Heti érdekességünk a térdelés. Tudom, nem hangzik túl érdekesnek, mégis olyan indulatokat tud kelteni, hogy még a meccs végi tradicionális vezető edzői kézfogás is elmaradhat miatta. Márpedig a 2. játékhéten a Metlife Stadionban ezért maradt el Tom Coughlin és Greg Schiano pacsija a New York Giants – Tampa Bay Buccaneers mérkőzés végén. Hogy egy kis rálátásunk legyen a dologra, nézzük át, mi is az a térdelés (qb kneel).

Az amerikai fociban kiemelt szerepe van az időnek. Szigorú szabályok rendelkeznek arról, mikor van futó óra és mikor „áll az idő”. Ennek megfelelően a csapatok ezt a stratégiájuk során messzemenően figyelembe veszik, abba beépítik. Az idővel való játék, a Time Management, meccseket dönthet el bizonyos esetekben.

A térdelés az a „játék”, amikor a támadócsapat nem akarja megjátszani a labdát, hanem a center elindítja a játékot, feladva a labdát az irányítónak, aki az egyik térdét a földhöz érinti, letérdel. Ebben az esetben a játéknak vége, a csapat egy yardot veszített és jön a következő játék, de közben az óra jár. Ha a védekező csapatnak nincs már időkérési lehetősége, amivel megállíthatná az órát, akkor tehetetlenül várja az idő múlását: egy play befejezése és a következő kezdete között 40 mp ketyeg le a játékidőből. Tehát térdelésenként 40 mp-nyi időt lopnak le a játékidőből a támadók ezzel a módszerrel. Értelemszerűen, ezzel a fegyverrel csak a meccsek végén (esetleg az első félidő végén) élnek a csapatok, hogy az ellennek már ne legyen lehetősége, ideje visszatámadni.

Vagyis egyszerű időhúzásról van szó.

Történt tehát az ominózus meccs végén, hogy a Giants támadói térdeléshez készültek – ez látszott a felállásból is -, a Tampa védelme azonban megpróbálta megszerezni a labdát, vagyis a szokásos vehemenciával támadták a new york-i falat. Hangsúlyozom, a hibázás lehetősége mindig fennáll: a center rosszul adja fel a labdát, az irányító elejti, mielőtt a térdét letenné stb. Ebben az esetben a labda szabadon támadhatóvá válik. Persze kevés rá az esély, de nem nulla!

Láthatóan váratlanul érte a Giants játékosait, hogy a Kalózok még nem adták fel és ki is alakult egy emberes csetepaté. A labdát végül nem sikerült megszerezni, a New York lefuttatta az órát és megszerezte a győzelmet. Meccs végén a Giants vezető edzője nem volt hajlandó fogadni a legyőzött ellenfél edzőjének a gratulációját. A miértre a sajtótájékoztatón derült fény: Tom Coughlin szerint ilyenkor a játékosok már nem figyelnek, nagy a sérülésveszély és a Tampa Bay játékosai sportszerűtlenek voltak.

Mivan?! - Fenn vagyunk a pályán, indítjuk a játékot és nem figyelünk?!

Sérülésveszély?! - De hát ez egy amerikai foci derby, nem a sakkolimpia!

Sportszerűtlen?! - Mert játszani akar, nyerni?! Az a sportszerűtlen, aki a másik felet nem tiszteli meg azzal, hogy a mérkőzés végéig hajt, küzd és nem menekül ilyen patkány módszerhez. Az a sportszerűtlen, aki nem fogadja el a legyőzött (!) gratulációját és még meg is próbálja ezt magyarázni. És végül sportszerűtlen az is, aki ezzel hangulatot kelt. Mint az elmúlt évben a SportTv „sztár”riportere, aki hasonló helyzetben sipákolni kezdett, hogy milyen sportszerűtlen az ilyen mentalitás. Ugyebár az a csapat, amelyik megpróbálja a lehetetlent és belekapaszkodik az utolsó, igen halovány lehetőségbe is, hogy mégiscsak kicsikarhassa a győzelmet!

Személyes véleményem a térdelésről, hogy teljesen idegen a játék szellemétől, gyáva, undorító dolognak, az ellenfél megalázásának tartom. Ez a játék – már sokszor hozsannáztam, most is ez jön – az őszinte, férfias, megalkuvásmentes küzdelemről szól. A játékosok magukat sem kímélve – az ellent meg pláne nem – harcolnak, sokszor elvesztettnek hitt meccseket nyernek meg, hollywoodi filmekbe illő fordulatokkal. Megértem, hogy 58-59 perc verejtékével megszerzett előnyt akarnak óvni adott esetben, nehogy egy kézből kiperdülő labda, vagy egy ütközés megfordítsa az eredményt – volt már erre is példa! -, de akkor harcoljon a meccs végéig érte!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb csapat él ezzel a „fegyverrel”. De mégis más helyzet, ha mindezt sokpontos előny birtokában teszi, vagy ha egy 3 pontos előnyt őriz vele. Szíve joga mindenkinek. De ne szóljuk már meg azokat a csapatokat, amelyek győzni szeretnének, minden körülmények között.