Tegye fel a kezét, aki 50 év körül jár és gyerekkorában nem olvasott képregényt! Manapság Magyarországon ez a műfaj gyakorlatilag alig létezik, hiszen napjaink fiatalsága inkább a jutyúbbal meg videomegosztókkal szórakoztatja magát. Pedig volt valami báj abban, hogy az amúgy leegyszerűsített és zanzásított történeteket, regényeket kinyomtatva és megrajzolva lehetett olvasni. Mondom olvasni, pedig még az analfabéták is elboldogultak a mondanivalóval, hiszen "egy kép felér ezer szóval" szlogen bizonyításra lelt a képregényekben. De manapság akárcsak a diafilm, a magnókazetta és az írásvetítőfólia, úgy a képregény is már a múlté. Vagy mégsem?

Határozottan emlékszem arra, hogy kamaszkoromban odavoltam a Füles rejtvényújságban megjelenő képregényekért, köztük Rejtő Jenő - alias P. Howard - légiós történeteiért, mert nem egyszerűen viccesek, hanem valami embertelenül frappáns karikatúrák voltak. Akkoriban még Rejtő regényeket alig lehetett venni a könyvesboltokban - pillanatok alatt kapkodták el az Albatrosz ma azt mondanánk paperback könyveit - így amikor a Füles több részre bontva heti folytatásokban közölte a Piszkos Fred a kapitány-t, türelmetlenül vártam a folytatást. Apám csodálkozott is, hogy milyen rendes ez a gyerek, hogy zsebpénzéből az apjának vesz rejtvényújságot.

A rajzoló Korcsmáros Pál műveit - igen, műveit - most olvasom, hogy felújítják és kiszínezik, itt a cikk róla, hogyan csinálják.

Kicsi szívem hatalmasat dobbant, amikor a neten ráakadtam ezekre képregényekre, beszkennelve az eredetieket. Ajánlom figyelmetekbe!>>>