Tengiznek rossz híre van. Ez tény. Hogy ennek mennyi az igazságtartalma azt nem tudom és nem is szeretném megválaszolni. Csak saját tapasztalataimat szeretném itt megosztani, melynek egy része elméleti jellegű – hála istennek! Amikor munkára jelentkeztem a Rheinhold und Mahla központjában, rögtön az első alkalommal részletesen válaszoltak a kérdéseimre, szóval korrektek voltak abban, hogy milyen viszonyok várnak rám, hozzá kell, hogy tegyem, hogy többször is voltak kint Tengizben, tehát személyes tapasztalataik is voltak néhány kérdésben. Ezt szeretném most valami emészthető formában elmondani és saját tapasztalataimmal kiegészíteni, mire kellett vigyázni. 

  

Klíma 

   

   

Egy jó szó van rá: szélsőséges. Nyáron perzselő meleg, télen dermesztő hideg. Mondjuk, hogy április, május és szeptember, október élhető. Nyáron árnyékban huzamosan 40 fok felett, de árnyék az nincs. Télen nem ritkák a -20 alatti hőmérséklet. A csapadék kevés, az főleg télen hó formájában jelenik meg, illetve tavasszal olvadáskor, meg némi eső is van mutatóban. Alapvetően száraz melegről és hidegről beszélhetünk, azt mindenki maga döntse le, mi a jobb… 

   

Az időjárás az én tapasztalatom szerint eléggé változékony, azaz megbízhatatlan adott esetben. 2001. december 31-én +10 fok volt, közvetlenül előtte karácsonykor hatalmas hóesés és -10 fokos hideg volt. Az ég hihetetlenül kék ezen a vidéken és Tengizben mindig fúj a szél. Ez nyáron eleinte mondhatni kellemes, ám a nagy melegek megjelenésével ez inkább olyan érzéshez hasonló, mintha egy bazi nagy hajszárítóban ülnél, a forró levegő már semmilyen hűtést nem jelent, kifejezetten kellemetlen. Sok folyadékot kell inni. A csapvizet nem javaslom, annak nem lehet jó vége, így marad a tea, kávé, bubis és nem bubis vizek és üdítőitalok, amelyek kb. azonos választékban vannak, mint Magyarországon. Meg óvatosan a sör. Télen a hőérzet a szél hatására brutális. Már -10 fok is elviselhetetlen tud lenni. Van is egy képlet, amelyben szerepel a szélsebesség és a hőmérséklet és ki lehet kalkulálni, hogy mennyinek érzi az ember. 

    

2001. decemberében defektes gumit kellett cserélnem Kulszari és Tengiz között, zöldfülűként nem vittem sapkát és kesztyűt magammal, mert csak „ide megyek, nem messzire”. A „nem messze” az igaz is volt, csak a szél hatása volt borzasztó. Zipzáras téliesített munkásdzsekim volt, a zár ahogy lehajoltam, szétnyílt. A kerékcsere „ rövid nekifutásokkal” lett végrehajtva: egy perc meló aztán három perc melegedés a kocsiban. Az egész negyedórás kerékcseréből így lett egy óra. Mondanom sem kell, hogy egy életre megtanultam a leckét: bármennyire „modernek” tűnt zipzáras dzseki, lecseréltem a gombos fazonra és télen egy meleg takaró (és elrejtve némi alkohol) mindig volt a kocsimban. 

    

Biológiai veszélyforrások 

   

Itt a viperákra és skorpiókra gondolok elsősorban. Bár vannak lökött emberek, de azért az a jellemző, hogy nem fogdossuk ezeket a jószágokat. Itt a véletlen jöhet még szóba: az ember megmozdít egy követ és a skorpió megmarja. Május-júniusban van a viperák párzási szezonja, ebben az időszakban lehetőleg ne járkáljunk bozótban, amúgy is „vasalt” munkásbakancsot hordjunk, mert az védelmet ad. Szóval megfelelő óvatossággal és előrelátással ezek a veszélyforrások kezelhetőek. 

