Tengíz természetrajza  

Tengíz a Kaszpi-tengertől keletre fekszik, nem tudom hány kilométerre, de az iskolai földrajztérképen kb. 2-3 mm, vagyis kisebb távolság, mint egy köpésnyi. Az éghajlat szerintem szélsőséges kontinentális, mivel Ázsia szélén fekszik. Egyébként pedig sivatagos jellegű.  Természetesen nem olyan sivatagot kell elképzelni, mint a Szahara, tehát szép sárga homok, növény semmi, hanem gyér növényzettel borítottat. Fát nem lehet látni, bokrokat sem nagyon. Szóval a növényzet olyan, ami bírja a hosszan tartó szárazságot is. Kicsit csodálkozom is, hogy az iroda mellett van egy egészen parányi nádas (!), ami tudvalevőleg vízparton szeret nőni. Törtem is a fejem, hogy került ez ide, és végül rájöttem, hogy biztosan Szúnyog úrék építették ide lakótelepüket. Merthogy szúnyogék vannak itt egy páran, csakúgy mint légyék. Róluk még később esik szó, a helyi fauna értő elemzése során.

Most éppen valami zavar lehet, mert szokott néha esni az eső. Egyébként meg most kezd felmelegedni igazán az idő, most elég annyi, hogy átmegyek a szomszédos telepre meg vissza és folyik rólam a víz. Az is kellemetlen, ha mondjuk éjszaka hull egy kis csapadék, másnap süt a nap és akkor fülledt meleg lesz. Mert egyébként itt száraz meleg a jellemző, ami sokak szerint jobb is, hát meg tulajdonképpen szerintem is. Azt rebesgetik továbbá, hogy nemsokára még melegebb lesz, ennek egyik legbiztosabb jele, hogy a hűtőnk kezd megtelni ásványvízzel meg kólával. Ez legalább olyan megbízható előjel, mint a medve-barlang-árnyék-tél pontok által határolt konvex négyszög. (néha már megijedek magamtól, hogy milyeneket tudok írni – de nem baj, mert ez kell a közönségnek)  

Na tehát túl vagyunk a flóra és az éghajlati jellemzők ismertetésén, most következzen a tengizi állatpark bemutatása.

Kezdem azokkal az állatokkal, amelyek otthon is megtalálhatóak. A repülősők közül ez a gyötrő szúnyog és a házilégy. Ezek semmiben nem különböznek az otthoniaktól. A szúnyogok a már említett nádasban lakoznak, a legyek meg mindenhol ott vannak. A hétvégi kiránduláson megismerkedtem egy másik vérszívó repülő állattal is. Ez a szúnyoghoz viszonyítva olyan, mint a csúzlihoz képest egy magnum (nem a jégkrémre gondolok). Szóval ez az állatka szép csendben rárepül a kiszemelt áldozatra, rátapasztja szájszervét, és elkezdi a vérszívást. Az a rossz benne, hogy nem mindig lehet észrevenni. Amikor meg leütöd, akkor egy kis darab bőrt lecsippent rólad. Korábban már esett szó a vízben lévő kis élősködőkről, meg a flamingókról, ezekre most nem pazarlom a téntát.

Kutya van itt is, kóbor – pontosabban nomád tartásúak. Én eddig egy négyes falkát láttam ott a szállás közelében, de különösebben nem zavarnak, mert úgyis mindig autóval járunk. Egyébként ugyanolyanok, mint a magyar kutyák. A nagy meleg őket is megviseli, ilyenkor mozdulatlanul képesek állni és lihegni az út közepén, és még akkor sem állnak félre, ha jön egy autó.  

A legérdekesebb pont a macskakérdés. A kazahok nagyon szeretik a macskákat. Nálunk az irodában is van egy macska, fekete. Svarc-nak hívják, de szokták Svarcinak is becézni. Láttam már más irodában is macskát, a folyosón ki van nekik téve a kis víz, meg a kaja, ők meg nagy kényelmesen az ajtófélfának támaszkodva alszanak. Múltkor jöttünk be, és láttam hogy Svarci az iroda melletti fa tetején viaskodik egy másik macskával, de a miénk volt feljebb. Most azért kicsit lebuktattam magam, mivel a levél elején még azt írtam, hogy nem lehet fát látni. Ja, az erdőtől. Na, jól van, ez csak vicc volt, szóval igen egy fa van, a nádasunk mellett. Ha belegondolok, lehet hogy az iroda egy forrásra épült. Teszem azt, oázisra. Ezt alátámasztja, hogy a szomszédos épület az Oasis nevű nájt klub. Ilyen is van itt. De csak akkor nyit ki, ha valami nagy fejes érkezik. Itt még nem ismernek eléggé, mert amikor én megjöttem, akkor bizony be volt zárva. Tennem kell valamit.