Minden kezdet nehéz.

Nincs könnyű helyzetben, aki tartós külszolgálatra Belgiumba érkezik. A legnehezebb talán a megfelelő lakás kiválasztása, lehetőleg egy biztonságos környéken. Gyerekesek esetében fontos szempont még az óvoda, vagy iskola közelsége. Legtöbben azt a kényelmesnek tűnő megoldást választjuk, hogy az elődünk által bérelt lakást, vagy házat béreljük tovább. Ehhez persze az kell, hogy a kiszemelt otthon megfeleljen igényeinknek, de mindenek előtt mi feleljünk meg a jogszabályi feltételeknek. Igen, ez így igaz, hiszen pontosan le van szabályozva, hogy milyen beosztással, családi háttérrel mi az, ami jár. Minderre van kb. egy hónapod, addig valamelyik brüsszeli apartmanszállón tengeted az életed. Panaszra azonban semmi ok, a kollégák nagyon segítőkészek.


Miután túl vagy a lakás kiválasztásán, jön a legnehezebb, kicuccolni a család otthon maradt részét, megszervezni a napi élethez szükséges felszerelés, ruhák, konyhafelszerelés, és ha bútorozatlan ingatlant bérelsz, a bútorzat kiszállítását. Nagyon gondosan kell összeválogatni, mit viszünk magunkkal és mit hagyunk otthon. A kiutazás pillanatától gyakorlatilag két háztartást vezetsz. Nagyobbik fiam Krisztián egyetemi tanulmányai miatt nem jött ki velünk. Ez még tovább bonyolítja a helyzetet, mert a távirányítás az szinte elengedhetetlen. Még jó, hogy feltalálták az internetet.

A képviseleten mindenki kedves, nagyon jó a légkör. Felkészülten fogadnak. A belépők pik-pak elkészülnek, vár az íróasztalod, a számítógéped a munkát már akár aznap elkezdheted. Bankszámlanyitáshoz már van időpont foglalásod (itt mindent ügyet csak előre egyeztetetten lehet rendezni). Természetesen az első napok az ismerkedéssel, a terep felderítésével, illetve a beosztásod átvételével telnek.

Azt gondolná az ember, hogy itt a fejlett nyugaton minden a fogyasztóért van. Ez bizonyos értelemben igaz is, azonban vannak kivételek. Ha már megvan a lakásod akkor gondoskodni illik valamiféle TV, telefon ne adj isten internet szolgáltatásról, elvégre ez már a XXI. század, és mint mindannyan tudjuk az igazi katasztrófahelyzet nem az, amikor a hurrikán elviszi mindenünk, hanem amikor nincs térerő és akadozik az internetszolgáltatás. Nos ebben nem állnak a belga telekommunikációs szolgáltató cégek a helyzet magaslatán.

Ez itt nem a három betűs cég, amit Székesfehérváron a lakásodról felhívsz, és még aznap kijön a technikus bekötni a fiber erő internetet. Itt a 10 mega már hiperszélessáv és örülhetsz, ha óránként csak háromszor akad le. Nálam a legnagyobb belga szolgáltató két hét elteltével aktiválta végre a szolgáltatást. Közben tucatszor hívtam az ügyfélszolgálatot, hallgattam a francia nyelvű menüt, próbáltam eltalálni a helyes gombot azután, ha végre kapcsoltak valakit, elmondani neki magyaros franciául mi a fenét is akarok. Nagy ritkán szerencsém volt és a kezelő, vagy a technikus beszélt angolul.

Minden alkalommal ígérték, hogy visszahívnak, de ezt csak az a török származású technikus tette meg, akit két hét után kiküldtek, és aki miután megtudta, hogy magyar vagyok, addig nem ment el, amíg minden működött. Mindezért havi 55 Eurót fizetek, ami összevetve a magyar árakkal, a szolgáltatás szinvonalához képest horribilis.  

A bürokrácia útvesztői

Mindenki szidja a hazai bürokratikus rendszert, pedig van annál rosszabb is. Például a belga bürokrácia. Természetesen a belga közigazgatásban dolgozók egyike sem beszél angolul, ellentétben a bolti alkalmazottakkal, és még ki is oktatnak (természetesen franciául, de ha igényled hollandul is) ha véletlenül meg mered kérdezni - persze franciául, hogy megértse, - beszél-e angolul, márcsak a könnyebb (számodra) ügyintézés végett. Volt olyan ürlap pl. elektromos szolgáltató, ahol bejelöltem a levelezés nyelvének az angolt, mert mit ád a jóisten fel volt tüntetve a francia és a holland mellett. A havi villanyszámla mellett mindig ott a tájékoztató levelük, természetesen hollandul.