   

Más dolog a különböző betegségek. Mivel a talajvíz Tengizben és a mélyföldön általában magasan van, ezért a temetők egy része olvadáskor víz alá kerül, ami a kolerajárványok egyik kiváltó oka. A pusztában jelentős ürgepopuláció él, amelyek terjesztik a tifuszt. (Tengizben eszembe jutott egy volt tanárunk – Babkin -, akit egyszer meglátogattunk, mert beteg volt és ő mesélte, hogy Közép-Ázsiában nőtt fel és az ürgét (szuszlik) sokáig kell főzni, hogy ne legyen fertőző). Természetesen a cég mindenkit beoltat egy „koktéllal” megelőzendő ezeket a betegségeket, de azért az egyik legfontosabb dolog Tengizben az az, hogy amikor csak lehet, és ahol csak lehet, kezet kell mosni, nem szabad mosatlan gyümölcsöt enni és nem rágunk fűszálat… 

   

Ezt én az új dolgozóknak úgy fogalmaztam meg, hogy evés és vécézés ELÖTT és UTÁN mindig kezet kell mosni. Tengiznek nincs állandó lakossága, az emberek váltásokban dolgoznak. Óhatatlanul kialakulnak szexuális kapcsolatok is, mondjuk úgy, hogy egyéjszakás kalandok. Azaz a nemi betegségek is jelen vannak. Ismertem olyan embereket, akik egy-két hónap munka után nem bírtak már magukkal és az eredmény, hogy úgy mondjam pozitív lett. Ugyanakkor már haza kellett volna menni a családhoz. Ebben az esetben volt olyan, hogy a cég hirtelen „megrendelést” kapott és szükség volt a munkáskézre, azaz a melós nem ment haza anyuhoz. Optimális esetben tényleg volt munkája és a cégnek bevétele, a melósnak meg fizetése és egy hónap alatt kikezelték, vagy a „szabadságát” Tengizben töltötte saját pénzből. 

    

Ipari balesetek     

    

Minden új dolgozó, aki Tengizbe kerül, függetlenül nemzetiségétől munkavédelmi oktatáson kell részt vennie. Én is voltam ilyenen, sőt, többször nekem kellett fordítanom a magyar munkásoknak. Ez kb. 3-4 órás komoly oktatás volt, úgyhogy elméletben volt alkalmam megismerni az összes veszélyforrást. A tengizi olajmezőnek egyik tulajdonsága, hogy a kitermelt olaj magas kéntartalommal rendelkezik, a kémiához értőknek talán beugrik a kénsav, annak természet- és emberbarát jellege, azaz sz@rrá mar mindent a betontól kezdve a csővezetékig. Az egész tengizi létesítmény (ahogy ott nevezik a „Gyár” nem más, mint egy kéntelenítő üzem, azaz csökkentik a kén mennyiségét az olajban, hogy szállíthatóvá tegyék. Eközben mérges gázok fajtái is megjelennek a képben (kaptán, merkaptán, kénhidrogén, stb. merthogy sok van), amelyek közös tulajdonsága, hogy veszélyesek. Általában gyúlékonyak, a levegőnél nehezebbek és mérgezőek, de annyira, hogy egy szippantás hazavágja a központi idegrendszert. 

    

Tény, hogy az amerikaiak telerakták gázérzékelőkkel (gázkromatográfokkal) az egész tengizi létesítményt, gyakorlatilag a munkások jelentős része úgynevezett tűzőr, akik minden effektív munkavégzésnél semmi mást nem csinál csak arra vigyázz, hogy a gázzal és tűzveszéllyel kapcsolatban minden jelzésre és esetleges szabálysértésre odafigyeljen. Tengizben ha jól emlékszem öt darab fáklya égeti egyfolytában a mérges gázokat.

Nagyon komoly szabályok vannak e tekintetben, amit kegyetlenül megtorolnak, ha áthágják őket: rögtön kitiltják az illetőt egy életre Tengizből. Egy példa: ha fél méternél mélyebben árkot kell ásni, azt légzőkészülékben (azaz oxigénpalackkal a háton) lehet csinálni. Ennek az az oka, hogy a levegőnél nehezebb gázok a talaj szintjén összegyűlnek, sőt, átitatják azt. Azaz egy jó kis árokásás felér egy első világháborús gáztámadás következményeivel. És ezt még tetézi, hogy a talajvíz, kb. fél-egy méteren van… 

   

Ezek az esetleg rémisztő veszélyforrások kezelése azonban véleményem szerint meglehetősen jól ki van találva, én egy esetet sem tudok, hogy valaki a mérges gázoktól halt volna meg. Annál többet tudok az egyéb – mondhatni triviális – esetekről. Csak két eset ízelítőül. Alaphelyzet adott: nem ég a tolatólámpa. A sofőr sebességben hagyja a járgányt (Tengizben nemigen használnak kéziféket, mert befagy a nagy hidegben), vesztére hátramenetben, hogy lássa, amikorkigyullad a lámpa. A hidegben az egyik tűzőr fázik és beül a jó meleg fülkébe, miközben a sofőr szereli a lámpát hátul. Felmelegszik, jól érzi magát, unatkozik, kapcsolgatja a kapcsolókat, ráindít, az autó meg szabályszerűen ráugrik a sofőrre és az szörnyethal. 

