nem kellett fizessen semmit, mint az edzőtermekben szokás. Hát ez csodálatos volt! Tornászik, s még jutalmat is kap! Akár mint a mesékben... Szeretett ide-oda kambacsolni. Nyugodtan fotózhatták, mert tartotta a trendet öltözködésbe, frizurába, s akármibe. Úgy nézet ki a rászabott kényelmetlen divatos ruhákba, mintha skatojából húzták volna ki.
Szépsége csak akkor lankadt egy kicsit, amikor az édes anyukája betegeskedett. Egyszer tényleg beteg volt, de aztán annyira belejött, hogy kezdett szimulálni. Megtanulta a halálközeli légzéseket, az ájulást, és profi módon tudott rosszul lenni. Az apuka, vagyis a férjecskéje nem tudta mitévő legyen. Több ápolónőt is elhajtott, persze nem az ő hibájából, hanem valamilyen roham rea jött... Hát ez ilyen, s ekkora, nincs mit tenni, kell rohamozni. Ilyenkor már Hepi Gölt es hívta. Előszeretettel mászott volna bele a képébe az anyukája beteges ordítozással irigységében lekarmolja, de nem jött össze, mivel Hepi Göl arcvédő kosárral jelent meg, s öltözéke is testvédő volt. Addig-addig betegeskedett az anyuka, míg végül elhitte millió egy baját. Szedte az orvosságokat kilószámra. Osztán az egyik nap már ne kelt fel. Sikerült felszámolnia magát, s bűntudatot ébreszteni Hepi Gölbe, az apukájába meg a társába es.
Na persze ez es elmúlt. Hepi göl kinézete is kissé megváltozott, habár temetés alatt is megmaradt üde gyászolónak. De az idő elteltével többen mondták neki, hogy húsz évesnek néz ki. Pár hónappal azelőtt pedig mindenki úgy vélte hogy 18. Életében először elszomorodott. Micsoda kegyetlenség ilyet mondani az ő csupa hatvan évéhez képest... Kiment a téli csípős hidegbe sétálni, mikor szembe találkozott Pucsikkal. Pucsik rögtön faggatni kezdte: "Mi a baj Hepi Göl?" Rögtön elő is adta hét baját. Erre azt mondta Pucsik, hát ez nem baj, egy kis arcplasztika megoldja a gondot. Meg is oldotta. Masszőrhöz is eljárt, hogy feszes és rugalmas legyen a bőre, mint a buba popsija! Olyan fiatalnak nézett ki, hogy a lányai vizet se vihettek nekije. A férje mikor meglátta megfiatalított orcáját újra belészeretett. Gyorsan ő is megplasztikázta magát, hogy jól mutasson Hepi Göl mellett. Hát mit mondjak, kurva bubásak lettek. Mondjuk az idő elteltével megjelentek a szervi nyavalyák, eléjött közbe a diszkus, meg a reuma, s a porckopás se volt kutya, de ő azért tartotta magát. Így hát a boldogság nem ért véget.
Írta es az egyik divatos lap: "Hepi Göl újra visszatért! Olyan szép mint valaha. Talán egy kicsivel szebb is. Bájos mosolya elvarázsolja a fél világot. Angyali egy teremtés, és senki sem tudja, hogy hány éves. Vajon mit írhat a személyibe... Na de találgassák ezt a rajongók." Eddig az idézet. Az anyuka kimaradt a cikkből, ezúttal. ő rá még számtalan modellkedés show-műsor, s mit tudom még mi várt rá. S természetesen boldogan élte családjával és barátjaival életét, amíg ki nem purcant.
Borbé Levente, Csíkszereda
2019. augusztus-november