A belga személyi igazolvány kiállítása sem tartozik a fergetegesen gyors eljárások közé. Az igazolványkérő nyomtatvány alapból francia, vagy holland. Sikerült angol fordítást szerezni, így a kitöltés lényegesen könnyebb volt. A végén pedig felajánlották, hogy milyen nyelven kérem. Opcionálisan a már említett két nyelvből lehetett választani. Kellett még az útlevél másolata, négy igazolványkép, szigorúan az itteni szabályoknak megfelelő, és négy hét várakozás után végre megjött az áhított fóliázott papírlap. Belga igazolvány nélkül nincs élet. Hiányában nem válthatsz ki MAKRO (nálunk METRO) kártyát, nem lehetsz belga egészségbiztosító pénztár tagja (ez EU TAJ kártya megléte esetén ugyanolyan kedvezményeket ad mint a belgáknak) és nem kérheted vissza az ÁFÁ-t a megvásárolt  tartós fogyasztási cikkek árából.

A legegyszerűbb talán Dániel iskolába íratása volt szeptemberben. Az igazgatóval előtte e-mailben mindent lerendeztem, természetesen angolul, mivel 12 év kihagyás után a francia nekem csak szótárral megy. Ez egy francia nyelvű iskola, de mivel nagyon sok külföldi diplomata gyereke jár ide, az angol kommunikáció elfogadott. Persze a hivatalos papírokat itt is franciául kell kitölteni, és az iskola a hivatalos leveleket ezen a nyelven küldi.

Természetesen a beíratkozásra felkészülten illik menni, ezért vittem otthon kiváltott háromnyelvű születési anyakönyvi kivonatot,  a magyar iskolai bizonyítványt lefordíttattam egy akkreditált hiteles fordítóval, aztán ezt a fordítást leadtam az Igazságügyi Palotában hitelesítésre, ahol nem csináltak mást, mint igazolták, hogy a fordítást végző fordító náluk nyilvántartott hiteles fordító. Minden dokumentumot eredetben kell átadni, amit az iskola megküld az ekvivalencia intézetbe, ahol két hónap alatt eldöntik, hogy a tanuló felvehető-e abba az évfolyamba. Persze a gyerek szeptembertől oda jár. Igaz, a magyar bizonyítványok eddig még mindig megfeleltek a belga elvárásoknak.

A másik kaland az eredeti okmányok visszaszerzése az intézettől. Korábban elvesztek dolgok (belga precízitás), ezért az intézet már nem küldi vissza a papírokat az iskolának, hanem magadnak kell visszaszerezni azokat. Ha nem tudod franciául a telefonba beolvasni a tanuló kódszámát, esélyed sincs már az időpontfoglalásra sem.

Az állami iskola alapvetően ingyenes. A tankönyv árak, már amelyik tárgyhoz van, a keresetekhez igazodnak. Megjegyzem, mindkettő lényegesen magasabb, mit kis hazánkban. A tanárok fénymásolt lapokat osztanak az órákon, amelyeket fűzős dossziékban kell tárolni, így az év végére gyakorlatilag a lapokból összejön a tankönyv. Természetesen a másoláshoz is hozzá kell járulni anyagilag, amit csekken vagy banki utalással lehet fizetni az iskola számlájára. Ezen kívűl van évi egy kötelező és egy nagyon ajánlott kirándulás is. A külföldiek részére az iskolában szerveznek francia nyelvoktatást, de célszerű a srácot külön nyelvórára járatni. Mi is, mint sokan előttünk, mindenki Mónika nénijéhez járunk. Sajátos stílusú konzervatív hölgy, de nagyon jól tanít.  

Mindennapok  

Ha úton vagy kocsival Magyarországról és kezd sötétedni, onnan tudod, hogy megérkeztél Belgiumba, hogy ki van világítva az autópálya. Olyan, mint amikor Budapesten a Hungária körúton haladsz, csak százhússzal (ez a megengedett legnagyobb sebesség, de csak a külföldiek tartják be). Amikor 1999-ben először repültem Budapestről Brüsszelbe a néhai Malév 602-es esti járatával, kivételesen tiszta, felhőmentes idő volt és én nem tudtam elképzelni, mi lehet az az iszonyatosan nagy lakott település alant. Hát az volt Belgium a kivilágított autóútjaival.  