     

Másik eset: egy targoncás benzint akar lopni/áttölteni egy mási targoncából. Megkéri a haverját, aki nem targoncás, hogy hozza közelebb a járgányt, hogy a gumicsövet ledughassa tankba. Az jön is, de nem áll meg és a két targonca összepréseli kreatív kollégát. 

    

Közlekedési balesetek 

     

A médiában megjelenő tengizi hírek után talán meglepő az az állításom, hogy a legveszélyesebb dolog Tengizben a közlekedés. Rögtön pontosítok: Az amerikaiak által megvett/bérelt területeken a korábban említett könyörtelenséggel torolják meg a sebességtúllépést (50 km/h, helyenként 30 km/h, télen 30 km/h és 20 km/h), a stoptábla be nem tartását, a biztonsági öv be nem kötését és az ittas vezetést. A szállások, az amerikai tábor és a Gyár között 10-15 km-es távolságok vannak, így inkább a közlekedés idegrendszer romboló hatásról beszélhetünk, mindenki számoljon utána mennyi ideig tart télen harmadikban eljutni a szállásokról a Gyárba. A stoptáblánál ténylegesen és tüntetően 3 másodpercre meg kell állni. Az alkoholfogyasztást gyakorlatilag meg van tiltva, 0 tolerancia. Ennek ellenőrzésének legnagyobb haszonélvezői maguk az ittas rendőrök. Ők nem tartoznak az amerikaiak hatáskörébe (hivatalosan), de elég jól végzik a dolgukat, ha az alkoholos befolyásoltság visszaszorítása a cél. 

    

Természetesen saját zsebükre dolgoznak, a magyarok esetében 200-300 dollár volt a „megoldás”, persze ez nagymértékben függött a „bukott” ember fontosságától, beosztásától. A rendőrök természetesen nem rendelkeznek szondával, így csak „kifinomult” érzékeikre hagyatkoznak: megszagolják az embert. Néha komikus helyzetek is akadtak. Egy esetben egy terepjárónyi bádogost vittem az Ipari Bázisra, ősz volt és sár. A szélvédő természetesen mocskos lett és aktívan használtam a szélvédőmosót. Biztosan érezte már mindenki a téli szélvédőmosó szagát, na ez betöltötte a fülkét. Egy rendőr megállított minket és természetesen beleszagolt a levegőbe és rögtön fenyegetőzni kezdett, hogy fizessünk, különben bukta lesz. Tudva azt, hogy én magam nem ittam és a rendőr úgysem fog tágítani, mert pénzt remél, simán kiröhögtem, hogy én ugyan nem fizetek, csinálhat, amit akar. A bádogosok azért egy kicsit neccesek voltak, de történetesen tudtam, hogy előző este nem buliztak és ők maguk is egy gyors kérdésre azt mondták, hogy „tiszták”. Na, a rendőr bepipult és elvitt mindnyájunkat a klinikára vérvételre, aminek az eredménye nulla volt. Ő meg nem értette… Egy másik esetben a szonda funkcióját a rendőr tányérsapkája helyttesített: abba kellett belelehelni, aztán meg a rendőr beleszagolt saját tányérsapkájába. Azt hittem hülyéskedik, de később kipróbáltam és tényleg működik. 

    

Szóval Tengizben a közlekedési balesetek száma kicsi. Annál rosszabb a Tengiz és Atirau közötti úton. Akkoriban hatalmas kátyúk, gödrök tarkázták a nálunk harmadrendű út színvonalát sem megközelítő útvonalat. Ha az ember nem ismerte kellően az utat és európai módon vezetett csak idő kérdése volt a katasztrófa. Ezen kívül „helyi sajátosságokra” is fel kellett készülni. Az előző kirendeltség-vezető és a sofőrje bízva saját tapasztalatukban éjszaka indultak vissza Tengizbe és az út közepén egy lerobbant és kivilágítatlan teherautóba hátulról becsapódtak. Ez önmagában is súlyos baleset volt, de a puszta kellős közepén, ahol az autók is alig járnak és nincs mentő, illetve kórház a közelben szinte reménytelen helyzetet okozott. Szerencséjükre egy arra járó teherautó észrevette őket, a platóra felrakták az összetört és bekómázott embereket és sz@r utakon bevitték őket egy helyi kórházba. Életben maradtak, de a kirendeltség vezetője tudomásom szerint lebénult. 

   

Alapszabály, hogy tanulj mások hibáiból, és te magad ne kövess el hibát! Ne csinálj butaságokat, hallgass a józan eszedre! (vipera, skorpió, betegségek, sz@r utak) Óvatosnak kell lenni és szabályokat be kell tartani nem a munkáltató érdekében, hanem jól felfogott saját érdekből. (ipari balesetek)