Hétvályús-forrás (GCHET) és Vörös-kő (GCVORO)


Éljen május 1!

Az idő szép, nem esik, bár kicsit hűvös van, de azért elviselhető, csupa zöld minden és a gyerekek nem bírnak magukkal... A lányom elkezdett visszabeszélni az anyjának, a fiam pedig a lányommal veszekszik az anyjuk tabletjén.

Hasonló a szituáció a barátainknál is, gyerekfárasztásként kirándulunk a Pilisbe. Mondjuk rosszul indul a túra, mert Óbudádtól Szentendre kijáratáig dugó van, késik is mindenki rendesen, de aztán Tahitótfalun a Tesco parkolójában találkozunk. Itt simán tudtunk parkolni, mert az áruház zárva van (hiszen a munka ünnepe van).

Nem úgy egy kis pékség, ami viszont nyitva van, ergo mindenki úgy kezdi a túrát, hogy kalóriát gyűjt sajtos perec, kifli, és édes péksütik formájában.

erdo.jpg

A sárga jelzés a Szentendrei-szigetre vezető híd lábától kezdődik (csak úgy mondom: itt egy multigeoláda található GCHID néven) és felvezet a Vörös-kőig. Két útvonal is vezet felfelé: egy húzós rövid, meg egy laza hosszabb. Mi természetesen a rövidebbet választottuk, hiszen köztünk van az 5 hónapos Kornél is.

Egyébként neki köszönhetően az átlagéletkor jelentősen csökkent, ami így sacc per kábé 20-24 év között van.

A terep fokozatosan nehezedik, majd a sárga körre váltunk és elérjük a Hétvályús-forrást. Semmi különös, egyszerű erdei pihenő, iható forrásvízzel. És a gyerekek máris hangosan követelik a geoládát és kezeinkből kikapva az okostelót máris elkezdik keresni a "kincset". És viszonylag gyorsan meg is találják.

Érdekessége a rejtésnek, hogy a közelben van egy "kütyü", amire ha rávillantunk egy vakuval, akkor elmorzéz valamit. Okosteló vakuja gyenge, de egy kis fényképezőgép elégséges lehet. Azt, hogy mi volt az üzenet, morse ismeret nélkül titok maradt.

kisrokak.jpg

Miután eleget pihentünk, illetve a gyerekek túl voltak az észnélküli rohangálásból fakadó 3. totális leizzadáson, elindultunk a meredek hegyoldalnak. Mondanom sem kell, hogy elöl a gyerekek. A tényleg meredek hegyoldalon felérve (állítólag 175m szintkülönbséggel) percekig lihegtem mint egy vadászkutya, de innen már csak egy sima séta a Vörös-kőig. A kilátónál egy emlékmű jelzi a csúcsot. A Fortepannak köszönhetően vannak régi felvételek régi április 4-i túrákról 1955-ből.

A kilátás tényleg gyönyörű, látni a Szentendrei szigetet, Tahitótfalut, Leányfalut, a sziget "túloldalán" ott van a Naszály (egy korábbi célpont), Vác, Sződliget, Göd és Dunakeszi. A Dunakanyar bejárata.

Itt egy panorámakép, ami kattintás után nagyobb lesz...

kilatas.jpg

Visszafelé a "hosszú és laza" útvonalat választjuk, egyrészt azért, mert a meredek hegyoldal sanszosan gatyafékes, másrészt mert arra még nem jártunk.

Hát tényleg hosszú a szerpentines ösvény, visszafelé  a megfáradt vándoroknak legurulásra és az alig kifulladt gyerekeknek egy utolsó nagy rohanásra kiválóan alkalmas volt, felfele csak nyugdíjasoknak és időmilliomosoknak ajánlom.