A környék, ahol lakunk egyébként nagyon szép, családi házas övezet, sok parkkal és kis tavakkal, hattyúkkal, kacsákkal, sirályokkal. A kevésbé látogatott helyeken láttunk szürkegémet, kócsagot. Nem házat bérlünk, hanem apartmant egy lakóparkban öt perc sétára a Woluwe parktól. Ennek egyszerű kényelmi és gazdaságossági okai vanak. Mivel a házak nagy többsége nem szigetelt, gyakran még az ablak is egyrétegű üveg, ezért a házak többségének befűtése igen költséges mulatság.


A város alapvetően szép, de helyenként nagyon lepusztult, sajátos építkezési stílussal. A kerületekben a designe szinte miden átmenet nélkül változik. Modern üveg irodaházak között sétálsz, majd hirtelen egy háztömbbel odébb lepusztult házak látványa tárul eléd. Ha nem figyelsz, Európából könnyen Algériában, ne adj isten Kongóban találod magad. Az emberek itt lehajtott fejjel járnak, no nem azért, minha megalázkodnának, hanem inkább a szinte mindenhol alattomosan elhelyezett aknák miatt. Nos, ez az, amit nem lehet megszokni. Kutyák mindenhol vannak, no de ennyi! Jól nézd meg, hova lépsz, ha nem akarod a kutyagumit kapargatni a cipődről! Innának nagyon tettszenek a külvárosi sorházak, téglaburkolataikkal, kicsi, de gyönyörűen megépített előkertjeikkel, rengeteg örökzöld növénnyel. Meglepő, de itt az az örökzöld fogalma nem merül ki az otthon unalomig megszokott tuja és fenyő párosban.  Amikor csak tehetjük és az időjárás is engedi, sétálunk a környéken, ötleteket merítünk a fehérvári házunk előkertjének kialakításához.  Az enyhe télnek köszönhetően sok helyen, néhol a parkokban is találkozunk olyan fákkal, bokrokkal, amelyeket eddig csak mediterrán környezetben, illetve arborétumokban láttunk. Több ház kertjében virágzik magnólia és a leander is kint maradhat télre. Apropó, időjárás. Az ember itt olyan otthon jelentéktelen dolgoknak is örül, amikor két hét után végre előbújik a Nap. Aki depresszióra hajlamos, az messze kerülje el ezt a vidéket. A szinte mindig felhős, szürke hétköznapokat és a gyakran még rosszabb hétvégéket nagyon nehéz megszokni. Az időjárás elég szeszélyes, van olyan nap, hogy reggel amikor beülök az autóba süt a nap, mire leérek a Woluwedaalra beborul, útközben esik egy kiadós eső, de mire beérek a munkahelyemre már megint hétágra süt a nap. Mindez kb. húsz perc leforgása alatt.


A munkaidő reggel kilenctől este fél hatig tart. A hivatalok de még az üzletek többsége is kilenckor nyit. A boltok általában este nyolcig vannak nyitva. Vasárnap egy-két kisbolttól eltekintve minden zárva van, még a plázákban is csak az éttermek üzemelnek hétvégén.  

Cserébe jó a tömegközlekedés, egy jeggyel ötven percen belül annyiszor szállsz át, ahányszor csak akarsz, így aztán egy jeggyel gyakorlatilag az egész városon átutazhatsz.  Ha nem akarsz fényképes bérletet váltani, a leggazdaságosabb 13 Euróért megvenni egy tíz utazásra jogosító jegyet. Hétvégéken a kocsit általában otthon hagyjuk és tömegesen közlekedve, villamossal, metróval közelítjük meg a kiszemelt látványosságot. A tervezésben nagy segítség a brüsszeli BKV honlapja és a szinte minden esetben percre pontosan betartott menetrend.

Kedvencünk a minden év szeptemberében megrendezésre kerülő európai autómentes nap. Ez itt tényleg autómentes és mindenki komolyan is veszi. Az R0 nevü valóban körgyűrűn belül csak taxik, és tömegközlekedési eszközök járhatnak, ami viszont teljesen ingyenes (a taxi az nem). Az egész város kerékpárral, görkorival és gyalogosan közlekedik, a belvárosban színes programok várják az érdeklődőket. Nagyon klassz.