Hasonlóan sok magyar honfitársamhoz én sem vagyok nagy halevő. Bár szeretem a karácsonyi halászlevet, amit szokás szerint - akárcsak tavaly - apáméknál és anyósoméknál is meg kell majd kóstolnom, de év közben szinte alig eszem halat. Azt a keveset is halrudacskák vagy mélyhűtött tőkehal formájában. Azt hiszem az olajos konzervhalat meg a nyári hekkeket nem számolhatom ide, ahogyan a Szlovák Paradicsomban Vincenzo-val bekebelezett füstölt makrélákat sem. Ez korábban is így volt, bár amikor Kazahsztánban dolgoztam és a bádogos kollégák beállítottak egy platónyi frissen fogott ponttyal, azért én is beálltam a halat pucolók közé (ugyanis mindenki annyit halat vihetett el, amenyit megpucolt).

Azok a pontyok hatalmasak és "sportosak" voltak, mert egy gramm zsír nem volt rajtuk és akkor napokig halat ettünk. A halászlé nem is került szóba, ezeket a pontyokat sütni kellett, serpenyőben, bunda nélkül, fokhagymásan és paprikásan.



Ez jutott eszembe, amikor idén karácsony előtti "bemelegítésként" rácponty készítésre adtam fejem. Mivel kis családom a szálkák miatt gyanakodva tekint minden édesvizi halra, ezért kísérleti jelleggel és kis mennyiségben terveztem az elkészítést, saját elképzelés alapján és kivitelezésben. A rácponty receptje volt az alap, de egy kis csavart is bele akartam vinni, így jött létre az én magyaros rácpontyom.

Hozzávalók:

3 vastag szelet ponty (finnyás gyerekekkel és gyanakvó feleséggel számolva)
6 darab közepes krumpli
1 üveg hagymás lecsó (konzerv, tudom, de most december van... csak a fele kell)
egy maréknyi kockázott baconszalonna (vagy 3-4 szelet kolozsvári szalonna)
tejföl
fokhagyma
olaj a sütéshez
só, bors, babérlevél, oregánó

Az én verzióm nem egy húzással készül el, hanem külön sütöm meg a lecsós krumplit és külön magát a halszeleteket. Aztán a tányéron majd összetalálkoznak.

Kezdjük a hallal! A tálba rakom a vastag halszeleteket, alaposan besózom, megszórom pirospaprkával, adok hozzá összezúzott fokhagymát és egy pici olajat. Összeforgatom az egészet, hogy a paprikás pác a szeleteket mindenhol bevonja. Legalább egy órára állni hagyom.



A krumplikat megpucolom, egy centis vastagságúra felkarikázom, alaposan besózóm, illetve megszórom oregánóval. Egy jénait vagy tepsit kiolajozok, belerakok egy réteg krumplikarikát. Erre jön egy réteg lecsó, egyenesen az üvegből. Tapasztalataim szerint a hagymás lecsónak sokkal jobb az íze, mint a natúrnak. Ebbe a rétegbe rakok 2 babérlevelet, borsot, esetleg sót, ha szükséges. Majd megint egy réteg krumplikarika következik, amit vagy lecsóval terítünk be vagy tejföllel, kinek hogy szimpatikus. Vagy ez is, az is egyszerre. Utolsó lépésként megszórjuk bacon kockákkal, hadd piruljon rá az egészre. Mehet a sütőbe!



Mivel a krumpli nyers, ezért a sütésnél ezt vegyük számításba. A krumpli a lecsó levében fog megpárolódni, illetve a bacont/tejfölt meg kell pirítani. Miközben sül a krumpli, kezdjünk neki a halnak!



A halat serpenyőben sütjük meg, kevés olajon, nagy lángon. A halszeleteket tényleg csak akkor tegyük a serpenyőbe, amikor az olaj már nagyon forró! Ha beleraktuk, ne piszkáljuk, ez nem tarja vagy karaj, ezt hagyni kell. Miután beleraktuk, egy fedővel fedjük le a serpenyőt, hogy párolódjon is. Türelmesen várjunk és amikor biztosak vagyunk abban, hogy az egyik oldal megpirult, csakis akkor fordítsuk meg egy lapáttal! Ezután már nem kell fedő, ha köpködne a cuccos, akkor alufóliával takarjuk le!



Öszintén szólva mindig meglepődöm, hogy az így készített sült halnak milyen intenzív íze van, amit a tejfölös, lecsós, szalonnás sültkrumpli csak továbbgazdagít. Nagyon tudom javasolni, nemcsak decemberben, hanem akár nyáron is. Egy laza fröccs, vagy akár egy pohár száraz vörösbor teszi fel a pontot az i-re.